adozona.hu
BH 1991.8.331
BH 1991.8.331
I. A felmondási tilalom érvényesülése szempontjából a felmondási idő kezdetének az időpontja irányadó. Ehhez képest a dolgozó keresőképtelensége tekintetében annak van jelentősége, hogy a dolgozó a felmondási idő kezdetekor, illetve az azt megelőző tizenöt napon belül keresőképtelen beteg volt-e [Mt. V. 22. § (1) bek. b) pont, 24. §]. II. Nem érvénytelen a felmondás, ha a dolgozónak a felmondási idejénél rövidebb idővel mondtak fel. Ez esetben a munkaviszony a szabályos felmondás utolsó napjáig tart [Mt. V.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes, aki 1924. évben született, határozatlan időre szóló mun-kaviszonyihan állt az alperessel, és fűtőként teljesített szolgálatot. A kazánházban 1989. október 1. napjával átszervezést hajtottak végre, amelynek során a felperest állandó éjszakai szolgálatra osztották be. Ezt követően T. G. fűtő felmondott, ezért az alperes 1989. október 16-tól délelőtti műszakba osztotta be a felperest. A felperes, akinek órabére 24,60 forint volt, a délelőtti vezetőfűtői munkáért 40 forintos órabért i...
BH 1991.8.331 I. A felmondási tilalom érvényesülése szempontjából a felmondási idő kezdetének az időpontja irányadó. Ehhez képest a dolgozó keresőképtelensége tekintetében annak van jelentősége, hogy a dolgozó a felmondási idő kezdetekor, illetve az azt megelőző tizenöt napon belül keresőképtelen beteg volt-e [Mt.</a> V. 22. § (1) bek. b) pont, 24. §].
II. Nem érvénytelen a felmondás, ha a dolgozónak a felmondási idejénél rövidebb idővel mondtak fel. Ez esetben a munkaviszony a szabályos felmondás utolsó napjáig tart [Mt. V. 25. § a) pont, 29. § (4) bek.].
A felperes, aki 1924. évben született, határozatlan időre szóló mun-kaviszonyihan állt az alperessel, és fűtőként teljesített szolgálatot. A kazánházban 1989. október 1. napjával átszervezést hajtottak végre, amelynek során a felperest állandó éjszakai szolgálatra osztották be. Ezt követően T. G. fűtő felmondott, ezért az alperes 1989. október 16-tól délelőtti műszakba osztotta be a felperest. A felperes, akinek órabére 24,60 forint volt, a délelőtti vezetőfűtői munkáért 40 forintos órabért igényelt, és amikor ezt nem kapta meg, változatlanul az éjszakai műszakban jelentkezett szolgálatra.Az alperes 1989. október 18-án - indokolás nélkül - október 20-ától kezdődő 15 napos felmondási idővel 1989. november 3-ra felmondta a felperes munkaviszonyát, és a felperest a munkavégzés alól felmentette. 1989. november 9-én azonban visszavonta az október 18-i felmondását, és azt indokolással kiegészítve megismételte. Eszerint a felperes munkaviszonyát 1989. november 13-ától kezdődő 15 napos felmondási idővel 1989. november 28-ra mondja fel, minthogy nem tett eleget annak a vezetői utasításnak, hogy 1989. október 17-étől nappali műszakban teljesítsen szolgálatot, és továbbra is az eredeti éjszakás beosztásának megfelelően jelentkezett munkára. A per adatai szerint a felperes 1989. október 20-ától kezdődően keresőképtelen beteg, és ez az állapota október 26-án is fennállt.
A felperesnek a felmondás hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság elutasította.
A felperes a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását kérte a munkaügyi bíróságtól. A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és a felmondást hatályon kívül helyezte. Az indokolás szerint akkor, amikor az alperes a felperes munkaviszonyát másodízben felmondta, és az első felmondást visszavonta, a felperes táppénzes betegállományban volt. Ezért a felmondás érvénytelen [Mt.</a> V. 22. § (1) bekezdés b) pont].
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes a felmondást a felmondási idő kezdete előtt közölte, ezért a felmondási tilalom szempontjából nem a felmondás közlésének, hanem a felmondási idő kezdetének időpontja az irányadó [Mt.</a> V. 24. § (1) bek.]. Törvénysértő ezért a jogerős ítélet azon része, amellyel a felmondás közlése időpontjának tulajdonít jelentőséget. Ehelyett azt kell vizsgálni és megállapítani, hogy a felmondási idő kezdetekor, 1989. november 13-án keresőképtelen beteg volt-e a felperes [Mt.</a> V. 22. § (1) bek. b) pont]. Ha igen, azt is vizsgálni kell, hogy nem áll-e a felmondási tilalom alóli kivétel, különös tekintettel arra, hogy a felperes 1924. évben született, és saját nyilatkozata szerint nyugdíjas. Ha ugyanis a felperes huszonöt évi szolgálati időn alapuló öregségi nyugdíjra jogosult, a felmondási tilalom nem zárja ki a munkaviszonyának a felmondását [Mt.</a> V. 24. § (2) bek.].
Megfelelő esetben vizsgálni kell azt is, hogy az 1989. október 1-jei átszervezés során a munkaszerződés keretében jött-e létre a felek között olyan megállapodás, amely szerint a felperesnek állandó éjszakai beosztáshoz van joga. Ehhez képest az 1989. október 14-i útmutatás a munkaszerződés egyoldalú módosítása-e vagy pedig átmenetileg más munkára való beosztás.
Csak a megjelölt tények megállapítását követően lehet az ügyben a felmondás jogszerűsége vagy jogellenessége tárgyában megalapozott döntést hozni.
Az előbbiekkel összefüggésben szükséges figyelembe venni azt is, hogy az alperes 15 napos felmondási idővel mondott fel a felperesnek. A jogszabály értelmében azonban a tizenöt napos felmondási idő a dolgozó által munkaviszonyban töltött tíz év után négy, húsz év után öt, harminc év után hat hétre emelkedik [Mt. V. 25. § a) pont]. Ha a munkaviszonynak a munkáltató által történt megszüntetése azért jogellenes, mert a dolgozónak a felmondási idejénél rövidebb idővel mondtak fel, ez a felmondást nem teszi érvénytelenné, de ilyen esetben a munkaviszonya szabályos felmondás utolsó napjáig tart [Mt.</a> V. 29. § (4) bek.]. Ennélfogva vizsgálni szükséges, hogy a felperesnek 1989. november 13-ig mennyi a munkaviszonyban töltött összes ideje, és ennek figyelembevételével kell maghatározni a felmondási idejét, a munkaviszony megszüntethetőségének jogszerű időpontját és a felperes ezzel kapcsolatos jogait.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot a kifejtetteknek megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(M. törv. I. 10 286/1990. sz.)