adozona.hu
BH 1991.2.90
BH 1991.2.90
Ha a dolgozót az üzemi balesete bekövetkeztében vétkesség terheli, de megállapítható a munkáltató terhére is vétkesség, az utóbbi körülmény lényegesen csökkenti a dolgozó magatartásának súlyát, és kihat a kárviselés arányára [Mt. 62. § (2) bek., MK. 31. sz.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1950. március 1. óta áll munkaviszonyban az alperessel, legutóbb rakodó kezelő munkakörben dolgozott. Amikor 1986. október 8-án az sz-i erdészet MÁV rakodójánál rakodási munkákat végeztek, a felperes utasította a gépkocsivezetőt, hogy a tehergépkocsijával álljon egy tüzifarakathoz. A gépkocsivezető tolatással közelítette meg a kijelölt helyet, eközben a gépkocsi egyik kereke a rakatból kiálló fára ráment, a kerék alól a fa kicsapódott, és a felperes fejének vágódott. A felperes a b...
BH 1991.2.90 Ha a dolgozót az üzemi balesete bekövetkeztében vétkesség terheli, de megállapítható a munkáltató terhére is vétkesség, az utóbbi körülmény lényegesen csökkenti a dolgozó magatartásának súlyát, és kihat a kárviselés arányára [Mt. 62. § (2) bek., MK. 31. sz.].
A felperes 1950. március 1. óta áll munkaviszonyban az alperessel, legutóbb rakodó kezelő munkakörben dolgozott. Amikor 1986. október 8-án az sz-i erdészet MÁV rakodójánál rakodási munkákat végeztek, a felperes utasította a gépkocsivezetőt, hogy a tehergépkocsijával álljon egy tüzifarakathoz. A gépkocsivezető tolatással közelítette meg a kijelölt helyet, eközben a gépkocsi egyik kereke a rakatból kiálló fára ráment, a kerék alól a fa kicsapódott, és a felperes fejének vágódott. A felperes a baleset következtében jobboldali koponya- és koponyaalapi törést, a homloklebenyre terjedő agyroncsolódást, az agy keményburka alatti vérzést és következményes agynyomásfokozódást szenvedett el.A felperes balesetből eredő kárának megtérítési iránti kérelmét az alperes munkaügyi döntőbizottsága a határozatával elutasította. A határozat megváltoztatása iránt a felperes keresettel fordult a bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest 226 195 forint - 150 000 forint nem vagyoni kárpótlást is magában foglaló - kártérítés és 1989. február l-jétől kezdődően havi 2300 forint járadék fizetésére kötelezte. A munkaügyi bíróság az alperesnek az Mt. 62. §-án alapuló teljes mértékű kártérítési felelősségét állapította meg, és ennek megfelelően marasztalta az alperest.
A megyei bíróság az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán hozott ítéletével az elsőfokú ítéletet részben és annyiban változtatta meg" hogy az alperes által vagyoni kártérítésként fizetendő összeget 24 000 forintra, a nem vagyoni kárpótlásként fizetendő összeget 70 000 forintra, a havi járadék összegét 7000 forintra szállította le.
A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban lefolytatott bizonyítás figyelembevételével azt állapította meg, hogy a felperes is közrehatott, mégpedig a munkáltatónál nagyobb mértékben a balesete bekövetkeztében. A biztonságos munkavégzés körülményeinek megszervezése a felperes feladata volt. Ha igaz a felperesnek az az állítása, hogy abból a célból ment a rakatok közé, hogy irányítsa a gépkocsivezető tolatását, akkor ezt - mielőtt a helyszínre ment - a gépkocsivezetővel közölnie kellett volna. A szűk helyen történt tolatással elfoglalt gépkocsivezető nem láthatta, még a visszapillantó tükörből sem a mögé érkező felperest. Hibás volt azonban az alperes gépkocsivezetője is, akinek a bizonytalan befordulási lehetőségek miatt valakit meg kellett volna bíznia a gépkocsi manőverezésének irányításával. Mulasztását a munkáltató is megállapította, és fegyelmi büntetéssel súlytotta. Ezért a felperes felelősségét 70 %-ban, az alperes felelősségét 30 %-ban állapította meg a másodfokú bíróság.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a felperes saját maga is közrehatott a balesete bekövetkeztében. Ennek pedig - az Mt. 62. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - az a következménye, hogy az alperes mentesül a kár azon része megtérítésének kötelezettsége alól, amelyet a felperes vétkes magatartása idézett elő.
A munkaügyi bíróság tehát tévesen állapította meg az alperes teljes mértékű kártérítési felelősségét, mert az adott esetben a kár megosztásának van helye. Ez volt a másodfokú bíróságnak is - a kifejtettek szerint helytálló - álláspontja, a másodfokú bíróságnak a kármegosztás arányát illetően elfoglalt álláspontja azonban téves.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 31. számú állásfoglalása a) pontjában kifejtettek szerint a munkáltató felelőssége objektív, míg a dolgozónak a kár keletkezésében való közrehatása jogilag csak akkor jelentős, ha a közreható magatartása egyben vétkes is volt. A kárviselés arányát ehhez képest az dönti el, hogy a dolgozó vétkes magatartásával hozzájárult-e a kár bekövetkezéséhez, s amennyiben igen, ez a közrehatás milyen mértékű volt. A munkáltató objektív felelősségének mérve tehát nem aszerint alakul, hogy milyen arányban áll egymással a dolgozónak és a munkáltatónak a kár bekövetkezésében való vétkessége, mert a munkáltató a dolgozó káráért vétkesség nélkül is felel. Ha a munkáltatót a baleset bekövetkeztében vétkesség is terheli - mint az adott esetben -, ez lényegesen csökkenti a dolgozó magatartásának súlyát, és kihat a kármegosztás arányára is.
Mindezekre figyelemmel olyan arányú kármegosztás mutatkozik indokoltnak, amelynél az alperest terhelő kárviselési hányad magasabb a kár azon részénél, amelyet a felperes maga köteles viselni. Ennek - az alperesre terhesebb - 70-30 % arányú kármegosztás felel meg.
(M. törv. I. 10 286/1989. sz.)