adozona.hu
BH 1991.8.332
BH 1991.8.332
A munkaviszonyban álló nyugdíjast ugyanolyan mértékű felmondási idő illeti meg, mint a nem nyugdíjas dolgozókat. Ettől eltérően a kollektív szerződés sem rendelkezhet [Mt. 27. §, Mt. V. 25. §, MK 74. sz.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű felperes 1972. október l-jétől 1984. március 31-ig, a nyugdíjazásáig, munkaügyi és személyzeti osztályvezető volt az alperesnél. Nyugdíjazását követően 1987. április l-jétől személyzeti vezetőként dolgozott. Havi munkaideje 105 óra volt. A II. rendű felperes 1984-től másodállásban, 1936. július 1-jétől nyugdíjasként gazdasági tanácsadó munkaköriben dolgozott az alperesnél. Az irodát 1990. január l-jét követően átszervezték, ezért az alperes 1989. december 6-án felmondta a felperes...
BH 1991.8.332 A munkaviszonyban álló nyugdíjast ugyanolyan mértékű felmondási idő illeti meg, mint a nem nyugdíjas dolgozókat. Ettől eltérően a kollektív szerződés sem rendelkezhet [Mt. 27. §, Mt.</a> V. 25. §, MK 74. sz.].
Az I. rendű felperes 1972. október l-jétől 1984. március 31-ig, a nyugdíjazásáig, munkaügyi és személyzeti osztályvezető volt az alperesnél. Nyugdíjazását követően 1987. április l-jétől személyzeti vezetőként dolgozott. Havi munkaideje 105 óra volt. A II. rendű felperes 1984-től másodállásban, 1936. július 1-jétől nyugdíjasként gazdasági tanácsadó munkaköriben dolgozott az alperesnél. Az irodát 1990. január l-jét követően átszervezték, ezért az alperes 1989. december 6-án felmondta a felperesek munkaviszonyát. Az I. rendű felperesnek 6 havi, a II. rendű felperesnek 5 havi felmondási időt biztosított, és őket a teljes felmondási időre felmentette a munkavégzés alól.Az alperes igazgatója 1990. január 15-én módosította a felmondást, és az I. rendű felperesnek 1990. január 1-jétől, a II. rendű felperesnek 1990. február l-jétől 105 óra felmondási, illetve felmentési időt adott. Arra hivatkozott, hogy tévedésben volt a korábbi felmondások aláírásakor, mert nem tudta, hogy a kollektív szerződés a nyugdíjasok számára csak 105 óra felmondási időt biztosít. A felmondást egyébként az I. rendű felperes készítette el, és nem hívta fel a figyelmét a kollektív szerződésnek a nyugdíjasokra vonatkozó rendelkezésére.
A felperesek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmeikben kérték az 1990. január 15-én kelt módosítás hatálytalanítását. Arra hivatkoztak, hogy az eredeti felmondás 1989. december 21-én jogerőre emelkedett, a felek egyébként is megállapodhatnak a kollektív szerződésben előírt felmondási időtől eltérő felmondási időben. A munkaügyi döntőbizottság a határozataival elutasította a kérelmeket.
A felperesek a munkaügyi bírósághoz előterjesztett keresetlevelükben kérték a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását, és fenntartották a kérelmükben foglaltakat.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a kereseteket. Az ítélet indokolásának lényege szerint az I. rendű felperesnek munkakörénél fogva kötelessége volt az igazgató teljeskörű tájékoztatása a felmondással és a felmondási idővel kapcsolatos rendelkezésekről. Ennek nem tett eleget, mert nem hívta fel az alperes figyelmét a kollektív szerződés előírásaira. Az igazgatót csak arról tájékoztatta, hogy az Mt. 27. §-ának (2) bekezdése lehetőséget ad a maximális 6 havi felmondási idő biztosítására. Az alperes kollektív szerződése a nyugdíjas dolgozók számára egységesen 105 óra felmondási időt ír elő, és ennek megfelelően módosították a felmondás időtartamát, a felperesek keresete nem volt alapos.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A bíróság helytállóan állapította meg, hogy a személyzeti vezető I. rendű felperes mit mulasztott el a felmondásokkal kapcsolatos tájékoztatási kötelezettsége vonatkozásában. Nem tájékoztatta az igazgatót a kollektív szerződés rendelkezéséről, és - saját érdekében - csak a legelőnyösebb felmondási lehetőséget ismertette.
Tény, hogy az irodánál még nem volt felmondás, az igazgató tehát e kérdésben gyakorlatlan volt. A személyzeti vezető munkaköri kötelessége a munkaviszonnyal kapcsolatos intézkedések jogszerű előkészítése. Ennek során azonban az alperes igazgatóját tévedésben tartotta, és nem tájékoztatta arról, hogy a hatályos kollektív szerződés az Mt. 27. §-ának (1) bekezdésében és az Mt.</a> V. 25. §-a a) és b) pontjában meghatározott mértéktől a felmondási idő eltérő mértékét tartalmazza.
A felpereseket ezért valóban nem illeti meg az 1989. december 6-án kelt felmondásban biztosított 5, illetve 6 havi felmondási idő. A bíróság tévedett azonban, amikor a kollektív szerződés 5. pontjában szabályozott mértéket, - figyelemmel a 30 évet meghaladó munkaviszonyukra - a 105 órát vette alapul a nyugdíjas munkavállalókat megillető felmondási idő megállapításánál.
A nyugdíjas állományú munkavállalót ugyanis e munkaviszonyában nem a nyugdíjassal azonos jogok illetik meg. Adott esetben figyelemmel kell lenni a részmunkaidőre, ha az alkalmazás ebben a formában történt. Ez azonban a munkabér mértékére hat ki, de nem érinti a felmondási idő mértékét (MK 74. számú állásfoglalás).
Az Mt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint a felmondási idő tizenöt naptól hat hónapig terjedhet. Ezen a kereten belül a felmondási idő mértékét a munkaviszonyban töltött idő tartamától és a végzett munka jellegétől függően a kollektív szerződés határozza meg. A (2) bekezdés szerint a munkáltató és a dolgozó az előírtnál hosszabb, de hat hónapot meg nem haladó felmondási időiben is megállapodhatnak.
A per adatai alapján tényként állapítható meg, hogy a felek a munkaszerződésben nem állapodtak meg a felmondási idő eltérő mértékéről.
A hatályos kollektív szerződésnek a nyugdíjasokra vonatkozó felmondási idő mértékét megállapító rendelkezése azonban törvénysértő.
Az Mt.</a> és az Mt.</a> V. nem teszi lehetővé, hogy a kollektív szerződés a jogszabály által előírt mértéknél rövidebb időben határozza meg a felmondási idő tartamát.
Az Mt.</a> V. 25. §-ának a) és b) pontja szerint a tizenöt napos felmondási idő a dolgozó által munkaviszonyban töltött harminc év után hat hétre emelkedik.
Mindez azt jelenti, hogy a felpereseket a 30 évnél hosszabb munkaviszonyra tekintettel legalább hat heti felmondási idő illetné meg a kollektív szerződésiben biztosított 105 órával szemben.
Téves álláspontjára tekintettel a bíróság nem vizsgálta meg az Mt. V. 25. §-ának b) pontjában foglalt feltételek fennállását. Ehhez képest nem értékelte, hogy az I. rendű felperes személyzeti vezető, a II. rendű felperes tanácsadó munkakört látott el. Ezek a körülmények adott esetben további négy héttel, esetleg két héttel meghosszabbíthatják a munkaviszonyban töltött idő után járó hat heti felmondási időt. Erre tekintettel a jogerős ítélet megalapozatlan is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(M. törv. II. 10 300/1990. sz.)