adozona.hu
BH 1991.6.256
BH 1991.6.256
A termelőszövetkezettel különféle munkák elvégzésére szerződést kötő és a munkákat általa felfogadott dolgozókkal együtt elvégző személy (munkásvállalkozó) jogviszonyának minősítése és a dolgozók jogállása biztosítási kötelezettség szempontjából [Ptk. 389. §, 1975. évi II. tv. 103. § (1) bek., 17/1975. (VI. 14.) MT r. 217. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alkalmi munkavállalásból élő felperes 1984. augusztus 22-én "vállalkozási szerződés"-t kötött az ö-i termelőszövetkezettel - mint építtetővel - a szakosított tehenészeti telepén, egyéb telephelyén és szolgálati lakásaiban folyamatosan felmerülő munkák végzésére.
A különböző munkálatokon (betonozás, téglatisztítás, terményválogatás) - amelyeket Sz. L. beruházási előadó utasítására végeztek - esetenként 10-12 fő dolgozott a felperessel együtt, akiknek a felperes napi 300 forintot fizetett a...
BH 1991.6.256 A termelőszövetkezettel különféle munkák elvégzésére szerződést kötő és a munkákat általa felfogadott dolgozókkal együtt elvégző személy (munkásvállalkozó) jogviszonyának minősítése és a dolgozók jogállása biztosítási kötelezettség szempontjából [Ptk. 389. §, 1975. évi II. tv. 103. § (1) bek., 17/1975. (VI. 14.) MT r. 217. §].
Az alkalmi munkavállalásból élő felperes 1984. augusztus 22-én "vállalkozási szerződés"-t kötött az ö-i termelőszövetkezettel - mint építtetővel - a szakosított tehenészeti telepén, egyéb telephelyén és szolgálati lakásaiban folyamatosan felmerülő munkák végzésére.A különböző munkálatokon (betonozás, téglatisztítás, terményválogatás) - amelyeket Sz. L. beruházási előadó utasítására végeztek - esetenként 10-12 fő dolgozott a felperessel együtt, akiknek a felperes napi 300 forintot fizetett a tsz-től kapott díjazásából.
A díjazás és elszámolás tételes felmérés alapján, öt naponként egyösszegben történt az 1984. évi árszint szerint, de a szerződés értelmében annak a dolgozók között történő felosztása a felperes feladata volt. A kifizetéskor esedékes munkadíjból valamennyi dolgozótól levonták a jövedelemadót és a KÖFA hozzájárulást. A termelőszövetkezet mint foglalkoztató vállalta a dolgozók munkahelyre szállítását, és térítés nélkül ebédet is biztosított a részükre.
A megyei társadalombiztosítási igazgatóság alperes fizetési meghagyással a felperest 30 000 forint társadalombiztosítási járulék, 2970 forint nyugdíjjárulék, 21 230 forint késedelmi pótlék és 8244 forint rendbírság, összesen 62 444 forint megfizetésére kötelezte.
A fizetési meghagyást azzal indokolta, hogy a felperes az ö-i termelőszövetkezettel kötött vállalkozási szerződése keretében végzett munkák során több személyt úgy foglalkoztatott, hogy a dolgozók részére kifizetett 75 000 forint munkabér után nem tett bevallást, és nem fizette be a társadalombiztosítási, valamint a nyugdíjjárulékot.
A felperesnek a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésére irányuló keresetét a munkaügyi híróság elutasította.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes az ö-i termelőszövetkezettel különböző munkák végzésére vállalkozási szerződést kötött. Ennek során személyeket alkalmazott, akikkel szemben munkáltatói jogokat gyakorolt, bérüket a vállalkozói díjból fizette. Az így kifizetett munkabér után az 1975. évi II. törvény 103. §-ának (1) bekezdése, illetve a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 217. §-a alapján társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékot köteles fizetni.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, az ítélet megváltoztatását és a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését kérte. Változatlanul vitatta, hogy a vele együtt dolgozó személyek munkáltatója lett volna. A termelőszövetkezet szállította a munkásokat a munkahelyre, és határozta meg naponta az elvégzendő munkát és a munkaidőt is.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét lényegében helyes indokainál fogva helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tény, hogy a felperes az ö-i termelőszövetkezettel "vállalkozási szerződés"-nek nevezett megállapodást kötött, maga azonban nem volt vállalkozó, mert a Ptk. 389. §-a szerint a vállalkozó meghatározott eredmény létrehozására vállal kötelezettséget.
Ezzel szemben a felperes, valamint munkatársai - akiket kétségtelenül ő toborzott a termelőszövetkezet részére a falujából - a termelőszövetkezet által kiadott azokat az esedékes munkákat (betonozás, téglatisztítás, terményválogatás, vagonkirakás, trágyahordás, árokásás stb.) végezték, amelyekhez a tsz nem tudott embert biztosítani. A felperes által létesített jogviszony munkaviszonynak minősül. Mind ő, mind a vele együtt dolgozó személyek a beruházási előadó utasításának megfelelően jártak el. A munkavégzéshez a tsz biztosított munkaeszközt, üzemi étkeztetést és egyösszegű teljesítménybért fizetett, és e munkadíjból valamennyi dolgozónál nyereségadót és KÖFA-t vont le.
Mindebből következik, hogy a felperes nem vállalkozási jogviszonyban, hanem munkaviszonyban állt a termelőszövetkezettel. Jogállása lényegében a brigádvezető jogállásának felelt meg, aki azonban munkatársai felett nem gyakorolt munkáltatói jogokat. A Munka Törvénykönyve (a továbbiakban: Mt.) nem is ad lehetőséget arra, hogy a dolgozó a munkaviszonya keretében végzendő munkáját akár egészben, akár részben is az általa felfogadott személlyel vagy más személlyel végeztesse el.
Ebből következik, hogy a felperes "alkalmazottai" a munkát végeztető termelőszövetkezettel és nem a felperessel álltak munkaviszonyban. A termelőszövetkezet valamennyi személy munkadíjából - szabálytalanul - adót és KÖFA-t vont le. Ha az említett személyek a felperes alkalmazottai lettek volna, és a felperes őket a "vállalkozási" szerződése terhére foglalkoztatja, a termelőszövetkezet velük szemben semmiféle levonásra nem lett volna jogosult.
Az adott esetben a felperes vezetése és irányítása mellett kialakult egy bizonyos együttműködési és elszámolási jogviszony (ami lényegében hasonlít az építőiparban korábban alkalmazott, a brigáddal kapcsolatos egyösszegű munkautalványhoz), amelyben minden egyes dolgozó egyénileg és önállóan volt alanya a munkaviszonynak. Ezt támasztja alá az is, hogy a tsz szabta meg a felperesnek, mikor, hány főt kíván foglalkoztatni. Meghatározta egyben az adott munkavégzést, annak helyét és a munkaidőt is,
Ebből megállapítható, hogy a termelőszövetkezet az, amelynek az általa különböző munkákon foglalkoztatott és a felperes által toborzott munkások után járulékfizetési kötelezettsége áll fenn. Az eljárt bíróságok ezzel ellentétes álláspontja téves.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes fizetési meghagyását hatálytalanította.
(M. törv. II. 10 237/1990. sz.)