adozona.hu
BH 1991.3.133
BH 1991.3.133
A dolgozónak a munkáltató intézkedése elleni kérelmét csak szabályszerűen megalakított munkaügyi döntőbizottság utasíthatja el. A kérelmet - annak megvizsgálása után és alaptalansága esetén - nem egyszerű intézkedéssel, hanem határozattal kell elutasítani [Pp. 357. § (2) bek., 19/1979. (XII. 1.) MüM r. 14. § (1)-(2) bek., 17. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1985. október 11-től az alperes alkalmazásában dolgozott földrajz, rajz szakos tanárként. A fegyelmi jogkör gyakorlója az 1988. április 25-én hozott fegyelmi határozatával a felperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A büntetés kiszabására azért került sor, mert a felperes - a határozat indokolása szerint - a nevelésére bízott egyik tanulót a tanítás ideje alatt megütötte.
A felperes a fegyelmi határozat megváltoztatása iránt kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsá...
BH 1991.3.133 A dolgozónak a munkáltató intézkedése elleni kérelmét csak szabályszerűen megalakított munkaügyi döntőbizottság utasíthatja el. A kérelmet - annak megvizsgálása után és alaptalansága esetén - nem egyszerű intézkedéssel, hanem határozattal kell elutasítani [Pp. 357. § (2) bek., 19/1979. (XII. 1.) MüM r. 14. § (1)-(2) bek., 17. §].
A felperes 1985. október 11-től az alperes alkalmazásában dolgozott földrajz, rajz szakos tanárként. A fegyelmi jogkör gyakorlója az 1988. április 25-én hozott fegyelmi határozatával a felperest elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. A büntetés kiszabására azért került sor, mert a felperes - a határozat indokolása szerint - a nevelésére bízott egyik tanulót a tanítás ideje alatt megütötte.A felperes a fegyelmi határozat megváltoztatása iránt kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz. Tagadta, hogy bármelyik tanulót tettleg bántalmazta volna.
A munkaügyi döntőbizottság az 1988. május 23-i "ülésén" megállapította, hogy a kérelem elkésett, erről a felperest levélben értesítette.
A döntőbizottság elnökének értesítését követően a felperes újabb kérelmet nyújtott be a munkaügyi döntőbizottsághoz. Előadta, hogy a fegyelmi tárgyalás március 29-én volt, de az április 25-én hozott fegyelmi határozatot 1988. május 2-án vette kézhez. Ehhez képest a május 16-án postára adott kérelme nem késett el, az határidőben érkezett. Az előadottak figyelembevételével a tárgyalás megtartását kérte. Ezt követően a döntőbizottság elnöke 1988. június 8-án értesítette az iskola igazgatóját, hogy a kérelmet, mivel az elkésett, nem fogadta el.
A munkaügyi döntőbizottság elnökének értesítését követően a felperes keresettel élt a munkaügyi bírósághoz. Továbbra is tagadta, hogy fegyelmi vétséget követett volna el.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetet elutasította. A döntőbizottság által beterjesztett iratok alapján megállapította, hogy a felperes kérelme határidőben érkezett, és ezért az ügyet érdemben tárgyalta. A kereseti kérelmét alaptalannak találta.
Az ítélet indokolása szerint a felperes 1988. március 11-én földrajz órán tettleg bántalmazta V. G. nevű tanulót. A fegyelmi jogkör gyakorlója által folytatott vizsgálat adatai szerint megállapítható, hogy a szülő bejelentése alapján indult meg a vizsgálat, az eseményt követően azonban nyilatkoztak az osztály tanulói is, és írásban adták elő a történteket. A felperes a perben azzal védekezett, hogy V. G. tanulót nem bántalmazta. A gyermek az első padban ült, miután figyelmeztette, hogy ne támaszkodjon a padra, és ez a figyelmeztetés eredményre nem vezetett, akkor kezét a padra lehelyezte, de testi fenyítést nem alkalmazott.
A munkaügyi bíróság - az ítélet indokolása szerint - a fegyelmi határozat, a bemutatott nyilatkozatok és a meghallgatások adatai alapján nem fogadta el a felperes védekezését. A rendelkezésre álló adatokból megállapította, hogy a felperessel szemben hasonló cselekmény miatt az 1987. október 16-án kelt fegyelmi határozattal szigorú megrovás fegyelmi büntetés került kiszabásra, más munkafegyelmi mulasztás miatt pedig 1988. március 8-án figyelmeztetésben részesült. Mindezekre tekintettel a cselekmény súlyával arányban állónak találta az elbocsátás fegyelmi büntetést.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 19/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 14. §-ának (1) és (2) bekezdése szerint munkaügyi döntőbizottsági tárgyalást csak szabályszerűen megválasztott elnökből és két tagból álló döntőbizottság tarthat. Ha a fél vagy képviselője a tárgyaláson nem jelenik meg, tárgyalást tartani és a kérelmet elbírálni csak akkor szabad, ha a tárgyalásról szóló értesítést a fél vagy képviselője legalább 48 órával előbb átvette.
A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy az ügyben eljárt munkaügyi döntőbizottság nem volt szabályszerűen megalakítva. A döntőbizottság elnöke a tárgyalás kitűzéséről és előkészítéséről nem gondoskodott, a felperes kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elkésettség okából - de nem határozattal - utasította el. Ez az elutasító intézkedés pedig nem felel meg a hivatkozott rendelet 17. §-ában foglaltaknak.
A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a Pp. 357. §-ának (2) bekezdése alapján a döntőbizottságot új eljárásra utasítja, mert az eljárt szerv nem volt szabályszerűen megalakítva.
Egyébként a jogerős ítélet érdemben is megalapozatlan. Sem a peradatok, sem az ítélet nem tartalmazza a valóságos tényállást, a felperes terhére rótt vétkes kötelezettségszegés mibenlétét, annak bizonyítékait. Mindezek ismerete nélkül pedig megalapozatlanul vont következtetést a bíróság arra, hogy az elkövetett cselekmény súlyával az elbocsátás fegyelmi büntetés arányban áll.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettek alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a munkaügyi döntőbizottságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(M. törv. 1. 10 357/1989. sz.)