adozona.hu
BH 1991.9.375
BH 1991.9.375
Fegyelmi határozat - jogorvoslat iránt előterjesztett kérelem esetén - mindaddig nem hajtható végre, amíg az annak elbírálására hivatott jogorvoslati szervek nem hoztak jogerős határozatot. A jogerőre nem emelkedett fegyelmi határozatnak idő előtt történt végrehajtásáért a munkáltató anyagi felelősséggel tartozik [Mt. V. 78. § (3) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1984. március 23-tól 1989. július 3-ig gépészeti diszpécser, 1985. április 1-jétől pedig üzemvezető munkakörben állt az alperes alkalmazásában.
Az alperes az 1989. március 8-án hozott határozatával fegyelmi büntetésként 1939. március 25-től 1989. szeptember 24-ig 6 hónapra üzemvezető munkaköréből művezető munkakörbe helyezte át. A személyi alapbérét 13 800 forintról 12 400 forintra csökkentette.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, amely a munkaügyi d...
Az alperes az 1989. március 8-án hozott határozatával fegyelmi büntetésként 1939. március 25-től 1989. szeptember 24-ig 6 hónapra üzemvezető munkaköréből művezető munkakörbe helyezte át. A személyi alapbérét 13 800 forintról 12 400 forintra csökkentette.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, amely a munkaügyi döntőbizottság - ugyancsak elutasító - határozatának a megváltoztatására irányult.
A felperes ezt követően kérelemmel fordult a munkaügyi döntőbizottsághoz, és sérelmezte, hogy az alperes a VI. bérkategóriába sorolta, ami ellentmond az üzemvezető munkakörének. Kérelmét később kiterjesztette az igazolatlan mulasztásra alapított prémium megvonás hatálytalanítására is.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával a besorolás tekintetében megszüntette az eljárást, mert a felperes munkaviszonya 1989. július 3-tól - másik gyáregységhez történt áthelyezése miatt - megszűnt. A prémium tekintetében kötelezte az alperest 2322 forint kifizetésére.
A felperes keresetlevelében fenntartotta azt az igényét, hogy a bíróság az üzemvezetői munkakörbe sorolja, és a munkabérkülönbözetet ennek megfelelően állapítsa meg, valamint az alperes fizessen meg 16 218 forint prémiumkülönbözetet. Arra hivatkozott, hogy a fegyelmi határozatot annak jogerőre emelkedéséig nem lehetett végrehajtani, 1989. július 3-án történt áthelyezéséig üzemvezető volt, ezért megilleti az V. kategória szerint megállapított magasabb alapbér. A prémiumot is a magasabb személyi alapbér szerint kell elszámolni.
A munkaügyi bíróság ítéletével 8122 forint prémiumkülönbözet megfizetésére kötelezte az alperest, a besorolásra irányuló igényt elutasította.
A felperes perújítási kérelmet terjesztett elő, amelyben ismét előadta, hogy az alperes a fegyelmi határozatot csak 1989. május 17-e után hajthatta volna végre, mert az csak ebben az időpontban emelkedett jogerőre. Ehhez képest kérte 5782 forint alapbér és 2313 forint prémiumkülönbözet megfizetését.
A munkaügyi bíróság végzésével elutasította a kérelmet, mert a perújítást nem találta megengedhetőnek. A felperes ugyanis már az alapperben hivatkozott a fegyelmi határozat végrehajtásának időpontjára és az ebből eredő anyagi igényére.
A munkaügyi bíróságnak az alapperben hozott ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság a perújítási kérelmet elutasító végzésében helytállóan állapította meg, hogy a felperes már a perben előadta, hogy az 1989. április 1-jén kelt besorolása - a művezető munkakörét tekintve - helytelen, miután üzemvezető munkakört lát el.
A perújítási eljárásban az alperes írásban és a tárgyaláson szóban is elismerte, hogy a felperest csak 1989. május 17-e után sorolhatta volna át művezető munkakörbe, a VI. kategóriába. Az alacsonyabb munkakörbe való átsorolást tartalmazó fegyelmi határozat ugyanis ekkor emelkedett jogerőre.
A felperes számára májusban is a korábbi, üzemvezető munkakörébe megállapított 13 800 forintos bért számolták el.
Tévedett tehát a bíróság, amikor ítéletében arra utalt, hogy a felperest 1989. március 25-től művezetőként és 12 400 forint bérrel kellett foglalkoztatni.
A bíróság téves álláspontjára tekintettel nem foglalkozott azzal sem, hogy az 1989. március l-jén kelt, de részben január l-jétől, részben április 1-jétől hatályba lépő kollektív szerződésnek a besorolásra vonatkozó rendelkezései miként érvényesülnek a felperes vonatkozásában. A felperes által vitatott VI-os kategória alsó határa 14 000 forint, az üzemvezető kategória alsó határa pedig 19 000 forint. A felperesnek kifizetett havi 12 400 forint e béreknek nem felel meg.
A prémiumkülönbözet a személyi alapbér megállapításának a vonzata, ezért a bíróság ítélete - e tekintetben is - megalapozatlan.
Minthogy a jogvita a rendelkezésre álló adatok alapján nem volt megnyugtató módon elbírálható, a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a bíróságnak az alapperben hozott ítéletét, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(M. törv. II. 10 012/1991. sz.)