adozona.hu
BH 1991.6.259
BH 1991.6.259
A munkáltató a dolgozóval szemben külföldi pénznemben fennálló tartozását a kikötött valutában köteles megfizetni. A munkaügyi vitában eljáró szervnek is ennek megfelelően kell rendelkeznie a marasztaló határozatban [1974. évi 1. tvr., 19/1984. (XI. 16.) ÁBMH rendelkezés 7. § (2) bek., MK 143. sz.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1983. június 9-től 1986. január 16-ig az alperes alkalmazásában, tartós külföldi kiküldöttként líbiai munkahelyen dolgozott. 1986. január 16-tól február 5-ig a szabadságát töltötte Magyarországon, majd 1986. február 25-én az alperes közölte a felperessel, hogy további külföldi munkavégzésére nem kerülhet sor, nem utazhat vissza a líbiai munkahelyre. Egyidejűleg az alperes intézkedett a felperes részére erre az időszakra járó belföldi munkabér kifizetése iránt.
A felperes a munkaüg...
BH 1991.6.259 A munkáltató a dolgozóval szemben külföldi pénznemben fennálló tartozását a kikötött valutában köteles megfizetni. A munkaügyi vitában eljáró szervnek is ennek megfelelően kell rendelkeznie a marasztaló határozatban [1974. évi 1. tvr., 19/1984. (XI. 16.) ÁBMH rendelkezés 7. § (2) bek., MK 143. sz.].
A felperes 1983. június 9-től 1986. január 16-ig az alperes alkalmazásában, tartós külföldi kiküldöttként líbiai munkahelyen dolgozott. 1986. január 16-tól február 5-ig a szabadságát töltötte Magyarországon, majd 1986. február 25-én az alperes közölte a felperessel, hogy további külföldi munkavégzésére nem kerülhet sor, nem utazhat vissza a líbiai munkahelyre. Egyidejűleg az alperes intézkedett a felperes részére erre az időszakra járó belföldi munkabér kifizetése iránt.A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében az 1984. novemberétől 1985. szeptemberéig terjedő időre elmaradt díjazás, továbbá 1985. október 1-jétől 1986. február 24-ig terjedő időre járó díjazásának valutában történő kifizetése iránt támasztott igényt. Ezenkívül 193 túlóra ellenértékének, valamint a líbiai szálláshelyen hagyott ingóságai címén 22 500 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság a felperes keresetét az alperesnél működő munkaügyi döntőbizottsághoz tette át, amely a kérelmét elutasította.
A felperes újabb keresetlevele alapján a bíróság részítélettel bírálta el az 1984. novemberétől 1985. szeptemberéig terjedő időre támasztott elmaradt díjazás, továbbá a kártérítés iránti követelést. Előbbi címen 104 711 forint, az utóbbi jogcímen pedig 22 500 forint és mindezek után kamat megfizetésére kötelezte az alperest.
A felperes az 1989. augusztus 8-án megtartott tárgyaláson csak az 1986. február 5-től február 25-ig terjedő időre járó valutarész ós a 193 túlóra ellenértéke iránt tartotta fenn a keresetét. A munkaügyi bíróság az ítéletével az 1986. február 6-tól február 25-ig terjedő időszakra járó elmaradt valutarész egyenértéke címén 21 975 forint, továbbá túlmunka ellenértéke címén 4175 forint, összesen 26 150 forint és ennek 1986. március l-jétől járó évi 8 %-os kamata megfizetésére kötelezte az alperest.
Az ítélet indokolása szerint a külföldi munkabér belföldön tartózkodás esetén a külföldi munkavégzési kötelezettség alóli felmentés közlésének napjáig jár [19/1984. (XI. 16.) ÁBMH rendelkezés 6. § (2) bek.]. Ezért a felperest a már megkapott belföldi munkabérén felül a külföldi munkabér is megilleti. Ez utóbbi: 70 LYD/hó és 4510 USD/év, ennek az időarányos 19 munkanapra eső része 53,2 LYD és 254,98 USD, ennek az esedékesség-kori forint-árfolyamon számított összege 21 975 forint. A 193 túlórára a belföldi munkabér 4500 forintot kitevő összege egy órára eső részének 21,63 forintnak alkalmazásával ítélt meg díjazást a munkaügyi bíróság.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1974. évi 1. tvr és a 19/1984. (XI. 16.) ÁBMH rendelkezés általános rendelkezései alapján a munkáltató a valutarésszel kapcsolatos, valamint egyéb külföldi pénznemben fennálló tratozását külföldi pénznemben köteles megfizetni. Ennek megfelelően a munkaügyi vita során az ilyen hátraléknak külföldi pénznemben történő megfizetésére kell kötelezni a munkáltatót. A devizagazdálkodási nehézségek egymagukban nem adnak lehetőséget arra, hogy a bíróság a jogszabálytól és a felek megállapodásától eltérjen. Ezt az álláspontot foglalta el a Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiuma is a 143. számú állásfoglalásában. Törvényt sértett ezért a munkaügyi bíróság, amikor a felperes valutarész iránti követelését forintra átszámította, és forintban ítélte meg.
Törvénysértéssel történt a 19 napra járó valutarész meghatározása is, 70 LYD/hó 19 napra eső része ugyanis nem 53,2 LYD, hanem 44,33 LYD, továbbá a 4510 USD/év időarányos része helyesen 234,76 USD. [19/1984. (XI. 16.) ÁBMH rendelkezés 7. §, (2) bek]
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének marasztaló rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és azok helyett az alperest arra kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 44,33 líbiai dinárt és 234,76 USA dollárt.
(M. törv. I. 10 235/1990. sz.)