adozona.hu
BH 1991.2.89
BH 1991.2.89
Kőműves ipart folytató magánmunkáltató dolgozója üzemi balesete esetén fennálló felelősségének elbírálásánál irányadó szempontok [Mt. V 98. § (2) bek., 47/1979. (XI. 30.) MT r. 1. §, 22/1982. (XI. 26.) IpM r. 4. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1976. decemberétől kőműves kisiparos és ács-állványozó mester. Az ács-állványozó szakképzettséget 1984-ben, míg a kőműves mesteri képzettséget 1985-ben szerezte meg. A felperes 1985. augusztus 8-án alkalmazta az alperest, aki 10 éve ács-állványozó szakképesítéssel rendelkezett. A peres felek írásbeli munkaszerződést nem kötöttek, 30 forintos órabérben állapodtak meg.
1985. augusztus 12-én kezdődött az a felperes által vállalt munka, amelynél az alperes üzemi balesetet szenvedett. ...
BH 1991.2.89 Kőműves ipart folytató magánmunkáltató dolgozója üzemi balesete esetén fennálló felelősségének elbírálásánál irányadó szempontok [Mt.</a> V 98. § (2) bek., 47/1979. (XI. 30.) MT r. 1. §, 22/1982. (XI. 26.) IpM r. 4. § (1) bek.].
A felperes 1976. decemberétől kőműves kisiparos és ács-állványozó mester. Az ács-állványozó szakképzettséget 1984-ben, míg a kőműves mesteri képzettséget 1985-ben szerezte meg. A felperes 1985. augusztus 8-án alkalmazta az alperest, aki 10 éve ács-állványozó szakképesítéssel rendelkezett. A peres felek írásbeli munkaszerződést nem kötöttek, 30 forintos órabérben állapodtak meg.1985. augusztus 12-én kezdődött az a felperes által vállalt munka, amelynél az alperes üzemi balesetet szenvedett. A megrendelő átadta a felperesnek az épület tervrajzát, s annak alapján kellett a tetőszerkezetet elkészíteni. A felperes a dolgozókat, így az alperest és a két segédmunkást gépkocsival a helyszínre szállította. A helyszínre érkezést követően a felperes megszemlélte a padlásteret, egy nyílást zsalutáblával letakartatott. A felperes a munkahely megtekintésekor felhívta az alperest, - mivel ő volt a szakmunkás -, és megbeszélte vele, hogy hogyan fogják elkészíteni a tetőszerkezetet, amely kb. 4-5 napos munka lett volna. E megbeszélést követően a felperes a helyszínről eltávozott, s ezt követően a munkát az alperes irányította. A segédmunkással és a tanulóval közösen lyukakat készítettek, majd a szelemenek állítását kezdték, miközben az egyik oszlopot az alperes felállította, rátette a teherelosztó fára, majd odahívta a segédmunkást, hogy az oszlopot tartsa meg, ő pedig hátra lépett, hogy a magasságot megnézze. Az alperes hátrafelé lépésekor a régi padlásfeljárót takaró területre lépett, és az addig nem látható furnérlemez az alperes súlya alatt beszakadt, kb. 2,5 métert zuhant. Az alperes a baleset következtében az ágyéki I. csigolya darabos összenyomásos sérülését szenvedte el, gerincvelő sérülésével, mindkét alsó végtag bénulásával. Az elszenvedett baleset miatt 1986. augusztus 10-ig táppénzes állományban volt. Az OOSZI I. fokú Orvosi Bizottsága véglegesen 100 %-os munkaképesség-csökkenés mellett II. csoportú rokkantnak véleményezte.
Az alperes az üzemi balesettel előállott kára megtérítését a döntőbizottság előtt érvényesítette. A munkaügyi döntőbizottság az alperes kérelmének részben helyt adott, és a felperest az Mt. 62. §-ának (1) bekezdése alapján 525 480 forint kártérítés megfizetésére kötelezte, melyből a nem vagyoni kártérítés összegét 500 000 forintra tette.
A munkaügyi döntőbizottság határozata ellen mindkét fél keresettel élt a munkaügyi bírósághoz.
A felperes kérte az alperes igényének elutasítását, előadta, hogy a munkaügyi döntőbizottság az általános felelősségi szabályokat alkalmazta, jóllehet ő magánmunkáltató, és ezért vonatkozásában az Mt.</a> V. 98. §-ának (2) bekezdése rendelkezik. E rendelkezés értelmében a munkáltató mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a sérelem bekövetkezésében vétkesség nem terheli.
Az alperes keresete a döntőbizottság által megállapított kártérítésen túlmenő további kárainak és kiadásainak megtérítésére irányult.
A felperes a per során bejelentette, hogy a társadalombiztosítási szerv fizetési meghagyással kötelezte az alperes részére kifizetett társadalombiztosítási ellátások megtérítésére. A munkaügyi bíróság beszerezte a per iratait. E perben a bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság azonban az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperes által kibocsátott fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte. Ítélete indokolása szerint a padlástérben munkát végző tanúk - köztük a sértett is - előadták, hogy a balesetet megelőzően nem észlelték, hogy a perbeni helyen elfedett nyílás lenne. A munkát azzal kezdték, hogy a nyílásokat lefedték, minden helyet, ahol leesés veszélye állt fenn, zsaludeszkával borítottak. A balesetet okozó padlásfeljáró nyílást borító farostlemezen építési törmelék is volt, mely nagymértékben takarta a területet. A felperes a munka elvállalásakor a területet bejárta, majd a munka megkezdése előtt ismét területbejárást végzett, és nem észlelte a leborított nyílást. A szakértő megállapítása szerint a felperesnek gondos vizsgálat mellett észre kellett volna vennie a balesetveszélyt jelentő szabálytalan borítást. Ezt a szakértői megállapítást a másodfokú bíróság nem fogadta el, mivel a szakértő a baleset színhelyét annak teljesen beépített volta miatt nem látta, szakvéleményében általánosságban hivatkozott a munkáltató felelősségére. A másodfokú bíróság megállapítása szerint a felperest a bekövetkezett balesetért óvórendszabály-szegés nem terheli.
A peres felek kereseti kérelmének eldöntésénél a munkaügyi bíróság figyelembe vette az említett per adatait, és ítéletében arra a megállapításra jutott, hogy az Mt.</a> V. 98. §-ának (2) bekezdése alapján a felperes mentesül a felelősség alól, mert vétkesség nem terheli.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint a fellebbezések alaptalanok. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a per eddigi adatai alapján a következőkkel egészítette ki: a felperes a tőle elvárható gondossággal járt el, amikor a tervrajzot áttanulmányozta, amely azonban a régi padlásfeljáró nyílást nem tüntette fel. A felperes a helyszínt a sérülttel együtt bejárta, ezt a nyílást nem lehetett látni, és a tulajdonos sem hívta fel erre a figyelmét, A munkaterület átadása előtt a törmeléket a padlástérből eltávolították, a munka során is folyamatosan gondoskodtak a közben keletkezett törmelék eltávolításáról, s minthogy a nyílást takaró ajtó részben deszkából részben furnérlemezből készült, egyszintben volt a padlás többi részével, a törmelék eltávolítása után sem volt észlelhető, nem domborodott ki, és nem hajolt be. A ház vegyesépítésű volt, így a padláson nem volt feltűnő a részben fából, részben furnérlemezből készült nyílást takaró ajtó. Az ott dolgozók közül ezért senki előtt - így a felperesben és az ács szakképesítésű alperesben - sem merült fel még annak lehetősége sem, hogy ez a rész kevésbé stabil, mint a padlás többi része. Helyesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság, hogy a felperest a bekövetkezett balesetért sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkavédelemről szóló 47/1979. (XI. 30.) MT rendelet 1. §-a szerint e rendelet hatálya kiterjed a munkaviszony, a szövetkezeti tagsági viszony és a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, a tanulói viszony, valamint a kisipari, a magánkereskedői jogosítvány, továbbá a szervezett társadalmi munka, a javító-nevelő munka és a szigorított javító-nevelő munka keretében végzett valamennyi munkával összefüggő tevékenységre.
A munkavédelemről a kisiparban a 22/1981. (XI. 26.) IpM rendelet rendelkezik. E rendelet 4. §-ának (1) bekezdése szerint új üzem, munkahely létesítésénél, meglevő felújításnál, bővítésénél, átalakításánál a kisiparos köteles - a létesítésben való közreműködésének jellege szerint (beruházó, tervező, kivitelező, üzemeltető) - a munkavédelmi követelményeket érvényesíteni.
A per adataiból kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes által vállalt munka L-alakú tetőszerkezet elkészítése volt, vagyis a régi és az új épület tetőszerkezetének összekapcsolása és elkészítése. Ezt a munkát végezte az alperes. Ehhez a tűzfalból 1 négyzetmétert le kellett bontani, ezt a munkát végezte J. J. szakmunkástanuló és M. I. segédmunkás, akik a bontási anyagot az udvarra lapáttal letolták. A balesetet előidéző padlásfeljáró a bontási tűzfaltól, a tetőszerkezetet összekapcsoló területrésztől kb. 2 méterre volt, azt vastag porréteg borította, így a 0,5 cm vastagságú barna borító furnérlemez nem volt látható. A felperes és alkalmazottai a munka megkezdése előtt a régi padlástérben bejárást nem végeztek, az új épületrészben zárták le a nyílásokat zsaludeszkával.
Az igazságügyi műszaki szakértőnek az előzményi perben adott szakértői véleménye szerint elmaradt a felperes részéről a tetőszerkezet alatti födémrész tüzetes vizsgálata. A tervrajz a tetőszerkezet mikéntjére semmiféle adatot nem tartalmaz, ennélfogva fokozottabb födémvizsgálatra lett volna szükség. Amennyiben a felperes a munka elvállalása előtt avagy a munka megkezdése alatt tüzetesen megvizsgálja a födémszerkezetet, akkor a nyílásrésznek a felfedezésére is sor kerül.
A tetőszerkezeti munka az ácsmunkával szorosan összefügg, ezzel viszont szoros kapcsolatban van a födémszerkezet vizsgálata. Ez azt jelenti, hogy az ácsmunka megkezdése előtt meg kellett volna vizsgálnia, hogy milyen födémre helyezi el az ács, illetve csatlakoztatja a tetőszerkezetet. A balesetet okozó nyílás olyan helyen helyezkedett el, ahol a munkavégzés során a felperes alkalmazottai többször is jártak. Szakmai gondossággal a nyílás felfedezhető lett volna. Ezt a szakmai gondosságot a tervrajz kézhezvétele után sem fejtette ki a felperes, az egész födémszerkezet végigjárásával a perbeli nyílás felderíthető lett volna.
A felperes vétkes felelősségének eldöntésénél mellőzhetetlenül szükséges lett volna a szakértő véleményének a bizonyítékok sorában való értékelése, továbbá a szakértő e peribeni személyes meghallgatása abban a körben, hogy a felperesnek a helyszínbejárási, a munkaterület letisztíttatási kötelezettsége mennyiben terjedt ki a régi építésű padlástérre. Ugyanis a tetőszerkezet-összekapcsolási munkái - a tűzfal bontása - nem voltak elvégezhetők a régi födémszerkezet használata nélkül, tehát annak része is a munkaterülethez tartozott. A jogalap kérdésében csak a szakmai ismeretekkel, jártassággal rendelkező igazságügyi szakértő nyilatkozatának ismeretében lehet állást foglalni.
(M. törv. I. 10 321/1989. sz.)