adozona.hu
BH 1991.10.418
BH 1991.10.418
A munkaviszonynak "kilépett" munkakönyvi bejegyzéssel történt megszűnése esetén a munkaügyi bíróság - a mulasztás utólagos kimentésekor - kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a dolgozó menthető okból maradt-e távol a munkahelyétől, és ezt a körülményt igazolni tudja-e. [17/1979. (XII. 1.) MüM r. 22. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1971. február 9. napjától állt munkaviszonyban az alperessel. 1988. október 17. és 22. napja között - három munkanapon át - nem jelent meg a munkahelyén, ezért az alperes a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendeletnek a 6/1986. (X. 18.) ME rendelet 1. §-ával módosított 22. §-a alapján a felperes munkaviszonyát 1989. október 19. napján "kilépett" munkakönyvi bejegyzéssel megszüntette.
A felperes az alperes intézkedése ellen munkaügyi vitát kezdeményezett; kérelmét a munkaügyi döntőbizottság ...
BH 1991.10.418 A munkaviszonynak "kilépett" munkakönyvi bejegyzéssel történt megszűnése esetén a munkaügyi bíróság - a mulasztás utólagos kimentésekor - kizárólag azt vizsgálhatja, hogy a dolgozó menthető okból maradt-e távol a munkahelyétől, és ezt a körülményt igazolni tudja-e. [17/1979. (XII. 1.) MüM r. 22. §].
A felperes 1971. február 9. napjától állt munkaviszonyban az alperessel. 1988. október 17. és 22. napja között - három munkanapon át - nem jelent meg a munkahelyén, ezért az alperes a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendeletnek a 6/1986. (X. 18.) ME rendelet 1. §-ával módosított 22. §-a alapján a felperes munkaviszonyát 1989. október 19. napján "kilépett" munkakönyvi bejegyzéssel megszüntette.A felperes az alperes intézkedése ellen munkaügyi vitát kezdeményezett; kérelmét a munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította.
A határozat ellen a felperes keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz. Ebben előadta, hogy családi problémái voltak, amelyekről a közvetlen felettese tudott, s ezen a címen máskor is engedélyezett a számára fizetés nélküli szabadságot. Ez történt a perbeli esetben is. Október 17-én telefonon közölte közvetlen felettesével, hogy fizetés nélküli szabadságot kér. Ennek indoka az volt, hogy egyedülálló idős édesanyja, aki combnyaktöréses balesete következtében egyébként is beteg volt, 1989. október 17-én kificamította a bokáját, és ezért - fokozott mozgáskorlátozottsága következtében - orvosi segítségre, illetőleg ápolásra szorult. Ezt a tényt a körzeti orvos november 27-én kelt igazolásával bizonyította.
A bíróság a keresetet ítéletével elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a felperes három egymást követő munkanapon nem jelent meg a munkahelyén, ezért az alperes helyesen alkalmazta a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet módosított 22. §-át. A felperes keresete megalapozatlan. Az Mt.</a> V 56/A. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozónak - kérelmére - a tartós ápolásra vagy gondozásra szoruló közeli hozzátartozója otthoni ápolása céljából a munkáltató fizetés nélküli szabadságot köteles engedélyezni. Az ápolás indokoltságát az arra rászoruló személy lakhelye szerint illetékes körzeti orvos igazolja. Az idézett jogszabály és a tényállás összevetéséből megállapítható, hogy a feltételek a felperes vonatkozásában nem álltak fenn, ezért a perbeli ügyben az Mt. 43. §-ának (1) bekezdését kell alkalmazni, amely szerint a munkáltató a dolgozót - kérelmére - közérdekű okból, valamint személyi és családi körülményeire tekintettel rendkívüli vagy fizetés nélküli szabadságban részesítheti. Minthogy a felperes a jogszabálynak, illetőleg a vállalati szabályoknak megfelelő kérelmet a szabadság engedélyezése iránt nem terjesztett elő, továbbá a felperes által becsatolt orvosi igazolás 1989. november 27-én, tehát a fizetés nélküli szabadság igénybevétele után több mint egy hónappal kelt, az nem fogadható el a távollét igazolására. A felperesnek a per során nem azt kellett volna bizonyítania, hogy beteg édesanyja gondozásra szorult, hanem azt, hogy a tartós gondozásra szoruló édesanyja ápolására szabályszerűen fizetés nélküli szabadság engedélyezését kérte az alperestől.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tévesen helyezkedett az eljáró bíróság arra -az - álláspontra, hogy a perben a fizetés nélküli szabadság engedélyezésére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A munkaviszonyt az alperes a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet módosított 22. §-a alapján szüntette meg. Eszerint "ha a dolgozó munkahelyén egymást követő három munkanapon nem jelenik meg, munkaviszonyát a munkáltató jogellenes kilépés címén az utolsó munkában töltött nappal megszűntnek tekintheti. A mulasztás utólagos kimentése esetén a dolgozó kérelmére a munkaviszonyt helyre kell állítani". Eszerint az eljárt bíróságnak azt kellett volna vizsgálnia, hogy a felperes távolléte - édesanyja betegsége miatt - jogszerű volt-e, és utóbb e távollét kimentésére alkalmas-e az általa becsatolt orvosi igazolás. Peradat: az aznapi orvosi naplóbejegyzés alapján kiállított orvosi igazolás kellően bizonyítja, hogy a felperes édesanyja - balesete következtében - 1989. október 17. napjától a felperes gondozására szorult.
Mivel a jogszabály az utólagos kimentésnek sem a formájáról, sem jogvesztő határidejéről, sem pedig tartalmáról nem rendelkezik, az igazolási kérelem érdemi vizsgálata nem mellőzhető azon a címen, hogy azt a felperes csupán egy hónap elteltével és a bírósági eljárás során szerezte be. A bíróság téves jogi álláspontja miatt nem vizsgálta, hogy az igazolás a felperes távollétének kimentésére alkalmas-e, ezért a jogerős ítélet megalapozatlan.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(M. törv. I. 10 309/1990. sz.)