adozona.hu
BH 1991.8.333
BH 1991.8.333
A határozott idejű orvos-vezetői megbízás (kinevezés) a 17/1979. (XII. 1.) MüM., rendelet 21. §-ában foglaltakra figyelemmel csak az Mt. 28. §-ában megjelölt módon vonható vissza. A megbízás visszavonása önmagában nem eredményezi az orvos határozatlan idejű munkaviszonyának megszűnését [Mt. 28. §, 13/1975. EüM. r. 7. § (1) bek., 17/1979. (XII. 1.) MüM. r. 21. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperest a k-i városi tanács 1980. július l-jétől nevezte ki a városi rendelőintézet igazgató főorvosának.
E kinevezés négy évre, 1984-től 1988-ig szólt, és azt 1988-tól 1992. szeptember 30-ig meghosszabbították.
A munkáltatói jogkört gyakorló VB az 1990. február 12-én kelt határozatával az Mt. 28. §-ában foglaltak alapján megszüntette a felperes 1992. szeptember 30. napjáig szóló munkaviszonyát, és a munkavégzés alól 1990. február 13-tól mentette fel.
A felmondás indokául a vezetői mun...
E kinevezés négy évre, 1984-től 1988-ig szólt, és azt 1988-tól 1992. szeptember 30-ig meghosszabbították.
A munkáltatói jogkört gyakorló VB az 1990. február 12-én kelt határozatával az Mt. 28. §-ában foglaltak alapján megszüntette a felperes 1992. szeptember 30. napjáig szóló munkaviszonyát, és a munkavégzés alól 1990. február 13-tól mentette fel.
A felmondás indokául a vezetői munkájával összefüggő kifogásokat jelölte meg, kifejtette, hogy nem volt képes a felvetett problémákat megoldani, tevékenysége káros következményének tudható, hogy a gondok súlyosabbá váltak. A felmondásnak ezeket az indokait részletezte is.
A munkaügyi bíróság ítéletével hatálytalanította az alperes határozatát, és helyreállította a felperes munkaviszonyát, valamint igazgatói munkakörét.
Az ítélet indokolásiában többek között kifejtette, hogy a felperes határozatlan idejű munkaviszonyban állt, és a vezetői kinevezése volt határozott időtartamú. Ezért a munkáltatónak az Mt. 28. §-ára alapított felmondása téves, mert e jogszabály a határozott időtartamú munkaviszony felmondásának feltételeit határozza meg.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helytállóan állapította meg a bíróság, hogy a felperes munkaviszonya az 1975. évi 22. tvr. 2. §-ának (2) bekezdése értelmében, az orvosvezetői kinevezéssel egyidőben, határozatlan idejűvé alakult át. A határozatlan időtartamú munkaviszonyon belül az igazgató főorvosi munkakör négy évre szóló kinevezése útján jött létre [13/1975. (XII. 6.) EüM r. 7. §-ának (1) bekezdése].
Erre tekintettel a felperes határozatlan idejű munkaviszonya az Mt és Mt V szerint bármilyen alapos indokkal megszüntethető.
Peradat, hogy az alperes határozata a felperes "meghatározott idejű, 1992. év szeptember hó 30. napjáig szóló munkaviszonyát az Mt. 28. §-ában foglaltak alapján megszünteti, beosztásából felmenti. A munkavégzés alól 1990. február 13-tól - felmondási idő tartamára - felmenti."
A munkaviszony megszüntetése azonban csak akkor eredményezi egyúttal az orvos-vezetői megbízás megszűnését is, ha a munkaviszony megszüntetésére az Mt. 25. §-a (áthelyezés), az Mt. 26. § (felmondás), az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének e) és f) pontjai (fegyelmi áthelyezés, elbocsátás) útján kerül sor.
A határozott idejű orvos-vezetői megbízás (kinevezés) a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 21. §-a alapján vonható vissza, vagyis az Mt. 28. §-ában megjelölt módon. Ez a szakasz a határozott idejű munkaviszony kötött felmondási okait- alkalmatlanság, nem megfelelő munkavégzés - jelöli meg.
Tévedett tehát a bíróság, amikor az alperes felmondását - bár annak fogalmazása pontatlan volt - a határozatlan idejű munkaviszony felmondásaként értelmezte.
Az alperes szándéka a határozott idejű orvos-vezetői munkakör felmondására - helytállóan visszahívásra - irányult, ezért az Mt. 28. §-ára történt hivatkozása is helytálló volt.
A bíróság téves álláspontjára tekintettel nem vizsgálta, hogy a felhozott indokok valósak-e.
Az orvos-vezetői munkakörből való visszahívás akkor megalapozott, ha az alperes bizonyítja a határozatában felsorolt indokokat, és abból valóban levonható az a következtetés, hogy a felperes alkalmatlan a vezetői munkakör ellátására.
Minthogy a jogvita nem volt a rendelkezésre álló adatok alapján megnyugtató módon elbírálható, a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a munkaügyi bíróság ítéletét, és új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(M. törv. II. 10 334/1990. sz.)