adozona.hu
BH 1991.10.419
BH 1991.10.419
I. A dolgozó - még változó munkahelyre történt alkalmazása esetén is - csak azonos munkakörben és változatlan személyi alapbérrel foglalkoztatható más munkahelyen. II. A korábban változó munkahelyre alkalmazott, de utóbb más munkakörben foglalkoztatott dolgozót megilleti az eredeti munkakörének megfelelő munkabér és - adott esetben - a kiküldetési vagy különélési költségtérítés [Mt. 35. § (2) bek., 5/1983. (XI. 12.) ME r., 33/1951. MT r.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1982. december 12-től dolgozott az alperesnél tehergépjárművezető, ügyeletes és kazánfűtő munkakörben az 1989. október 4-i nyugdíjaztatásáig.. 1986. októberéig az ny-i, ezt követően az e-i üzemmérnökségen teljesített munkát.
A munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében sérelmezte, hogy 1988. januárjától - a többi dolgozóval ellentétben - nem emelték a bérét, az e-i új munkahelyén, amely a lakásától 70 km-re van, nem részesült napidíjban és kiküldetési átalányban.
A munkaüg...
BH 1991.10.419 I. A dolgozó - még változó munkahelyre történt alkalmazása esetén is - csak azonos munkakörben és változatlan személyi alapbérrel foglalkoztatható más munkahelyen.
II. A korábban változó munkahelyre alkalmazott, de utóbb más munkakörben foglalkoztatott dolgozót megilleti az eredeti munkakörének megfelelő munkabér és - adott esetben - a kiküldetési vagy különélési költségtérítés [Mt. 35. § (2) bek., 5/1983. (XI. 12.) ME r., 33/1951. MT r.].
A felperes 1982. december 12-től dolgozott az alperesnél tehergépjárművezető, ügyeletes és kazánfűtő munkakörben az 1989. október 4-i nyugdíjaztatásáig.. 1986. októberéig az ny-i, ezt követően az e-i üzemmérnökségen teljesített munkát.A munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében sérelmezte, hogy 1988. januárjától - a többi dolgozóval ellentétben - nem emelték a bérét, az e-i új munkahelyén, amely a lakásától 70 km-re van, nem részesült napidíjban és kiküldetési átalányban.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította a kérelmet, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben fenntartotta a kérelmében foglaltakat, azon túl igényelte az 1988. március 15-től ügyeletes és kazánfűtő munkakörökben végzett munkája után járó bérének a kifizetését, mert az alperes csak a gépjárművezető munkakörére megállapított 5800 forint bért fizette meg. Állította azt is, hogy havi 240 órát teljesített, és ezzel nem volt arányban a bére.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes alkalmazása változó munkahelyre szólt.
A gépjárművezetők munkafeltételeinek és munkabérének megállapításáról szóló, módosított 18/1983. (XII. 17.) ÁBMH rendelkezés melléklete szerint a gépjárművezető 20 éves szakmai gyakorlat után minimálisan 5300-5400 forint bruttó bérben részesül. A felperes bruttó bére 1988. január l-jétől 5800 forint volt. Tényleges munkabére tehát meghaladta a jogszabály által meghatározott minimális bért, ezért a béremelésre irányuló igénye alaptalan.
Az alperes munkaügyi szabályzata értelmében nem fizethető különélési pótlék, ezért e körben is el kellett utasítani a keresetet.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helytállóan döntött a bíróság a bérbesorolással kapcsolatos kereseti kérelem tárgyában. A többször módosított 18/1983. (XII. 17.) ÁBMH rendelkezés mellékletének 5. pontja értelmében a tehergépjármű és a különleges gépjármű vezetőjének minimális bére 1989. december 31-ig 5300 forint volt.
A felperes keresetlevelében azonban azt is sérelmezte, hogy az e-i üzemmérnökségen kazánfűtő munkakörben ledolgozott havi 240 munkaórájára csak a gépjárművezető munkabérét fizette ki az alperes, továbbá 1986. október 1-jétől munkásszálláson lakott, hetente járt haza, ennek ellenére az alperes a kiküldetési élelmezési költséget és a munkába járással kapcsolatos költségtérítést nem fizette meg.
Az igények elbírálásánál az Mt 35. §-ának (1) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések jöhetnek szóba.
Az Mt. 35. §-ának (2) bekezdése értelmében a dolgozó a munkát - eltérő megállapodás hiányában - a munkáltatónak azon a telephelyén köteles elvégezni, ahol a munkaszerződést megkötötték. A munkáltató a dolgozót azonos telephelyen és munkakörön belül változatlan személyi alapbérrel más munkahelyre oszthatja be, illetőleg a változó munkahelyre alkalmazott dolgozót - az erre vonatkozó szabály vagy megállapodás keretei között - bármelyik telephelyén, illetve munkahelyén foglalkoztathatja.
Az alperes - állítása szerint - a tehergépjárművezető felperest változó munkahelyre alkalmazta.
A jogszabály szerint tehát - még változó munkahelyre történő alkalmazás esetén is - a felperest csak azonos munkakörben és változatlan személyi alapbérrel foglalkoztathatta volna az e-i üzemmérnökségen. Ezzel szemben a felek egyező előadásából kitűnik, hogy a felperes ún. ügyeletes és kazánfűtő munkát végzett, alacsony nyomású melegvizes széntüzeléses kazánt kezelt. A bíróság nem állapította meg, hogy az alperes a kazánfűtő munkakörben hány órában határozta meg a tényleges havi munkaidőkeretet, és ehhez képest milyen munkabér illette meg a felperest.
A vállalati dolgozók alapbérének megállapításáról szóló, többször módosított 5/1983. (XI. 12.) ME rendelet határozza meg a szakképzettségi és a munkafeltételi fokozatokat, annak a 2/A és 2/B melléklete a tarifatáblázatot tartalmazza. Amennyiben az alperes munkaügyi szabályzata a kazánfűtő bérbesorolását nem határozta meg, e jogszabály előírásai az irányadók az új munkakörhöz kapcsolódó havi-, illetőleg órabér tekintetében.
Ha a felperes a fűtő munkakörben végzett munkájával nem érte el a kazánfűtői, illetőleg eredeti munkabérét, jogosult a munkabérkülönbözetre [Mt. 35. §-ának (1) bekezdése]. Ebben a munkakörben nemcsak a gépjárművezető munkakörre előírt 5800 forint alapbérét, hanem a korábbi átlagbérét kellett volna figyelembe venni.
Ha pedig a kazánfűtő munkára a volt gépkocsivezető munkakörben elért átlagkeresetét megkapta, a munkabér igénye megalapozatlan. Ezzel összefüggésben kellett volna megvizsgálni azt is, hogy a havi 240 órás munkateljesítményből hány órát kell túlmunkának tekinteni, és ennek ellenértékét az alperes megfizette-e.
Ami a felperesnek a munkahelyén kívüli munkavégzéssel kapcsolatos költségeit illeti, a következőkre kell rámutatni:
Egyértelmű peradat, hogy az alperes a felperest más munkahelyre, az e-i üzemmérnökségre osztotta be, azonban nem azonos munkakörön belül. Ehhez képest a más munkakörbe és a telephelyétől lényegesen távol eső munkahelyen való tartós tartózkodás tekintetében a rendes munkahelyen kívüli munkavégzés időszakában hatályban volt 33/1951. (I. 31.) MT rendelet alapján igényelhette mindazokat a költségeket, amelyek őt e munkavégzése alapján a jogszabály szerint megillették, feltéve, hogy munkavégzése megfelelt-e a jogszabály előírásainak.
Ennek alapján a munkaügyi bíróságnak azt kellett volna tisztáznia, hogy a felperes kiküldetést vagy külszolgálatot teljesített-e.
Kiküldetést teljesít a dolgozó, ha a munkáját a kiküldő szerv külön utasítására a telephelyén kívül végzi, és külszolgálatot akkor, ha a beosztása folytán a napi munkáját egészben vagy jelentős részben nem a telephelyén, hanem meghatározott külső területen végzi, vagy ha havonta legalább nyolc munkanapon át a rendszeres telephelyén kívül dolgozik.
Minthogy az alperes - a korábban változó munkahelyre alkalmazott - felperest nem azonos munkakörön belül alkalmazta az e-i üzemmérnökségen, továbbá a felperes előadása szerint e munkahelyéről csak hetente járt haza, a munkaügyi bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy az említett jogszabály alapján a felperest milyen költségtérítés illette meg.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a munkaügyi bíróság ítéletét, és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(M. törv. II. 10 380/1991. sz.)