adozona.hu
BH 1991.6.257
BH 1991.6.257
Ha a munkáltató a felmondását arra alapítja, hogy a munkaviszony megszüntetésében a dolgozóval megegyezett, vita esetén az egyezség tényét és tartalmát a munkáltató hiteltérdemlően tartozik bizonyítani [Mt. 25. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1975-től dolgozik a felperesnél tudományos főmunkatárs - megbízott osztályvezető-helyettes - munkakörben. A felperes 1989. május 31-én ugyanaznapi hatállyal - közös megegyezésre hivatkozva - megszüntette az alperes munkaviszonyát.
A munkaügyi döntőbizottság hatálytalanította a felperes intézkedését, helyreállította az alperes munkaviszonyát, és kötelezte a felperest az elmaradt munkabér megfizetésére.
A felperes a döntőbizottság határozata ellen keresetet nyújtott be a munkaügyi ...
BH 1991.6.257 Ha a munkáltató a felmondását arra alapítja, hogy a munkaviszony megszüntetésében a dolgozóval megegyezett, vita esetén az egyezség tényét és tartalmát a munkáltató hiteltérdemlően tartozik bizonyítani [Mt. 25. § (1) bek.].
Az alperes 1975-től dolgozik a felperesnél tudományos főmunkatárs - megbízott osztályvezető-helyettes - munkakörben. A felperes 1989. május 31-én ugyanaznapi hatállyal - közös megegyezésre hivatkozva - megszüntette az alperes munkaviszonyát.A munkaügyi döntőbizottság hatálytalanította a felperes intézkedését, helyreállította az alperes munkaviszonyát, és kötelezte a felperest az elmaradt munkabér megfizetésére.
A felperes a döntőbizottság határozata ellen keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és a felperes intézkedését hatályában fenntartotta. Az ítélet indokolásában többek között arra hivatkozott, hogy a peres felek között 1989. március 29-én írásban jött létre a megegyezés a két havi kutatószabadság engedélyezéséről, valamint a munkaviszonynak 1989. május 31. napjával történő megszüntetéséről.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 25. §-ának (1) bekezdése szerint a munkáltató és a dolgozó közös megegyezéssel bármikor megszüntetheti a munkaviszonyt.
A bírói gyakorlat szerint a közös megegyezésnek egyértelműnek és bizonyítottnak kell lennie. Az Mt.</a> és az Mt.</a> V. nem írja elő kötelezően a megegyezésről jegyzőkönyv felvételét, de a megegyező felek érdeke azt kívánja, hogy ez az egyezség utóbb vitathatatlan legyen.
A szóban levő ügyben a felperes azt állította, hogy a dolgozó kívánta a munkaviszonyát 1989. június 1-jei hatállyal megszüntetni. A perben azonban sem erre utaló írásbeli kérelmet, sem egyezséget nem tudott felmutatni.
Az alperes 1989. március 29-én kelt és aláirt kérelme - szóbeli megbeszélésre hivatkozva - csak az 1989. március 30-tól 1989. március 31-ig tartó kutatószabadság engedélyezésére irányult.
Erre a kérelemre a felperes igazgatója géppel írta rá a kutatószabadság engedélyezéséről szóló nyilatkozatát és azt is, hogy "nevezett 1989. március 29-én szóban nekem bejelentette, hogy 1989. június l-jével szándékában áll más munkahelyre távozni. Nevezett bejelentését elfogadtam és tudomásul vettem."
Az alperes kézírással "tudomásul vettem 1989. március 29." szöveget írta rá erre az iratra, de azt nem írta alá.
Az alperes a perben arra hivatkozott, hogy kizárólag a kutatószabadság engedélyezését vette tudomásul, a munkaviszonyát nem kívánta megszüntetni, a felperesnek a munkaviszonyát megszüntető szándékát nem fogadta el, ezért nem írta oda a nevét.
Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor az előbbiekben említett írásbeli nyilatkozatokat az alperes munkaviszonyt megszüntető szándékaként és a felperes hozzájáruló nyilatkozataként értékelte.
Ha az alperes 1989. május 31. napjával felmondás nélkül szándékozott kilépni, és ehhez a felperes engedélyét is kérte, nem lett volna akadálya annak, hogy ezt a kérelmét is leírja.
Nem életszerű az sem, hogy a dolgozó két havi kutatószabadságot kér és kap, és ezt követően, azonnali hatállyal más munkahelyre történő belépés nélkül megszünteti a munkaviszonyát.
Az a feltevés is elfogadhatatlan, hogy a levéltár átköltöztetésével kapcsolatos problémák miatt szándékozott az alperes megszüntetni a munkaviszonyát. Ha ugyanis felelősségrevonástól tartva kívánt eltávozni, azt azonnal tette volna és nem a két havi kutatószabadság letöltése után.
A perben tehát nem bizonyosodott be, hogy a peres felek között a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről megállapodás jött volna létre.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bírósági ítéletét hatályon kívül helyezve a felperes keresetét elutasította, és az elmaradt munkabér megállapítása kérdésében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(M. törv. II. 10 157/ 1990. sz.)