adozona.hu
BH 1991.10.416
BH 1991.10.416
I. A munkáltató felmondásának a dolgozó keresőképtelen betegállománya alatt történt kézbesítése a felmondás hatálytalanítását eredményezi [Mt. V. 22. § (1) bek. b) pont]. II. A bíróság nem vizsgálhatja a keresőképtelen betegállománybavétel orvosi indokoltságát.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1963. október 7-től dolgozott az alperesnél pénzügyi előadó, majd szövetkezet-politikai előadó munkakörben. Az alperes 1990. április 19-én értesítette, hogy megszüntette a szövetkezet-politikai előadó munkakört és - szóbeli megegyezésük alapján - 1990. április 20-tól áthelyezi korábbi pénzügyi előadó munkakörébe. A felperes nem vette át az áthelyező intézkedést.
Az alperes 1990. április 24-én 1990. május 31. napjára felmondta a felperes munkaviszonyát. A felmondás indoka átszervez...
BH 1991.10.416 I. A munkáltató felmondásának a dolgozó keresőképtelen betegállománya alatt történt kézbesítése a felmondás hatálytalanítását eredményezi [Mt.</a> V. 22. § (1) bek. b) pont].
II. A bíróság nem vizsgálhatja a keresőképtelen betegállománybavétel orvosi indokoltságát.
A felperes 1963. október 7-től dolgozott az alperesnél pénzügyi előadó, majd szövetkezet-politikai előadó munkakörben. Az alperes 1990. április 19-én értesítette, hogy megszüntette a szövetkezet-politikai előadó munkakört és - szóbeli megegyezésük alapján - 1990. április 20-tól áthelyezi korábbi pénzügyi előadó munkakörébe. A felperes nem vette át az áthelyező intézkedést.Az alperes 1990. április 24-én 1990. május 31. napjára felmondta a felperes munkaviszonyát. A felmondás indoka átszervezés és létszámcsökkentés volt, és a szövetkezet-politikai előadó munkakörnek április 18-tól történt összekapcsolása a személyzeti előadó munkakörrel. Hivatkozott arra is, hogy miután a felperes a felajánlott munkakört nem fogadta el, más munkakört nem tudtak a számára biztosítani.
A felperesnek a szövetkezeti döntőbizottsághoz előterjesztett kérelme a felmondás hatálytalanítására, munkaviszonyának és eredeti munkakörének helyreállítására, valamint elmaradt munkabérének megfizetésére irányult. Sérelmezte, hogy a felmondást április 26-án kézbesítették, holott a felmondási idő április 25-től kezdődött, április 25-től azonban keresőképtelen állományban volt. Nem hivatkoztak különös felmondási okra, bár az Mt.</a> V. 23. §-ának (1) bekezdése értelmében védett korú.
A döntőbizottság határozatával elutasította a kérelmet, emiatt a dolgozó keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetet. ítéletét többek között azzal indokolta, hogy az átszervezés megvalósult az alperesnél, a felperesnek felajánlottak más munkakört, azt azonban nem fogadta el.
A felperes tudta, hogy amennyiben visszautasítja a felajánlott munkakört, felmondják a munkaviszonyát. A felmondást azzal akarta kivédeni, hogy 1990. április 24-én megjelent a reumatológiai szakrendelésen, és keresőképtelen állományba ment, ezzel megvalósította a joggal való visszaélést.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 29. §-a szerint a dolgozó kérelmére a munkaügyi vitát eldöntő szerv a felmondást hatálytalanítja, ha a felmondásban megjelölt indok valótlan, a felmondás jogszabályi tilalomba, illetőleg korlátozásba ütközik, vagy egyébként nem a megszabott módon történt. A bíróság tévedett, amikor nem állapította meg, hogy az alperes felmondása az Mt.</a> V. 22. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott jogszabályi tilalomba ütközik.
Az alperes felmondása 1990. április 24-én kelt, és a felperes munkaviszonyát 1990. április 25-től kezdődő felmondási idővel szüntette meg. A felmondó levelet csak április 25-én, a délutáni órákban adták postára, és azt a felperes április 26-án vette át. A döntőbizottság és a bíróság előtt kihallgatott tanúk vallomásából megállapítható, hogy az alperest semmi sem akadályozta abban, hogy a felmondást április 24-én vagy 25-én kézbesítse, miután a felperes mind a két napon megjelent a munkahelyén. A kézbesítés akkor szabályszerű, ha az postán vagy a kézbesítőkönyv útján történik. Felmondani pedig visszamenőleges hatállyal nem lehet. Ezért az 1990. április 26-án kézbesített felmondás nem szüntethette meg a munkaviszonyt az április 25-étől számított felmondási idővel.
Mindezeken túl a felperes 1990. április 25-től táppénzes, keresőképtelen állományban volt, tehát reá az Mt.</a> V. 22. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt tilalom vonatkozik. A bíróság nem vizsgálhatja a betegállományba vétel orvosi indokoltságát, a felmondást az alperes későn postázta.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra is; a bíróság az eljárás során egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy a felperesre az Mt.</a> V. 23. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt felmondási korlátozás is vonatkozik - 51 éves és 27 év munkaviszonya van -, tehát csak különösen indokolt-esetben szüntethető meg a munkaviszonya. A különös indok pedig a Legfelsőbb Bíróság MK 10. számú állásfoglalása értelmében olyan súlyos okot jelent, amely mellett a munkáltató részére tarthatatlan vagy aránytalan teher a munkaviszony további fenntartása.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és az alperes felmondását hatálytalanította. A munkaügyi bíróságot az elmaradt munkabér megállapítása tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(M. törv. II. 10 026/1991. sz.)