adozona.hu
BH 1991.10.415
BH 1991.10.415
I. Amennyiben az új munkáltató a munkaszerződésben kötelezte magát dolgozójának a korábbi munkáltatójánál tanulmányi szerződés alapján fennálló tartozása átvállalására, a kötelezettségét a munkaszerződés szerint kell teljesítenie, és annak összegét utóbb nem háríthatja vissza a dolgozóra [Mt. 22. §, 2/1989. (III. 25.) ÁBMH rek. 9. §]. II. Ha a fél a keresetlevél előterjesztésére megállapított határidőt a családi körülményei nem várt alakulásával kapcsolatos alapos és igazolható okból mulasztotta el, a bírós
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek által 1989. június 30-án megkötött munkaszerződésben a felperes 1989. július l-jétől - határozatlan időre - főkönyvelő munkakörben alkalmazta az alperest, 18 000 forint bruttó személyi alapbérrel. A szerződésben kötelezte magát, hogy az alperes MIL-lapján az előző munkahelyéről áthozott tanulmányi költség tartozást - az alperes helyett - 1989. december 31-ig havi részletekben kifizeti.
A felperes 1989. augusztus 22-én 1989. október 1. napjára felmondással megszüntette az alpere...
A felperes 1989. augusztus 22-én 1989. október 1. napjára felmondással megszüntette az alperes munkaviszonyát, és a MIL-lapján 69 917 forint tanulmányi szerződésből eredő tartozást tüntetett fel, amit havi 13 983,40 forint részletekben köteles a korábbi munkáltatónak megfizetni.
Az alperes kérelmére eljárt munkaügyi döntőbizottság határozatával kötelezte a munkáltatót, hogy tartozásátvállalás címén 15 napon belül, időarányosan fizessen meg 41 950,80 forintot az alperes előző munkahelyének, a fennmaradó 27 966,20 forint összeget pedig tartozásként tüntesse fel a dolgozó MIL-lapján.
A felperes keresetlevelében elsődlegesen a tartozásátvállalásával kapcsolatos kötelezettsége alól való teljes, másodlagosan a dolgozó munkaviszonyban töltött idejével arányos mentesítését kérte.
Az alperes elkésetten benyújtott keresetlevele megegyezett a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott - teljes mentesítésére irányuló - kérelmével.
A munkaügyi bíróság jogerős ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és mentesítette a felperest a 41 950,80 forint megfizetésének kötelezettsége alól. Az alperes keresete tekintetében a pert megszüntette.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a munkaszerződés megkötésének időpontjában már nem volt hatályban a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 8. §-ának (2) bekezdése, amely előírta, hogy a dolgozó által szerződésszegés miatt visszafizetendő összegnek a dolgozó részére való megtérítését vagy a dolgozó helyett történő megfizetését más munkáltató nem vállalhatja. Erre tekintettel a peres felek által megkötött munkaszerződésnek a tartozás-átvállalásra vonatkozó rendelkezése semmis. A felperes a szerződésben átvállalt összeget nem köteles visszafizetni.
Az alperes keresete elkésett, ezért e vonatkozásban a pert a Pp. 157. §-ának a) pontja, illetve a 130. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján meg kellett szüntetni.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 350. §-ának (1) bekezdése szerint a keresetlevelet a munkaügyi bírósághoz címezve a határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül kell a döntőbizottságnál benyújtani. A (3) bekezdés rendelkezése értelmében, ha a fél a keresetlevél beadására megállapított határidőt elmulasztja, igazolással élhet [Pp. 106-110. §].
Peradat, hogy az alperes a mulasztása kimentése érdekében lényeges indokokat adott elő. Az 1990. február 2-i tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltak szerint gyermeke a vártnál korábbi időpontban, 1989. december 21-én született, az ehhez kapcsolódó szükséges teendők miatt esett késedelembe.
A Pp. 109. §-ának (3) bekezdésében foglaltak értelmében azt, hogy az igazolási kérelem előfeltételei fennállnak-e, a bíróságnak méltányosan kell elbírálnia. Az a körülmény, hogy egy fontos családi esemény a vártnál korábban következik be, köztudottan előidézhet olyan helyzetet, ami átmenetileg elvonja az érintett személy figyelmét más irányú, esetleg szintén fontos feladat határidőben való teljesítésétől. Az iratok tanúsága szerint a munkaügyi döntőbizottság 1989. december l-jén kézbesítette a határozatát az alperesnek, és a keresetlevele 1990. január 8-án érkezett a döntőbizottsághoz. Az alperes helyzetét figyelembe véve tehát ezt a kérelmet a munkaügyi bíróságnak - a méltányos elbírálás elvére tekintettel - kimentettnek kellett volna tekintenie, és a keresetét érdemben kellett volna elbírálnia.
Ami a per érdemét illeti: helytállóan utalt a munkaügyi bíróság a 2/1989. (III. 25.) ÁBMH rendelkezés 9. §-ára, amely hatályon kívül helyezte a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 5-8. §-ait. Ez azt jelenti, hogy a dolgozó szerződésszegése miatt keletkezett tartozás más munkáltató által való átvállalásának tilalma megszűnt. E jogszabály rendelkezéseiből azonban téves következtetésre jutott.
Az Mt. 22. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkaviszony a munkáltató és a dolgozó megállapodása - munkaszerződés - alapján jön létre. A (2) bekezdés előírja, hogy a munkaszerződésben meg kell határozni a dolgozó munkakörét és személyi alapbérét. A munkaszerződésben a felek más kérdésekben is megállapodhatnak. Ez utóbbira tekintettel vállalta át a felperes a munkaszerződés 3. pontjában az alperes tartozását.
Tény, hogy az alperes az előző munkáltatójával tanulmányi szerződést kötött, amelyet megszegett. Szerződésszegő magatartása miatt tartozása keletkezett. A felperes ezt a tartozást vállalta át a munkaszerződésben azzal a tartalommal, hogy azt havi részletekben 1989. december 31-ig megfizeti a korábbi munkáltatónak. A munkaszerződésben vállalt kötelezettségét azonban megszegte, amikor az alperes munkaviszonyának fennállása alatt egyáltalán nem teljesített, és az átvállalt tartozás a munkaviszony megszűnésekor az alperes MIL-alapján feltüntette.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és kötelezte a felperest, hogy az alperes MIL-lapján feltüntetett 69 917 forint tartozást törölje.
(M. törv. II. 10 022/1991. sz.)