adozona.hu
BH 1991.3.130
BH 1991.3.130
Ha a dolgozó napi munkaideje nincs előre meghatározva, túlmunkának a heti, havi vagy évi munkaidő-kereten felül végzett munka minősül. Ha a dolgozó a heti pihenőnapján végzett munkát, helyette elsősorban másik pihenőnap jár [Mt. V. 43. § (1) bek., 17/1979. (XII. 1.) MüM r. 28., 29., 38. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1986. november 10-től 1988. november 8-ig volt az alperes alkalmazottja, üzletvezető-helyettesként dolgozott két társával együtt a D. Motelben, amelynek vezetője Sz. B. volt.
A felperesnek a döntőbizottsághoz benyújtott kérelme 800 túlóra ellenértékének megfizetésére irányult, mivel - előadása szerint - létszámhiány miatt végzett túlmunkát, és ezért a heti pihenőnapjait sem kapta meg.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmet, amelynek megváltoztatása irá...
BH 1991.3.130 Ha a dolgozó napi munkaideje nincs előre meghatározva, túlmunkának a heti, havi vagy évi munkaidő-kereten felül végzett munka minősül. Ha a dolgozó a heti pihenőnapján végzett munkát, helyette elsősorban másik pihenőnap jár [Mt.</a> V. 43. § (1) bek., 17/1979. (XII. 1.) MüM r. 28., 29., 38. § (2) bek.]
A felperes 1986. november 10-től 1988. november 8-ig volt az alperes alkalmazottja, üzletvezető-helyettesként dolgozott két társával együtt a D. Motelben, amelynek vezetője Sz. B. volt.A felperesnek a döntőbizottsághoz benyújtott kérelme 800 túlóra ellenértékének megfizetésére irányult, mivel - előadása szerint - létszámhiány miatt végzett túlmunkát, és ezért a heti pihenőnapjait sem kapta meg.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmet, amelynek megváltoztatása iránt a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Igényét 67 994 forintban jelölte meg.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 20 000 forintot. Az ítélet indokolásának lényege szerint a motelben levő étterem reggel 6 órától 22 óráig, a szálloda éjjel-nappal, a bár 22 órától 4 óráig tartott nyitva. A létszámhiány miatt a felperesnek többletmunkát kellett végeznie, és a heti pihenőnapokon végzett munkája ellenértékét nem kapta meg munkaviszonyának időtartama alatt. A többletmunkának, illetve a heti pihenőnapokon végzett munkának 20 000 forint az olyan méltányos elismerése, amely a dolgozót e tevékenységéért megilleti.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes lényegében két igényt érvényesített a perben. Egyfelől az általa végzett túlmunka ellenértékét, másfelől a heti pihenőnapon végzett munkája díjazását kérte. Ezeket az igényeit összesítve az 1989. szeptember 19-i beadványában úgy jelölte meg, hogy 1986-ban 16,5 órát, 1987-ben 93,8 órát és 1988-ban 25,6 órát teljesített a havi 182 kötelező munkaórán felül. Ezek ellenértéke 67 994 forint.
A munkaügyi bíróság beszerezte a peres időszakra vonatkozó jelenléti íveket, kimutatásokat a felperes szabadnapjairól. Ezekből azonban nem állapítható meg megnyugtató módon, hogy a felperes túlmunkadíjra vagy a heti pihenőnapokon végzett munkája ellenértékének kifizetésére tarthat-e igényt. Tanúként hallgatta ki Sz. B. moteligazgatót, a felperes felettesét, aki a felperes teljesített többletmunkáját elismerte.
Az Mt.</a> V. 43. §-ának (1) bekezdése szerint túlmunka a dolgozó napi munkaidejét meghaladó munka. Ha pedig a napi munkaidő előzetesen munkanapokra beosztva nincsen, a heti, havi vagy évi munkaidő-kereten felül végzett munka minősül túlmunkának.
Az alperes kollektív szerződésének 14. pontja szerint a heti munkaidő 42 óra, ezen belül egyenlőtlen munkaidő állapítható meg többek között azokban a hálózati egységekben, ahol a nyitvatartási idő a napi 10 órát meghaladja.
A túlmunkavégzés szempontjából annak van elsődleges jelentősége, hogy a felperesnek mennyi volt az előírt munkaideje, ennek hiányában pedig a heti vagy a havi munkaidő-kerete [Mt.</a> V. 43. § (1) bek.]. Ebben a kérdésben a bíróság nem állapította meg a tényállást.
Ennek azért van jelentősége, mert a túlmunka díjazásának szabályai eltérnek a heti pihenőnapokon végzett munka díjazásának szabályaitól [17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 38. §-ának (2) bekezdése].
A munkaügyi bíróság nem vizsgálta, hogy a felperes végzett-e munkát a heti pihenőnapjain. Ha igen, helyette kapott-e szabadnapokat.
Ha a perbeli időszakban csak túlmunkát teljesített, - szükség esetén szakértő bevonásával - meg kell állapítani, hogy mennyi volt a túlmunkája, és ezért a kollektív szerződés előírása szerint milyen ellenértékre jogosult. Amennyiben a kollektív szerződés erre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, irányadónak a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 28. és 29. §-aiban foglaltakat kell tekinteni.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi Bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(M. törv. II. 10 064/1990. sz.)