adozona.hu
BH 1991.7.295
BH 1991.7.295
Ha a munkáltató a tandíjat anélkül fizette ki, hogy erre a tanulmányi szerződésben kötelezettséget vállalt volna, a dolgozó szerződésszegése esetén sem követelheti a tandíj megtérítését [Mt. V. 11. § (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1979. július 2-án létesített munkaviszonyt az alperessel raktári árukiadó munkakörben. 1981. június 25-től boltvezető-helyettes volt, majd levelező tagozaton tanulmányokat folytatott a pénzügyi szakközépiskolában. 1982. február 16-tól könyvelő, később könyvelési csoportvezető lett.
A peres felek 1984. szeptember 18-án tanulmányi szerződést kötöttek, amelyben a felperes vállalta, hogy a Pénzügyi és Számviteli Főiskola levelező tagozatán négy évig tanulmányokat folytat, és a munkavi...
BH 1991.7.295 Ha a munkáltató a tandíjat anélkül fizette ki, hogy erre a tanulmányi szerződésben kötelezettséget vállalt volna, a dolgozó szerződésszegése esetén sem követelheti a tandíj megtérítését [Mt.</a> V. 11. § (3) bek.].
A felperes 1979. július 2-án létesített munkaviszonyt az alperessel raktári árukiadó munkakörben. 1981. június 25-től boltvezető-helyettes volt, majd levelező tagozaton tanulmányokat folytatott a pénzügyi szakközépiskolában. 1982. február 16-tól könyvelő, később könyvelési csoportvezető lett.A peres felek 1984. szeptember 18-án tanulmányi szerződést kötöttek, amelyben a felperes vállalta, hogy a Pénzügyi és Számviteli Főiskola levelező tagozatán négy évig tanulmányokat folytat, és a munkaviszonyát a képesítés megszerzését követő négy évig fenntartja. A munkáltató ezzel szemben vállalta a tanulmányi kedvezmények közül a tanévenként 25 nap szabadnap, 15 nap tanulmányi szabadság és a 20 nap külön szabadság idejére az átlagkereset kifizetését, az utazási költségek megtérítését és tanévenként 3000 forint tanulmányi segély folyósítását.
A felperes 1989. július 14-én befejezte a tanulmányait, 1989. június 20-án - közös megegyezéssel - 10 000 forint munkaibérrel számviteli osztályvezető-helyettes munkakörbe helyezték. A munkaviszonyát 1989. október 3-án megszüntette. Ezért az alperes - szerződésszegésére hivatkozva - a határozatával 105 620 forint visszafizetésére hívta fel. Ebben részletezte, hogy a visszafizetési kötelezettsége 63 853 forint munkabér, 11 166 forint tandíj, 12 Ó00 forint tanulmányi segély és 27 409 forint útiköltség-térítés alapján merült fel. Ez összesen 114 428 forint. A munkaviszonyban töltött három és fél hónapot csökkentő tényezőként vette figyelembe.
A felperesnek a támogatás visszafizetésének kötelezettsége alól való mentesülésre irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet indokolásának lényege szerint bebizonyosodott, hogy a tanulmányi szerződésből folyó kötelezettségeit a felperes szegte meg azzal, hogy a vállalt időtartam előtt megszüntette a munkaviszonyát. Az alperes az osztályvezető-helyettes munkakör létesítésével teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségét. A felperes a szerződésszegése miatt köteles az alperes által követelt összeget visszafizetni.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt.</a> V. 11. §-ának (3) bekezdése szerint a tanulmányi szerződést írásba kell foglalni. Ebben meg kell határozni a munkáltatót terhelő támogatás formáit és mértékét, és többek között a dolgozó által a munkáltatónál kötelezően munkaviszonyban töltendő idő tartamát is.
A peres felek által megkötött tanulmányi szerződés megfelel a jogszabály rendelkezéseinek. A munkáltató tételesen felsorolta azoknak a támogatásoknak á körét, amelyeket a szerződéses kötelezettsége alapján biztosított a felperesnek. A szerződésben azonban nem vállalta a tandíj fizetését. Ha ezt mégis megtette, olyan támogatást adott, amely kívül esik a tanulmányi szerződés keretein, ezért azt szerződésszegés esetén nem követelheti vissza. Ennek az összege a fizetési felszólítás indokolása szerint 11 166 forint. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha ezt az összeget levonja a 105 625 forint megtérítés összegéből, és a felperest 94 460 forint megtérítésére kötelezi.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének a felperes keresetét 94 460 Ft-ot meghaladóan hozott rendelkezését hatályon kívül helyezte, a munkaügyi döntőbizottság határozatát e köriben megváltoztatta, és az alperes fizetési felszólítását a 94 460 Ft-ot meghaladó összege tekintetéiben hatálytalanította.
(M. törv. II. 10 280/1990. sz.)