adozona.hu
BH 1991.10.417
BH 1991.10.417
A társasházközösség közös képviselőjének - a feladatkörébe tartozó munkák elvégzésén túl és a tulajdonostársak érdekeinek képviselete, mellett - a felügyelő bizottság és a számvizsgáló bizottság rendelkezésére is kell állnia, és velük együtt kell működnie. Ennek elmulasztása a nem megfelelő munkavégzés keretei közé esik, és a határozott idejű munkaviszonya felmondásának alapjául szolgálhat [Mt. 28. §, 1977. évi 11. tvr. 13., 17. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A társasház felperes az 1985. május 7-én kelt szerződésben május 15-től - egy év időtartamra - alkalmazta az alperest közös képviselő munkakörben.
Az 1986. április 14-én megtartott közgyűlés további három évre meghosszabította az alperes munkaszerződését.
A felügyelő bizottság 1988. április 20-án - az Mt. 28. §-ára hivatkozással - 1988. május 31-ére felmondta az alperes munkaviszonyát, egyúttal közös képviselői tisztségéből visszahívta. Ezt azzal indokolta, hogy nem megfelelően látta el a t...
BH 1991.10.417 A társasházközösség közös képviselőjének - a feladatkörébe tartozó munkák elvégzésén túl és a tulajdonostársak érdekeinek képviselete, mellett - a felügyelő bizottság és a számvizsgáló bizottság rendelkezésére is kell állnia, és velük együtt kell működnie. Ennek elmulasztása a nem megfelelő munkavégzés keretei közé esik, és a határozott idejű munkaviszonya felmondásának alapjául szolgálhat [Mt. 28. §, 1977. évi 11. tvr. 13., 17. §].
A társasház felperes az 1985. május 7-én kelt szerződésben május 15-től - egy év időtartamra - alkalmazta az alperest közös képviselő munkakörben.Az 1986. április 14-én megtartott közgyűlés további három évre meghosszabította az alperes munkaszerződését.
A felügyelő bizottság 1988. április 20-án - az Mt. 28. §-ára hivatkozással - 1988. május 31-ére felmondta az alperes munkaviszonyát, egyúttal közös képviselői tisztségéből visszahívta. Ezt azzal indokolta, hogy nem megfelelően látta el a társasházak gazdaságos és optimális üzemeltetésének biztosítására irányuló feladatát, és működése során egyes tulajdonostársakkal, továbbá a választott tisztségviselőkkel oly mértékben romlott meg a kapcsolata, ami a további foglalkoztatását lehetetlenné tette.
Az alperes kérelmére eljárt munkaügyi döntőbizottság határozatával hatálytalanította a felmondást, egyúttal kötelezte a felperest 10 100 forint elmaradt munkabér és az azt helyettesítő "kártérítés" megfizetésére;
A határozat indokolásának lényege szerint a felmondás oka nem volt világos és egyértelmű. A közgyűlés gyanúra alapította a felmondást, amely a rendőrségi nyomozás során nem bizonyosodott be. Az elmaradt munkabérrel kapcsolatos igény elbírálásánál figyelembe vette, hogy az alperes határozott idejű munkaszerződése 1989. május 31-ig tartott, és azt, hogy időközben - nem munkaviszony keretében - munkát vállalt. Az erre járó díjazás összegét havi 3500 forintra becsülte. A havi 10 000 forint nettó bérigényt ezzel a 3500 forinttal csökkentve, összesen 78 000 forint bért és ennek 6420 forint kamatát, összesen 84 240 forintot talált megalapozottnak.
Ezen túl 10 000 forint nettó bér "kárpótlásául" 25 661 forint és ennek 20 % kamata, 1200 forint, összesen 26 881 forint az az összeg, amely az alperest megilleti.
A felperes a keresetlevelében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását és a felmondása hatályban tartását kérte. Bizonyítékként hivatkozott a közgyűlés jegyzőkönyveire, a számvizsgáló bizottság 1987. évi jelentésére, a felügyelő bizottság írásos anyagaira és az 1987. április 10-i együttes ülés jegyzőkönyvére. Állította egyúttal, hogy a tisztségviselők sorozatosan azért mondtak le, mert az alperessel az együttműködés lehetetlenné vált.
Az alperes keresetlevele az elmaradt munkabérének csökkentés léikül történő kifizetésére irányult, mert nem tudott elhelyezkedni.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, a döntőbizottság határozatát azonban részben megváltoztatta. Kötelezte a felperest, hogy az alperes munkakönyvében a munkaviszony megszűnését 1989. június 30-i időponttal jegyezze be, és fizessen meg 15 nap alatt 116 610 forint elmaradt munkabért és ennek 1988. december 15-től számított évi 8 %-os kamatát, továbbá perköltséget, valamint illetéket.
Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes határozott idejű munkaviszonyát a felperes az Mt. 28. §-a alapján felmondással akkor szüntetheti meg, ha a munkáját nem végzi megfelelően, vagy annak elvégzésére nem alkalmas. Nem tartozik a kötött felmondási okok körébe az alperesnek a felmondó levélben megjelölt magatartása, ezért azt a bizonyítási eljárásiból ki kellett rekeszteni. A szakvélemény szerint az alperes megfelelő munkát végzett. A raktári nyilvántartás megfelelő volt, a bizonylati fegyelmet megtartotta. A pénzkezelés körében a szakértő nem tárt fel hiányosságokat.
Az elmaradt munkabér összegének megállapításánál figyelmen kívül kellett hagyni a döntőbizottság által meghatározott havi 3500 forint összeget, amelyet az alperes más munkahelyen megkereshetett volna, miután az alperes két olyan igazolást csatolt, amelyből megállapítható volt, hogy e két munkahelyen nem alkalmazták.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalása értelmében az írásban közölt felmondásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Nem szükséges azonban a felmondási ok részletes leírása, hanem a körülményekhez képest elegendő az ok összefoglaló megjelölése is. Kétség esetén a munkáltatót terheli annak bizonyítása, hogy az írásban közölt felmondási ok helytálló.
A felperes a felmondásban az 1977. évi 11. tvr. 17. §-ának (4) bekezdésére> és az Mt. 28. §-a második mondatának első feltételére hivatkozott. Ezek szerint a közös képviselőt a közgyűlés bármikor visszahívhatja, és a munkáltató a határozott időre létesített munkaviszonyt megszüntetheti, ha a dolgozó a munkát nem végzi megfelelően vagy annak elvégzésére nem alkalmas.
A munkáltató a nem megfelelő gazdálkodási feladatokon túl felmondási akként azt is megjelölte, hogy az alperes kapcsolata az egyes tulajdonostársakkal, továbbá a választott tisztségviselőkkel oly mértékben romlott meg, ami a további foglalkoztatását lehetetlenné tette.
E felmondási ok vizsgálatánál a társasházakról szóló 1977. évi 11. tvr. 13. és 17. §-ában foglalt rendelkezésekből kell kiindulni.
A tvr. 13. §-ának (1) bekezdése szerint a társasházközösség ügyeiben a tulajdonostársak közgyűlése, illetőleg a közös képviselő dönt. A 17. § előírásai értelmében a közgyűlés hatáskörébe nem tartozó ügyekben a közös képviselő, illetőleg az intéző bizottság dönt. A közös képviselő a közgyűlésnek köteles elszámolni. A számvizsgáló bizottság a közös képviselő, illetőleg az intéző bizottság ügyintézését bármikor ellenőrizheti... ha az ügyek intézése a társasházközösség érdekeit sérti, összehívhatja a közgyűlést, és javaslatot tehet a szükséges intézkedésekre.
A jogszabály 4. §-a foglalkozik az alapító okirat tartalmával, ezek körében kiemeli, hogy annak tartalmaznia kell a társasházközösség ügyeit intéző szerveket és a közös képviselő elszámolási kötelezettségének módját.
Ezekből egyértelműen megállapítható, hogy a közös képviselőnek a feladatkörébe tartozó munkák elvégzésén túl, a tulajdonostársak érdekeinek képviselete mellett a felügyelő bizottság és a számvizsgáló bizottság rendelkezésére is kell állnia. E bizottsági tagok tisztségviselők, és munkájuk a közös képviselő feladatkörébe tartozó munka ellenőrzésére terjed ki. Ez azt jelenti, hogy az alperesnek e felügyeleti és számvizsgálati ellenőrzést végző tisztségviselőkkel együtt kellett volna működnie. Amennyiben ez nem valósult meg, ez a nem megfelelő munkavégzés keretei közé esik, és a felmondás alapjául szolgálhat.
Az eljárt munkaügyi bíróságnak ezzel ellentétes álláspontja törvénysértő.
A felmondásban megjelölt okot a felperes a döntőbizottsági eljárásban csatolt "Összeállítás" című több oldalas beadványának tartalmával és az abban megjelölt okiratokkal, tényekkel kívánta bizonyítani. Ezzel a döntőbizottság az 1989. augusztus 17-i jegyzőkönyv szerint azért nem foglalkozott, mert "az irat áttanulmányozását nem tudja elvégezni".
A felperes a keresetlevelében lényegében ezeket ismételte meg, amikor hivatkozott a számvizsgáló bizottság 1987. és 1988. évi jelentésére, a közgyűlés anyagára, a tisztségviselők sorozatos lemondására az alperessel való együttműködés lehetetlensége miatt.
A munkaügyi bíróság az "Összeállításban" felsorolt és a felperes által a bíróság előtt is hivatkozott iratokat nem szerezte be. Tudomásul vette az alperes felkérése alapján eljárt könyvszakértő által készített szakértői véleményt, amely az 1986. évi gazdálkodás vizsgálatával zárult. Ettől az időponttól a felmondásig két év telt el. Ennélfogva az alperesnek az erre az időszakra eső, a felmondás alapját képező munkáját kellet volna a bíróságnak vizsgálnia. Ennek hiánya miatt az ítélet megalapozatlan.
Egyebekben törvénysértően határozta meg a munkaszerződés lejártát 1989. június 30-ában. Az 1985. május 31-én megkötött munkaszerződés 1985. május 15-től alkalmazta az alperest egy év időtartamra. Ennek a szerződésnek a zárórendelkezése utal az 1986. április 14-i közgyűlésre, amely további három évre hosszabbította meg a munkaszerződést. Ez azt jelenti, hogy az alperes munkaszerződése 1989. május 15-én járt le.
Megalapozatlan az ítélet a megállapított elmaradt munkabér tekintetében is. Az alperes a döntőbizottsági eljárásban becsatolta az I. V. 1989. január 30-i és az M. S. Kft. 1989. április 27-i levelét, amelyek szerint foglalkoztatása - lényegében az ellene indult büntető eljárás miatt - nem lehetséges.
Ezzel szemben a felperes a Fővárosi Pályaválasztási Intézet 1989. december 29-i értesítésével bizonyította, hogy a gépésztechnikus képesítésű alperes az 1989. évben 42 munkahelyen lett volna képes Budapesten 6000 forinttól 10 000 forintig terjedő fizetéssel elhelyezkedni.
Minthogy a bíróság ezt az ellentmondást nem oldotta fel, ezen túl tévesen határozta meg az alperes munkaviszonya megszűnésének időpontját, megalapozatlan az ítélet a megítélt munkabér összege szempontjából is, feltéve, hogy az alperest egyáltalán megillethetné elmaradt munkabér.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a munkaügyi bíróság ítéletét, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(M. törv. II. 10 003/1991. sz.)