adozona.hu
BH 2019.12.319
BH 2019.12.319
I. A házassági életközösség fennállása alatt szerzett orvosi praxisjogot a közös vagyon mellett szóló törvényi vélelem alapján a házastársak közös vagyonába tartozó vagyoni értékű jognak kell tekinteni. II. A kényszertörlési eljárás kizárja a házastársi közös vagyon megosztásánál a gazdasági társasági részesedés természetbeni megosztását. Az elszámolás érdekében a bíróságnak a gazdasági társaságokra és a házastársak rendelkezési jogára irányadó szabályok alapján kell vizsgálnia a társaság megszüntetéséhez v
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes és az alperes (továbbiakban: felek) házastársak voltak, házasságukból egy gyermek született.
[2] A peres felek házasságát a bíróság 2013. március 21-én jogerőre emelkedett részítéletével felbontotta. A részítélet tényállása szerint a felek házassági életközössége 2008. október 16. napján szűnt meg.
[3] A házastársak utolsó közös lakása, a b.-i családi ház eredetileg a felperes szüleinek közös tulajdona volt. A felperes az édesanyja halála után a testvérével megörökölte az ing...
BH 2019.12.319 I. A házassági életközösség fennállása alatt szerzett orvosi praxisjogot a közös vagyon mellett szóló törvényi vélelem alapján a házastársak közös vagyonába tartozó vagyoni értékű jognak kell tekinteni.
II. A kényszertörlési eljárás kizárja a házastársi közös vagyon megosztásánál a gazdasági társasági részesedés természetbeni megosztását. Az elszámolás érdekében a bíróságnak a gazdasági társaságokra és a házastársak rendelkezési jogára irányadó szabályok alapján kell vizsgálnia a társaság megszüntetéséhez vezető körülményekben az ügyvezető házastárs felelősségét [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 27. § (1) bek., 28. §, 30. § (1) bek., 31. § (5) bek., 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 147. §, 148. §, 2013. évi V. tv. (Ptk.) 3:21. § (2) bek., 3:112. § (2) bek., 3:189. § (1) bek., 2000. évi II. tv. (Öotv.) 2. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és az alperes (továbbiakban: felek) házastársak voltak, házasságukból egy gyermek született.[2] A peres felek házasságát a bíróság 2013. március 21-én jogerőre emelkedett részítéletével felbontotta. A részítélet tényállása szerint a felek házassági életközössége 2008. október 16. napján szűnt meg.
[3] A házastársak utolsó közös lakása, a b.-i családi ház eredetileg a felperes szüleinek közös tulajdona volt. A felperes az édesanyja halála után a testvérével megörökölte az ingatlan 1/4-1/4 tulajdoni hányadát. 1994-ben a felek megvásárolták a testvér tulajdoni illetőségét, így a felperes tulajdoni hányada 3/8-ra változott, az alperes pedig 1/8 tulajdonjogot szerzett. 2004. évben megvásárolták a felperes édesapja 1/2 tulajdoni hányadát. Az átruházás eredményeként az ingatlanban a felperes 5/8, az alperes 3/8 tulajdoni hányaddal rendelkezik.
[4] Az életközösség megszűnésekor a felperes a családi otthonból elköltözött, majd lakhatását biztosító ingatlant vásárolt. A 40 180 000 forint forgalmi értékű családi házban az alperes és a nagykorú gyermek él.
[5] A felek az életközösség fennállása alatt azonos arányú közös tulajdonukként vásárolták a jelenleg üresen álló 21 734 000 forint forgalmi értékű házas ingatlant.
[6] Az alperes és a testvére D.-n ingatlant (továbbiakban: d.-i ingatlan) vásároltak. Utóbb a felek megvették az alperes testvérének tulajdoni hányadát. A 6 000 000 forint forgalmi értékű ingatlan az ingatlan-nyilvántartás szerint az alperes kizárólagos tulajdona és ő viseli a fenntartással kapcsolatos terheket.
[7] A felek 1993-ban alapították meg a K. Bt.-t, amelyben a felperes beltag, az alperes kültag volt. 2008. március 26-án a bt. jogutódja átalakulással a felperes ügyvezetésével a K. Kft. (továbbiakban: kft.) lett. A kft.-ben a feleken kívül üzletrésztulajdonnal rendelkezett az alperes édesapja is. A házastársak közös vagyonába tartozó üzletrész 87,5%-ot tett ki, az alapító okirat szerint a felperest 62,5%-os, az alperest 25%-os üzletrész tulajdoni hányad illette meg. Az életközösség megszűnése után, 2010. november 8-án az alperes édesapja az üzletrészét az alperesnek ajándékozta, így az alperes üzletrésztulajdoni hányada 37,5%-ra nőtt (25%+12,5%). A gazdasági társaság jövedelem alapú piaci értéke 2008. december 31. napján 5 453 000 forint volt.
[8] A felek orvos végzettségűek. A felperes 1999 júliusában pályázat útján háziorvosi praxist nyert. A praxist először a bt. működtette, az átalakulás után az önkormányzat a kft.-vel új szerződést kötött. 2012 végén a felperes megalapította a D. Kft.-t és a háziorvosi tevékenységét 2013. augusztus-szeptember hónaptól a fenti kft. keretében végzi. A háziorvosi praxisjog értéke 2008. október 16-án az OEP kimutatásán alapuló értékmeghatározás szerint 13 980 000 forint volt.
[9] Az alperes a kft.-ben megbízási szerződéssel dolgozott, emellett munkaviszonnyal rendelkezett.
[10] A per alatt, 2017. október 3-án a cégbíróság felszólította a kft.-t, hogy a törvényes működését állítsa helyre. 2018. január 22-én hozott végzésével a kft.-t a további működéstől eltiltotta, megszűntnek nyilvánította és elrendelte a társaság elleni kényszertörlési eljárást. A céget a cégnyilvántartásból a jogerős ítélet meghozatala előtt, 2018. október 3. napján törölték. A kényszertörlés oka az volt, hogy a társaság tagjai a törvényben előírt minimális törzstőke eléréséhez szükséges törzstőkeemelést nem teljesítették.
[11] A felek a házastársi közös vagyonhoz tartozó egyéb ingóságaikat értékarányosan megosztották és egymás birtokába adták.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[12] A felperes a házasság felbontása után módosított keresetében kérte a házastársi közös vagyon megosztását: a házasságról, a családról, a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.) 27. § (1) bekezdése alapján annak megállapítását, hogy a d.-i ingatlan 1/2 arányú tulajdoni hányadán házastársi közös vagyon jogcímén tulajdonjogot szerzett; az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetését, miszerint a bíróság a családi házat az ő, a házas ingatlant és a d.-i ingatlant az alperes kizárólagos tulajdonába adja. Igényt tartott a családi ház kizárólagos használatára.[13] A közös tulajdon általa kért megszüntetési módját a többlettulajdona mellett azzal indokolta, hogy az ingatlannak számára előszereteti értéke van, azt mintegy 100 évvel ezelőtt az akkori városvezetéstől a dédnagyszülei kapták, azóta a család ebben az ingatlanban élt. Érzelmi kötődése nemcsak a ház "családi fészek" jellege miatt erős, édesanyja hamvait a kertben helyezték el. Az ingatlan jelenleg elhanyagolt állapotú, jelentős beruházást igényel, a fűtése is korszerűtlen, míg a néhány sarok távolságban lévő házas ingatlan minimális ráfordítással beköltözhető, a fűtése korszerű, alkalmas az alperes és a nagykorú gyermek lakhatásának biztosítására. A d.-i ingatlan az alpereshez kötődik. Eredetileg az alperes szüleinek a tulajdona volt, az értékesített ingatlant az alperes a testvérével közösen visszavásárolta, majd a testvér tulajdoni hányadát megváltották.
[14] Az alperes módosított ellenkérelmében vitatta a családi ház bejegyzett tulajdoni arányát és további 1/8 tulajdoni hányada megállapítását kérte. A d.-i ingatlanban a felperes dologi jogi igényét elismerte. Az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetését nem ellenezte, annak módját eltérően kérte: a bíróság a családi ház felperest illető tulajdoni hányada megváltására őt, míg a másik két ingatlanban fennálló tulajdoni hányada megváltására a felperest jogosítsa fel. Dologi jogi igénye megalapozatlansága esetén kérte a felperes kötelezését a tartós, értéknövelő beruházások megtérítésére és igényt tartott a családi ház kizárólagos használatára.
[15] A közös tulajdonok megszüntetési módját döntően a bentlakása tényével indokolta: a családi házban már több mint harminc éve él, a felperessel közösen újították fel, a gyermekkel ez az otthonuk, érzelmileg kötődnek hozzá. A felperes 10 éve elköltözött, lakhatása új otthonában megoldott. Ezzel szemben - kiköltözés esetén - a nagykorú gyermekkel nincs hol lakniuk: a házas ingatlan évek óta üresen áll, lakhatatlan, fűtetlen, a szobák egybenyílnak.
[16] Az alperes a vagyonmérlegbe beállította a felperest illető háziorvosi praxisjog mint vagyoni értékű jog ellenértékét és annak fele része, 7 713 000 forint megtérítését igényelte.
[17] Kérte, hogy a bíróság a kft.-ben fennálló házastársi közös vagyont tagváltozást nem eredményező módon szüntesse meg, azaz a társasági szerződés alapján a felek tagsági jogviszonya változatlan fennmaradása mellett a felperest kötelezze üzletrésztulajdona és a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerinti jutó érték közötti különbözet megfizetésére.
[18] Az alperes az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény (továbbiakban: Öotv.) 2. § (3) bekezdése alapján levezette, hogy a praxisjog személyhez kötődő vagyoni értékű jog, amely meghatározott értéket képvisel, tehát a házastársi közös vagyon körében elszámolható. A praxisjogot a felperes 1999-ben, a házassági életközösség alatt szerezte, a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján törvényi vélelem áll fenn közös alvagyoni jellege mellett. A praxist a felperes pályázat útján nyerte el, vagyoni befektetést nem igényelt.
[19] A kft. az életközösség megszűnésekor működő gazdasági társaság volt, a felperes kiüresítette, ezért az életközösség megszűnéskori értékkülönbözet elszámolására alappal tart igényt.
[20] A felperes a praxisjoggal és a kft.-vel kapcsolatos igény elutasítását kérte. Jogi álláspontja elsődlegesen az volt, hogy a praxisjog önállóan nem, csak a kft- üzletrészekkel együtt érvényesíthető. Levezetése szerint az Öotv. 1. § (2) bekezdés c) pontja alapján a háziorvosi praxis jogát az egészségügyi államigazgatási szerv (általában a helyi önkormányzat, illetve a szakigazgatási szerve) biztosítja a háziorvosi tevékenységet ténylegesen ellátó, a jogszabályban meghatározott végzettséggel és képzettséggel rendelkező személynek. A működési engedélyt viszont nem a háziorvos kapja, hanem az önkormányzattal szerződést kötő fél. Az adott esetben az önkormányzattal a kft. kötött szerződést, a működési engedély alapján a gazdasági társaság a háziorvosi teendők ellátását "a vállalkozás keretében tevékenykedő háziorvosa személyes részvételével biztosítja" (Praxis-szerződés I. fejezet 1. pont). A működési jog alanya és jogosultja tehát a kft., az alperes a praxisjog értékét legfeljebb a kft. üzletrészeinek megosztása körében érvényesíthetné, önállóan a házastársi közös vagyon mérlegébe nem állítható be.
[21] Önálló vagyonelemként való elfogadása esetén a praxisjog mint vagyoni értékű jog a különvagyona. Az Öotv. 2. § (3) bekezdése a jogot kifejezetten személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jogként definiálja, amely meghatározott feltételek fennállása esetén elidegeníthető és folytatható. A jog a személyhez fűződő jellege miatt különvagyonnak minősül.
[22] A gazdasági társaság körében előterjesztett alperesi kérelem végrehajthatatlan és lehetetlen. A kft.-t a cégbíróság megszüntette, az életközösség megszűnésének időpontjára visszamenő hatállyal való újbóli, valójában kétszeri megszüntetése fogalmilag kizárt. A kényszertörlés miatt a közös vagyon megosztásának időpontjában értéke sincs.
[23] Az alperes álláspontja szerint a praxisjog éppen személyhez fűződő jellege miatt nem állhat a gazdasági társaság tulajdonában, jogosultja kizárólag magánszemély lehet. A működtetés joga (praxisjog) tehát a háziorvost illeti, míg a jognak nem minősülő működési engedély a gazdasági társaságé.
[24] A kft. kényszertörlése ellenére az életközösség megszűnéskori értékkülönbözet kötelmi igényként elszámolható. A felperes 2013-tól a háziorvosi tevékenységét egy másik gazdasági társaság keretén belül végzi, taggyűlést nem hívott össze, a társaság helyzetéről információval nem rendelkezett.
Az első- és másodfokú ítélet
[25] Az elsőfokú bíróság ítéletével a házastársak közös vagyonát megosztotta.[26] A családi házon fennálló közös tulajdont megszüntette és a felperes 5/8 tulajdoni hányadának meg-
váltására az alperest jogosította fel és kötelezte 25 122 500 forint megváltási ár megfizetésére. A felperes használati jogviszonyát megszüntette, kötelezte az ingatlan kiürítésére, az alperes kizárólagos rendelkezésére bocsátására. A házas ingatlanban fennálló alperesi 1/2 tulajdoni hányadot 10 867 000 forint megváltási ellenértéken a felperes tulajdonába adta. Megállapította, hogy a d.-i ingatlan a felek egyenlő arányú osztatlan közös tulajdona, a felperes az 1/2 tulajdoni hányadot házastársi közös vagyon jogcímén megszerezte. A közös tulajdont megszüntette: az alperes 1/2 tulajdoni hányadát 3 000 000 forint megváltási ár ellenében a felperes tulajdonába adta. A felperest 9 375 687 forint értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezte, és ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította.
[27] A családi ház tulajdoni helyzete az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel egyező, a forgalmi értéke a felek által nem vitatottan 40 180 000 forint. A közös tulajdon megszüntetési módjánál - mivel a felek a teljesítőképességüket igazolták - azt mérlegelte, hogy melyik félnek fűződik nagyobb érdeke a megváltáshoz. A felperes oldalán értékelendő, hogy az ingatlan eredetileg a családja tulajdona volt, a tulajdoni hányada nagyobb, az alperes oldalán az, hogy az életközösség megszűnése óta a nagykorú gyermekkel az ingatlanban lakik. Figyelembe vette azt is, hogy a felperes 2008-ban elköltözködött, új otthont teremtett. A két érdek mérlegelésével az alperes bentlakásának tulajdonított nagyobb jelentőséget és 25 112 500 forint megváltási ár ellenében feljogosította a felperes tulajdoni hányadának megváltására.
[28] Az üresen álló házas és a d.-i ingatlanok közös tulajdonának megszüntetéséről a közös vagyon természetbeni megosztására [Csjt. 31. § (3) bekezdés] figyelemmel az értékkiegyenlítés minimalizálása érdekében határozott.
[29] Az elsőfokú bíróság a praxisjog tekintetében elfogadta az alperes jogi álláspontját. Az Öotv. 2. § (3) bekezdése szerint a működtetési jog személyhez, adott esetben a felpereshez kötött, korlátozott rendelkezési jogot biztosító vagyoni értékű jog, ezért önállóan is elszámolható. A felperes a praxisjogot a házassági életközösség fennállása alatt, 1999 júniusában nyerte el és ez a jogi tény a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerint a házastársi közös vagyon vélelme alá esik. A személyhez kötöttség a különvagyoni jelleget nem alapozza meg. A praxisjog értéke az életközösség megszűnésekor a szakértői vélemény alapján 13 980 000 forint volt, amelynek a fele, 6 990 000 forint az alperest illeti.
[30] A házassági életközösség megszűnésekor a felek a kft.-ben 87,5%-ban voltak tulajdonosok. A gazdasági társasági részesedést az életközösség megszűnésének időpontjában fennálló vagyoni érték szerint kell beállítani a vagyonmérlegbe. A felek életközössége a társaság működésének létszakában szűnt meg, ennek megfelelően a vállalkozás jövedelem alapú piaci értéke a felek osztatlan közös tulajdona. Az aggálytalan szakvélemény alapján a 2008. októberi érték 5 453 000 forint, ennek 87,5%-a 4 771 375 forint, amelynek a fele, 2 385 687 forint megilleti az alperest, függetlenül attól, hogy a cég kényszertörlésre került.
[31] A házastársi közös vagyon teljes körű megosztása eredményeként a felperes köteles megfizetni 10 867 000 forintot (a házas ingatlan 1/2 tulajdoni hányadának értéke); 3 000 000 forintot (a d.-i ingatlan fele értéke); 6 990 000 forintot (a praxisjog értéknek fele); 2 385 687 forintot (a kft. fele értéke), azaz összesen 23 242 687 forintot. Az alperes oldalán számolandó el a családi ház 5/8 tulajdoni hányadának megfelelő 25 112 500 forint, így az alperest terhelő értékkiegyenlítés 1 869 813 forint.
[32] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta és a rendelkező részt újrafogalmazta.
[33] A családi ház tekintetében az alperes 3/8 tulajdoni hányadának megváltására 15 067 500 forint megváltási ár ellenében a felperest jogosította fel. A házas és a d.-i ingatlanból a felperes 1/2 tulajdoni hányadának megváltására az alperest jogosította fel 10 867 000 forint, illetve 3 000 000 forint megváltási ellenértéken. A megváltási árak kölcsönös egybeszámítása alapján a felperest kötelezte 1 200 500. forint értékkülönbözet megfizetésére. Mellőzte a felperes 9 350 687 forint értékkiegyenlítésre kötelezését, használati jogának megszüntetését. Az alperest kötelezte az ingatlan 60 napon belüli kiürítésére, a felperes használatába adására. A gazdasági társaság 2008. október 16-án a felperes nevén nyilvántartott 62,5%-os üzletrészt a felperes és az alperes között fele-fele arányban, személyenként 31,25%-os üzletrészekre felosztotta, az alperes nevén nyilvántartott 25%-os üzletrészt a felek között ugyancsak fele-fele arányban, személyenként 12,5%-os üzletrészekre felosztotta és megállapította, hogy a fenti időpontban a felek a társaságban fejenként 43,75%-os üzletrésszel rendelkeztek.
[34] A másodfokú bíróság az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetésének módjában az elsőfokú bíróság döntését felülmérlegelte. Hangsúlyozta: a házastársak közös vagyonának megszüntetésekor a természetbeni megosztás elsődlegességére figyelemmel törekedni kell az esetleges értékkiegyenlítés legalacsonyabb összegben való megfizetésre kötelezésre és jelentősége van a teljesítőképesség igazolásának is.
[35] Az ellentétes érdekek mérlegelésénél a családi ház esetén súlyozottan értékelte a felperes nagyobb tulajdoni hányadát, amelyhez képest az alperes családi kötődése és tényleges használata másodlagos szempont, a nagykorú gyermek lakhatása biztosításának pedig nincs jogi jelentősége. Az ingatlan nagy alapterületű, a fenntartásával kapcsolatos költségekben való teljesítőképesség is a felperes részéről történő magához váltást indokolja.
[36] A másik két ingatlannál figyelembe vette az alperes költségviselését, a d.-i ingatlan esetében pedig annak is jelentőséget tulajdonított, hogy az alperes az első érdemi ellenkérelmében még magához kívánta váltani a felperes tulajdoni hányadát, csak később kérte a felperes megváltásra való feljogosítását arra hivatkozással, hogy anyagilag nem tudja vállalni az ingatlan fenntartását.
[37] Értékelte az alperes perbeli magatartását is: a családi háznál alaptalanul terjesztett elő tulajdoni és kötelmi igényt. Ebből pedig alappal vonható le a felperes állítását alátámasztó következtetés, miszerint az alperes a teljesítőképessége hiányában a forgalmi értékek és a megváltandó tulajdoni hányadok módosításával kívánta elérni az őt terhelő fizetési kötelezettség minimalizálását.
[38] A másodfokú bíróság a peradatok fenti szempontok szerinti újraértékelésével és a célszerűségi megfontolásokra is hivatkozással a családi házat a felperes, a másik két ingatlant az alperes kizárólagos tulajdonába adta. A megváltásiár-fizetési kötelezettségek egybeszámítása folytán a felperest terhelő értékkülönbözet 1 200 500 forint.
[39] Megalapozottnak ítélte a praxisjogot érintő fellebbezést. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a praxisjog és a kft. üzletrészeinek elszámolása nem kapcsolódik össze, az vagyoni értékű jogként önállóan érvényesíthető. Az Öotv. értelmében a praxisjog az egészségügyi államigazgatási szerv által az orvos részére adott engedélyben foglalt olyan jog, amely alapján az önálló orvosi tevékenység területi ellátási kötelezettséggel meghatározott körzetben végezhető. A praxisjog alanya (jogosultja) tehát a felperes mint magánszemély.
[40] A praxisjog személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog és a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén elidegeníthető és folytatható. A háziorvos önálló orvosi tevékenységet csak személyesen végezhet, ezért a praxisjog a háziorvos személyéhez kötött jog. Az egészségügyi szolgáltatás gyakorlásának általános feltételeiről, valamint a működési engedélyezési eljárásról szóló 96/2003. (VII. 15.) Kormányrendelet 6. §-a szerint egészségügyi szolgáltatás nyújtására a működési engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltató jogosult, működési engedélyt viszont csak az kaphat, aki az önkormányzattal érvényes feladatellátási szerződést kötött. A működtetési jog kizárólag természetes személy tulajdonában állhat, ezzel szemben a működési engedély a háziorvosi szolgálatot működtető gazdasági társaság részére is szólhat. A praxisjog ezért nem lehet gazdasági társaság tulajdona, az orvos maga dönti el, hogy egyéni vállalkozóként vagy társas vállalkozási formában, netán vállalkozás alkalmazottjaként folytatja a háziorvosi tevékenységet.
[41] Mindebből azonban nem következik, hogy a házastársi életközösség alatt az egyik fél által megszerzett praxisjog a felek házastársi közös vagyonába tartozik. Az Öotv. miniszteri indokolása szerint a háziorvos által végzett tevékenység azért válik vagyoni értékű joggá, mert megjeleníti azt az értéket is, amelyet egy orvos életpálya-tapasztalata, a munkájában megtestesülő "sajátos know-how" képvisel (Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.21.014/2000/10.). A felperes az Öotv. hatálybalépése előtt, 1999-ben pályázat útján, ingyenesen nyerte el a háziorvosi működtetési jogot. A praxisjog mint ingyenesen szerzett szellemi alkotás a házastárs különvagyona, annak házastársi közös vagyonként történő elszámolása a felperes terhére méltánytalan hátrányt jelentene. A különvagyoni jellegből következően a felperes a felek életközösségének megszűnése után 5 év elteltével jogsértés nélkül folytathatta a tevékenységét egy másik gazdasági társaság keretein belül.
[42] A másodfokú bíróság aggályosnak tartotta a praxisjog szakvéleményben meghatározott értékét, de ennek a különvagyoni jelleg miatt nem tulajdonított jelentőséget.
[43] Tévesen számolta el az elsőfokú bíróság a kft. üzletrészeit. A gazdasági társaságot ugyanis kényszertörlési eljárás eredményeként 2018. október 3-án hivatalból törölték. A Kúria több eseti határozatában kifejtette: a Csjt. 31. § (2) bekezdése mindkét házastársat feljogosítja arra, hogy a házassági életközösség megszűnésekor a házastársi közös vagyon teljes körű megosztását követelje és nem létesít kivételt a házastársak e jogosultsága alól a közös vagyonhoz tartozó vagyoni értékű jogok, illetve vagyoni tárgyú kötelezettségek, tehát a gazdasági társaságbeli részesedések tekintetében sem. A Csjt. 31. § (3) bekezdése értelmében a közös vagyon megosztása során a házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszűnésekor meglévő közös vagyonhoz tartozó gazdasági társaságbeli részesedésből is lehetőleg természetben kell kiadni.
[44] Mindkét fél tagja a kft.-nek, üzletrészeik azonban különböző névértékűek. A másodfokú bíróság a természetbeni megosztás főszabálya alapján az üzletrészek közötti eltérést kiegyenlítette. Az üzletrészeket két önálló, a családjogi egyenlő arányú szerzésnek megfelelő üzletrész kialakításával felosztotta és az önálló üzletrészeket a házastársak külön-külön tulajdonába adta. A társaság cégnyilvántartásból való törlése miatt azonban az üzletrészek nem jegyezhetőek be. A másodfokú bíróság az alperes által kért megoldási módra a szakvélemény aggályossága miatt nem látott lehetőséget.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[45] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan és harmadlagosan az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezéssel az ellenkérelme szerinti döntés meghozatalát vagy az elsőfokú bíróság új eljárásra és határozat meghozatalára utasítását kérte. A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát anyagi jogilag a Csjt. 27. § (1) bekezdésében, 28. §-ában, 31. § (2), (3), (4), (5) bekezdésében, a 31/B., 31/D. §-ában foglaltak, illetve a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 147-148. §-a, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 221. § (1) bekezdése megsértésére alapította.[46] Felülvizsgálati érvelése szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértő, indokolatlan és okszerűtlen felülmérlegeléssel módosította az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetési módját. Érdekeit figyelmen kívül hagyta és a tulajdoni hányadokra alapítottan formálisan és méltánytalan helyzetet eredményezően rendelkezett. A családi házban 33 éve ott lakó, az ingatlan terheit viselő, állagát óvó és a gyermekkel az életközösség megszűnése óta háborítatlanul élő társtulajdonosként a tíz éve lakatlan, elhanyagolt állapotú és fűtetlen házas ingatlan kizárólagos tulajdonára lett jogosult. A jogerős ítélet bentlakása értékelésének mellőzésével kiköltözésre kötelezte, lakhatása megoldatlan, erre a házas ingatlan alkalmatlan. Ezzel szemben a felperesnek nincs szüksége a lakhatása miatt a családi házra: új otthont teremtett, abban él. A többlettulajdoni hányadra való hivatkozás nem eredményezheti az elsőfokú bíróság helytálló döntésének megváltoztatását.
[47] Értelmezhetetlen a célszerűség szempontja. A másodfokú bíróság konkrét körülményt nem jelölt meg a házas és a d.-i ingatlanok alperesi magához váltásának célszerűségi indokaként, megalapozatlan és szubjektív megállapításokat tett. A közös tulajdon megszüntetésénél a magához váltásra való feljogosításnál nem értékelhető negatívan családi házat érintő tulajdoni igényének érvényesítése. Az ingatlanok forgalmi értékének aktualizálását az irányadó jogszabályokra tekintettel kérte, a d.-i ingatlanra pedig a felperes terjesztett elő tulajdoni igényt. Téves és iratellenes a teljesítőképességével kapcsolatos megállapítás, ennek hiánya a másodfokú bíróság előtt nem nyert igazolást, bizonyítási eljárást sem folyt.
[48] Az alperes sérelmezte a praxisjog és a kft. üzletrészek elszámolásának mellőzését.
[49] A jogerős ítélet megállapítása szerint a praxisjog személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog és a jogszabályi feltételek megléte esetén elidegeníthető, illetve folytatható. A vagyoni értékből következően viszont a közös vagyon megosztása során elszámolható, azaz a Csjt. 27. § (1) bekezdése törvényi vélelme alá esik.
[50] Az Öotv. a praxisjog és annak vagyonértékű joggá minősítését nem a házastársak vagyonjogi szempontjából határozta meg, hanem az önálló orvosi tevékenység fogalmát definiálta. A perben nem volt vitás, hogy a felperes a törvény hatálybalépése előtt pályázat útján, ráfordítás nélkül nyerte el a háziorvosi működtetési jogot, tehát az életközösség alatt ingyenesen szerezte meg. A Csjt. 27. §-a nem különbözteti meg a vagyontárgy megszerzése és az adott vagyontárgyra vonatkozó vagyonközösség keletkezése szempontjából azt, hogy a szerzés - az ajándékozást és az öröklést kivéve - ingyenesen vagy visszterhesen történik. Az életközösség alatti ingyenes szerzés ténye a vagyontárgy különvagyoni jellegét automatikusan nem alapozza meg.
[51] Az orvosi praxisjog vagy más értelemben a személyhez kötődő sajátos tudás nem tartozik és nem tartozhat a különvagyon körébe. Számos példa van arra, hogy egy adott tevékenység bizonyos tudás megszerzése esetén a mindenkori jogszabálynak megfelelő engedély és felelősségbiztosítás birtokában személyhez kötötten végezhető (ügyvédek, szakértők, könyvvizsgálók, szabadalmi ügyvivők, bizalmi vagyonkezelők stb. tevékenysége). Ezek a jogosultságok nem minősülnek különvagyonnak és nem forgalomképesek.
[52] A praxisjog korlátozottan forgalomképes, elidegeníthető, szakértő és jogszabály által meghatározható vagyoni értéke van, amely nem személyhez kötött tudáson alapul. Személyes jellegét két körülmény adja: 1. meghatározott képesítéssel és végzettséggel rendelkező orvosnak adható; 2. az önálló orvosi tevékenységet személyesen köteles végezni, akadályoztatása esetén helyettesről köteles gondoskodni.
[53] A Kúria korábbi eseti döntése a praxisjog különvagyoni jellegét a miniszteri indokolás alapján annak "know-how" jellegére figyelemmel vezette le. A döntés röviddel a jogszabály meghozatala után született, az azóta eltelt két évtized alatt kialakult gyakorlat a miniszteri indokolás meghatározását nem igazolta. Egyértelművé vált, hogy a vagyoni értéket nem az orvosi életpálya tapasztalata határozza meg: a háziorvosi körzetet kijelölik, az ott levő beteg az orvost nem a tudása alapján, hanem a körzet miatt keresi meg és független a szakmában eltöltött időtől, mivel a hosszú éveken át adott körzetben dolgozó háziorvos ugyanolyan értéken tudja eladni a praxist mint aki csak néhány hónapot töltött ott. A praxisjog tehát nem szellemi alkotás, a vagyoni értékét nem az orvos tudása határozza meg, hanem a nyereségtermelő (jövedelemtermelő) képessége. A házastársi közös vagyonon belül ezért vagyoni értékkel bíró jogként elszámolható és a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerint az érték fele az alperest megilleti.
[54] A kft. üzletrészeinek elszámolása a Csjt. 31. § (3) és (5) bekezdésébe ütközik. Az alperes az eljárás során azt kérte, hogy a gazdasági társaságbeli részesedésnek az életközösség megszűnése időpontjában fennálló értéke szakértői bizonyítás útján kerüljön meghatározásra és a felek belső jogviszonyában a közös vagyont képező vagyoni érték tagváltozást nem eredményező módon kerüljön megosztásra. Amennyiben mindkét házastárs teljes jogú tag, de az üzletrészeik különböző névértékűek, úgy a természetbeni megosztás, az üzletrészek felosztása és két önálló üzletrész kialakítása útján, továbbá az újonnan kialakított üzletrészek kizárólagos tulajdonba adás útján történhet.
[55] Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a házastársi közös vagyon vélelme alapján a felek belső jogviszonyában üzletrészeik 43,75%-os arányban, egyenlően illeti meg őket, jogszabálysértően rendelkezett viszont, amikor kizárólag ennek megállapításról rendelkezett. A jogerős ítélet végrehajthatatlan. A társaságot a cégjegyzékből törölték, működtetése nem állítható helyre, így fogalmilag kizárt, hogy a felek 43,75%-os üzletrésszel rendelkezve az üzletrész önálló tulajdonosaivá váljanak, az alapító okiratot módosítsák. Az üzletrészek visszamenőleges tulajdonba adása nem lehetséges, a jogerős ítélet szerinti megosztási mód akkor alkalmazható, ha a társaság működik. A másodfokú bíróság jogszabálysértő döntése nem eredményezi a közös vagyon megosztását, mivel nem számolja el a társasági részesedés házastársi közös vagyon szempontjából meghatározó értékét.
[56] Az életközösség megszűnésekor társasági jogilag a felperes 62,5%, az alperes 25%-os üzletrésztulajdonú tag volt, a Csjt. 27. § (1) bekezdésének megfelelően családjogi szempontból viszont 43,75% illette meg őket. A közös vagyon megosztásakor az életközösség megszűnéskori érték főszabálya alapján kell elszámolni: az eltérő üzletrészek és a családjogi közös tulajdon közötti értékből kiindulva. A perben a kft. értékének a szakvéleményben meghatározott pénzbeli összegét pedig egyik fél sem vitatta.
[57] Végül az alperes hivatkozott a másodfokú bíróság eljárásjogi jogszabálysértéseire. Az indokolási kötelezettség megsértése mellett utalt a felülmérlegelés szubjektivitására, a szakvéleményben foglaltaknak a felek egyező nyilatkozata ellenére aggályossá minősítésének jogszabálysértő voltára.
[58] A felperes a részletesen indokolt felülvizsgálati ellenkérelmében az álláspontja szerint érdemben és indokaiban helyes jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[59] A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott.1. Az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetési módja
[60] A felülvizsgálati eljárásban a volt házastársak ingatlanainak tulajdoni hányada és az elszámolás alapjául szolgáló értéke nem volt vitatott.
Az alperes anyagi jogi jogszabály, a régi Ptk. 147-148. §-ai megsértésére hivatkozott. A Kúria elsődlegesen rámutat arra, hogy a régi Ptk. 147. §-a a közös tulajdon megszüntetésének követelhetőségét deklarálja. A jelen eljárásban mindkét fél kérte a közös tulajdon megszüntetését, a régi Ptk. 147. §-a megsértése fel sem merül.
[61] Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a közös tulajdon megszüntetésére irányuló perben a bíróságnak a régi Ptk.-ban meghatározott sorrendben kell vizsgálnia a közös tulajdon megszüntetésének valamennyi módját.
[62] A per alatt az anyagi jogi jogszabály változására figyelemmel az 1/2014. PJE határozat a PK 10. számú állásfoglalás meghaladottá nyilvánításáról és a közös tulajdon megszüntetéséről szóló 1/2008. (V. 19.) PK vélemény I-VII. pontjait meghaladottnak nyilvánította. A régi Ptk.-nak, illetve a 2013. évi V. törvénynek (Ptk.) a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályai értelmezéséről, ezen belül a megszüntetési módok közötti sorrendiség alkalmazásáról az 1/2017. (IX. 11.) PK vélemény foglalt állást.
[63] A régi Ptk. 148. §-a alapján a közös tulajdon megszüntetésének két módja lehetséges: a természetbeni megosztás, illetve a dologra vonatkozó megosztott tulajdonjog egyesítése. A megszüntetés módjának megválasztása tekintetében elsődlegesen a tulajdonostársak nyilatkozata az irányadó, ennek hiányában a bíróságnak a közös tulajdont a törvény által meghatározott sorrendiséget követve kell megszüntetnie: természetbeni megosztással, megváltással, a vételár felosztásáról való egyidejű rendelkezés mellett árverési értékesítés elrendelésével, illetve társasháztulajdonná való átalakítással.
[64] A régi Ptk. 148. § (2) bekezdése alapján kialakult ítélkezési gyakorlat a felek nyilatkozata (megállapodása) hiányában a tényleges használati viszonyokból indul ki: rendszerint az ingatlanban bentlakó házastársat jogosítja fel a megváltásra. A közös tulajdon megszüntetésénél a lakhatás rendezése alapvető szempont, a bentlakó házastárs méltányos érdeke pedig azt kívánja, hogy lakhatása végleges rendezést nyerjen.
[65] Mindkét fél használata és magához váltásra való hajlandósága esetén a jogosultság meghatározásakor az ítélkezési gyakorlat elsődlegesen a teljesítőképességet (fizetési készség és képesség) vizsgálja (Kúria Pfv.II.21.135/2018/10.). A felek teljesítőképességének igazolása után mérlegelendőek az egyéb szempontok: a kiskorú gyermek lakhatása, az előszereteti érték, az érzelmi kötődés, az ingatlanban (elkülönülten) lakó családtagok stb. A bíróság azt mérlegeli, hogy melyik félnek fűződik nyomósabb érdeke a megváltáshoz.
[66] Az eljárt bíróságok a régi Ptk. 148. § (2) bekezdése szerinti megváltással történő megszüntetésről rendelkeztek. A perben a közös tulajdon megszüntetésének módja nem volt vitatott: azt mindkét fél egyezően - megváltás útján - kérte, a felek között abban volt eltérés, hogy a családi házban a másik felet illető tulajdoni hányadot melyikük váltsa magához, ennek következményeként a másik két ingatlan kizárólagos tulajdona melyik felet illesse meg.
[67] A jelen perben az elsőfokú bíróság az általános ítélkezési gyakorlat alapján a bentlakás tényét tekintette a két teljesítőképes tulajdonostárs közül meghatározónak, ezzel szemben a másodfokú bíróság a tulajdoni hányadoknak és az ingatlan fenntartási költségei viselésének tulajdonított jelentőséget. A jogerős ítélet - a fentebb kifejtettek alapján - nem a közös tulajdon megszüntetésének sorrendiségétől tért el, hanem egy megszüntetési módon belül a felek érdekeit, a megváltást indokoló szempontjaikat - kétségtelenül az általános gyakorlattól eltérően - mérlegelte.
[68] A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következően a Kúria kizárólag a jogszabálysértést vizsgálja. Az alperes megsértett jogszabályhelyként a régi Ptk. 148. §-át jelölte meg, az abban foglalt kötelezően alkalmazandó sorrend azonban nem sérült.
[69] A Kúria indokoltnak tartja az alábbiak rögzítését.
[70] A másodfokú bíróság a konkrét megszüntetési módon belül a megváltásra feljogosításnál nem releváns peradatot is az értékelés körébe vont. A tulajdonjogi igény megalapozottsága/megalapozatlansága a közös tulajdon megszüntetésének nem szempontja vagy szankciója, a felek érdekeinek mérlegelésekor a méltányosság elvének [Csjt. 31. § (5) bekezdés] alkalmazásával a kiegyensúlyozásra kell törekedni.
[71] A házassági vagyonjogi ítélkezésben a méltányosság korrekciós rendező elv: a szigorú jog alkalmazása alóli kivétel, amely a nem kívánatos vagyoni eltolódások, az egyéniesítés és az életviszonyok változásának figyelembevételével - többek között - a gyengébb fél és a kiskorú gyermek érdekének védelmére szolgál. A méltányosság elvének alkalmazása feljogosítja a bíróságot a törvény szerinti elszámolásától való eltérésre. A bizonyítékok mérlegelésére [régi Pp. 206. § (1) bekezdés] alapított jogerős ítéleti rendelkezésnek méltányossági alapon történő felülmérlegelésére a Kúria előtti eljárásban a jogszabálysértés hiányában nincs lehetőség.
2. A praxisjog
[72] A felülvizsgálati eljárásban a praxisjognak a házastársi közös vagyon megosztásánál önállóan érvényesíthető vagyoni értékű jogként való értelmezése már nem volt vitatott. A Kúria maradéktalanul egyetértett a jogerős ítélet és az alperes jogi okfejtésével: a praxisjog az Öotv. 1. § (2) bekezdés c) pontjának definíciója alapján az a) pontban meghatározott tevékenységet végző orvos részére adott engedélyben foglalt jog. A jog személyhez kapcsolódó jellegét nemcsak a tevékenység végzésének törvényi feltétele [Öotv. 2. § (1) bekezdés], hanem a 2. § (4) bekezdésében foglalt - a jog jogosultjának halála esetére irányadó - rendelkezés is alátámasztja. A jog jogosultja az önálló orvosi tevékenységet végző orvos, akinek halála esetén a praxisjogot a törvényi sorrendben meghatározottak folytathatják. A törvény rendelkezése önmagában kizárja a praxisjog gazdasági társaság általi gyakorlását.
[73] Az Öotv. 2. § (3) bekezdése alapján a praxisjog személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog.
[74] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a házastársak egymás közötti belső viszonyában a vagyoni értékű praxisjog a közös vagyonban tartozik vagy a jog jogosultjának különvagyona.
[75] Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálására irányadó Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján a házassági életközösség alatti vagyonszerzés közös vagyoni vélelméből indult ki. A felperes a vagyoni értékű jogot az életközösség alatt pályázat útján szerezte, a közös vagyon vélelmének megdöntésére a jogi érvelése nem volt alkalmas.
[76] A másodfokú bíróság a praxisjog alvagyoni jellege meghatározásánál egyrészt annak ingyenes megszerzésére, másrészt az Öotv. miniszteri indokolására alapított korábbi eseti döntésben kifejtett személyes tudásban megtestesülő szellemi alkotás ("sajátos know-how") jellegére alapította a döntését.
[77] A Kúria nem fogadta el a jogerős ítélet jogi érvelését, az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének indokolását az alábbiakban módosítja.
[78] A Csjt. 27. § (1) bekezdésének törvényi vélelme alapján a házassági életközösség alatt a házastársak által együttesen vagy külön-külön megszerzett vagyontárgy a különvagyon kivételével a házastársak osztatlan közös tulajdona (házastársi vagyonközösség). A házastársak teljes közös vagyonán belül a különvagyon a törvény által elismert és dologi jogilag elkülönült alvagyon. A Csjt. a különvagyont is elismeri és védi, a közös vagyont kizárólag a bizonyítási teher szempontjából részesíti elsőbbségben.
[79] A Csjt. 28. § (1) bekezdése szerint az egyes vagyontárgy a szerzés időpontjára [a) pont], a jogcímére [b) pont], a vagyontárgy jellegére [c) pont], illetve a vagyontárgy megszerzéséhez felhasznált vagyoni eszközök eredetére [d) pont] minősülhetnek különvagyonnak.
[80] Az ítélkezési gyakorlat a különvagyon törvényi felsorolását - a méltányosság elve [Csjt. 31. § (5) bekezdés] alapján, majd a házastársi közös vagyon fogalmának kiterjesztő értelmezése útján - kibővítette. Különvagyonnak minősítette - többek között - a házasságkötés előtt szerzett önálló bérletet (EBH 2000.209., BH 1999.351., 1991.317.); a szolgálati lakás bérleti jogát (Kúria Pfv.II.21.168/2004.); az állami gondozott részére az állam, illetve az önkormányzat által nyújtott életkezdési és otthonteremtési támogatást (EBH 2005.1310.); a házastárs balesetével összefüggésben felvett, a sérelem ellensúlyozására szolgáló vagyoni, nem vagyoni kártérítést (BH 1976.159.); meghatározott feltételek fennállása esetén a kárpótlási jegyet (BH 2002.312.). Különvagyon a szellemi alkotás, a találmány, a szerzői mű, az újítás (régi Ptk. 86-87. §), továbbá azok az egyéb szellemi alkotások, amelyekről külön jogszabályok nem rendelkeznek. Ilyennek minősülnek a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeretek, a know-how [régi Ptk. 86. § (3)-(4) bekezdés] is, azzal: az életközösség alatt esedékes díj a közös vagyonba tartozik. Az alvagyoni jelleg indoka az volt, hogy a személyhez fűződő jogok forgalomképtelenek és érvényesítésükre, a vagyoni jogok gyakorlására kizárólagosan az alkotó jogosult.
[81] A polgári jog a gyakorlatban felhasználható megszerzett tapasztalatot, ismeretet akkor részesíti védelemben, ha az rögzített, átadható és a tartalma ellenőrizhető (a kizárólag gondolatban létező ismeretanyag szellemi alkotásnak nem minősül), továbbá vagyoni értéke van (pénzben kifejezhető). Önmagában a tudás és a tapasztalat tehát nem szellemi alkotás, védelemben akkor részesül, ha tárgyiasult formában jelenik meg.
[82] Az Öotv. indokolása a háziorvos rögzített formában nem megjelenő és megjeleníthető szakmai tudását, emberi kvalitásait a jog vagyoni (pénzben kifejeződő) értékét befolyásoló körülményként és sajátos know-how-ként, azaz szellemi alkotásként értelmezte. Ezt abból az elméleti kiindulópontból vezette le, hogy a háziorvosi tevékenység ellátása komplex tudást jelent: az általános orvosi ismeretek, a szakképzettség mellett a megszerzett orvosi tapasztalatot és a sikeres gyógykezeléshez szükséges emberismeretet, a betegekkel való empatikus kapcsolatot (kommunikációt), együttesen az életpálya-tapasztalatot is magában foglalja. Mindez pedig a jog vagyoni értékére kiható szellemi érték (szellemi alkotás).
[83] A praxisjog korlátozott forgalomképességéből következően a piaci viszonyoknak alárendelt. A betöltetlen háziorvosi körzetek jelentős számából egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy a szellemi értékként értelmezett személyes szakmai tudás a vagyoni értékben nem fejeződik ki. A háziorvos életpálya-tapasztalata - ahogy ezzel maga a felperes is érvelt - a praxis jövedelmezőségében tárgyiasul (pl. a betegek számában, akik az orvos szakmai elismertsége, emberi hozzáállása miatt keresik fel), az tehát mint gyakorlatban hasznosítható ismeret ("sajátos know-how") a konkrét háziorvosi tevékenység gazdasági eredményességében, az elérhető jövedelem nagyságrendjében manifesztálódik.
[84] A praxisjog piaci forgalmi értéke a háziorvos személyes tudásától függetlenedett, azt a körzet területi elhelyezkedése, az ellátandó települések és a betegek száma, a felmerülő költségek, valamint számtalan egyéb tényező alakítja ki. A jog vagyoni értékét tehát a (korlátozott) forgalomképessége miatt személyhez nem köthető körülmények, a konkrét kereslet-kínálat határozza meg.
[85] A fentiekből következően a háziorvos életpálya-tapasztalatának eszmei értéke ("sajátos know-how") és a praxis vagyoni értéke elvált egymástól: az életpálya-tapasztalatnak a jog értékére nincs kihatása, az nem a jogosultság vagyoni értékében, hanem annak jövedelemtermelő képességében testesül meg. A praxisjog értéke a korlátozott forgalomképessége miatt a piaci viszonyok függvénye, tehát a házastársak egymás közötti belső jogviszonyában vagyoni értékű jogként közös vagyonnak minősül.
[86] Helyesen mutatott rá az alperes arra, hogy az egyik fél házassági életközösség alatti ingyenes szerzésének ténye automatikusan nem jelenti egyben annak különvagyoni jellege megalapozottságát. A Csjt. 28. § (1) bekezdése a jogcímre figyelemmel két ingyenes jogügyletet tekint különvagyonnak (ajándék és öröklés), ezt meghaladóan az ingyenességnek a szerzés alvagyoni jellege szempontjából nem tulajdonít jelentőséget.
[87] A korábban részletezett ítélkezési gyakorlat a személyes juttatásként kapott vagyonelemek különvagyonkénti értelmezésénél hangsúlyozottan azt értékelte, hogy az ellentételezés a személyt vagy a felmenőit ért sérelmek, vagyoni és nem vagyoni hátrányok ellensúlyozására szolgált.
[88] A praxisjog személyhez fűződő jogosultság, az önálló orvosi tevékenység keretében nyújtott egészségügyi ellátásra jogosító engedélyben foglalt jog. Jellege folytán tevékenység végzésének a joga: az engedély jogosultját - az egészségügyi alapellátás biztosításának érdekében - az önálló orvosi tevékenység területi ellátási kötelezettségével, meghatározott körzetben való végzésére jogosítja fel. A jogosultság nem valamilyen hátrány ellensúlyozására szolgál, nincs tehát olyan kiemelt személyes érdek, amely miatt az ellenérték nélkül megszerzett és forgalomképes jogosultság önmagában az ingyenes szerzés tényére figyelemmel a Csjt. 31. § (5) bekezdésének alkalmazását a különvagyon körének kiterjesztő értelmezésére indokolja.
[89] A fentiek alapján a másodfokú bíróság a jogerős ítéletben a Csjt. 27. § (1) bekezdésének a megsértésével foglalt állását a praxisjog alvagyoni jellegéről, az az elsőfokú bíróság érdemben helyes rendelkezése szerint a közös vagyon körében elszámolandó.
[90] A házastársi közös vagyont megosztó perben a régi Pp. 292. §-a a bizonyítás hivatalbóli elrendelésére és lefolytatására módot nem ad, ezért a peranyag-szolgáltatási kötelezettség a feleket terheli. A felperes a praxisjog értékével kapcsolatban a fellebbezésében aggályosnak vélte az elsőfokú eljárásban kirendelt szakértő megállapításait, konkrét bizonyítási indítványt azonban a másodfokú eljárásban nem terjesztett elő. Az alperes pedig a praxisjog értékét fellebbezéssel nem támadta. A fentiek alapján az érték a felülvizsgálati eljárásban nem vitatható.
3. A gazdasági társaság
[91] A perbeli esetben a házassági életközösség megszűnésekor a házastárs tagok üzletrésze különböző névértékű volt ugyan, de mindkét fél elismerte, hogy az életközösség alatt alapított gazdasági társaságban levő üzletrészeik a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján a közös vagyonuk. Az életközösség megszűnésekor a közös vagyonba tartozik mindazoknak a vagyoni értékű jogosultságoknak és vagyoni tárgyú kötelezettségeknek az összessége, amelyek a gazdasági társasági tag házastársat - az adott gazdasági társaság cégformájától és az életközösség megszűnéskori létszakától függően - az életközösség megszűnésének időpontjában a gazdasági társaságbeli részesedése alapján megilletik (Legfelsőbb Bíróság 209. számú Elvi Határozat, BH 1999.553.).
[92] Az elsőfokú bíróság a kft. életközösség megszűnéskori értéke alapján a gazdasági társasági üzletrészeken fennálló közös vagyont tagváltozást eredményező módon osztotta meg: az alperest a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján illető értéket számolta el és figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes a társaságban 25%-os részesedéssel maga is tag. A másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a kft.-ben mindkét házastárs tag, csak üzletrészeik mértéke eltérő, ezért a természetbeni megosztás elvére figyelemmel - tagváltozást nem eredményező módon - az üzletrészeknek a Csjt. 27. § (1) bekezdésének megfelelő újrafelosztásáról és két önálló üzletrész kialakításáról rendelkezett. A jogerős ítélet indokolásából kitűnően a másodfokú bíróság az életközösség megszűnéskori időpontra visszamenőlegesen rendelkezett (az alperesnek ajándékozott üzletrészt nem érintette) és természetbeni megosztással a gazdasági társasági részesedéseket a családjogi osztatlan közös szerzésnek megfelelően egalizálta.
[93] A jogerős ítélet szerinti rendezés formális és sérti a Csjt. 30. § (1) bekezdése alapján a 31. § (2) bekezdését.
[94] A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) alapján a kényszertörlési eljárás a jogsértő módon működő cég hatósági nyilvántartásból való törlésére és jogutód nélküli megszüntetésére irányuló eljárás, amelynek befejezésekor a cégbíróság az eljárásban teljesített bejelentésektől és a cég vagyoni helyzetétől függő végzést hoz. A cégbíróság vagyonfelmérést végez [Ctv. 117. § (2)-(3) bekezdés] és amennyiben azt állapítja meg, hogy a céggel szemben követelést nem jelentettek be, a cég vagyonával kapcsolatosan bejelentés, adatszolgáltatás nem érkezett, a céget eltiltás mellőzése mellett törli [Ctv. 118. § (1) bekezdés]. A felek egyező nyilatkozata szerint a cégbíróság nem rendelt el felszámolási eljárást, a céget vagyoni elszámolás nélkül törölte.
[95] Az elsőfokú bíróság utalt a folyamatban levő kényszertörlési eljárásra, a másodfokú bíróság pedig a már befejeződött eljárás ismeretében hozta meg a döntését, amely figyelmen kívül hagyta a cég törlésének jogkövetkezményét: a gazdasági társaság megszűnését. Helytállóan érvelt az alperes azzal, hogy nem létező gazdasági társaságot természetben megosztani, az üzletrészeket felosztani és két önálló üzletrészt kialakítani visszamenőlegesen nem lehet. A jogerős ítélet olyan vagyonelem természetbeni megosztásáról rendelkezett, amely a jogerős ítélet meghozatalakor nem létezett. A megszűnt gazdasági társaság (már nem) tagjai közötti üzletrészek felosztása és az új üzletrész kialakítása fogalmilag kizárt.
[96] A Csjt. 30. § (1) bekezdése a közös vagyon tárgyairól való rendelkezés jogának gyakorlását mind a vagyonközösség fennállása alatt, mind pedig az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban a házastársak közös egyetértéséhez köti.
[97] Az adott esetben a cég törlésére az életközösség megszűnése után tíz évvel később, a társaság törvényes működésének hiányában került sor és a felek előadása szerint a kényszertörlés oka a társaság saját tőkéjének a törzstőke törvényben előírt minimális összege alá csökkenése volt.
[98] A kényszertörlési eljárásra és a határozat meghozatalára okot adó mulasztásnál a Csjt. 30. § (1) bekezdése alapján az vizsgálandó, hogy az a házastársak (mint a gazdasági társaság tagjai) közös egyetértésén vagy az egyik házastárs egyoldalú rendelkezésén alapult. A perben a felperes arra hivatkozott, hogy az alperessel közösen döntöttek a törzstőke felemelésének mellőzéséről, állításának bizonyítási kötelezettsége - az alperes tagadásával szemben - a régi Pp. 164. § (1) bekezdése alapján őt terhelte. Az alperes szerint ugyanis kizárólag az releváns, hogy a társaságot a felperes "kiüresítette".
[99] A kft. ügyvezetője a felperes volt. A gazdasági társaság működésére a 2013. évi CLXXVII. törvény 12. § (2) bekezdés b) pontja alapján irányadó 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:21. § (2) bekezdése és a kft.-re vonatkozó 3:112. § (2) bekezdése alapján az ügyvezetőnek az ügyvezetési tevékenységét önállóan és a gazdasági társaság érdekeinek megfelelően kell ellátnia, felel a társaság törvényes működéséért. A Ptk. 3:189. § (1) bekezdés b) pontja kimondja: az ügyvezető a szükséges intézkedések megtétele érdekében késedelem nélkül köteles összehívni a taggyűlést vagy annak ülés tartása nélküli döntéshozatalát kezdeményezi, ha a társaság saját tőkéje a törzstőke törvényben meghatározott minimális összege alá csökkent. A felperes nem bizonyította a Ptk. 3:189. §-a szerinti eljárás lefolytatását és azt, hogy a törzstőke felemelésének elmulasztásáról az alperessel egyetértésben döntöttek. A közös döntésről társasági határozatot nem csatolt, a jogi képviselők közötti egyeztetés pedig megállapodásnak nem minősíthető.
[100] A fentiek alapján a házastársi közös vagyont képező gazdasági társasággal szemben megindult és befejezett kényszertörlési eljárás (a társaság megszűnése) a felperes egyoldalú mulasztásának minősül.
[101] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a közös vagyon megosztásáig terjedő időben történt értékváltozást, ha az az egyik fél tevékenysége, illetve mulasztása miatt következett be, kizárólag az ő javára vagy terhére kell elszámolni. A felperes egyoldalú eljárása vezetett a társaság értékének jelentős csökkenéséhez (lényegében elértéktelenedéséhez), ezért az életközösség megszűnésekor fennálló érték (4 771 754 forint) alperesre eső 1/2 részének (2 385 877 forint) megfizetésére lenne köteles.
[102] Nem hagyható viszont figyelmen kívül a jelen jogvita többlettényállása. Tény ugyanis, hogy az életközösség megszűnése és a kft. törlése közötti tíz évben a kft. értékét jelentősen befolyásoló változás történt. A fő bevételt jelentő, a praxisengedély alapján végzett tevékenység az engedély lejárta után megszűnt, az önkormányzat másik kft.-vel kötött szerződést. A praxisjog - a korábban kifejtettek alapján - nem a társaság tulajdona, az az Öotv. 2. § (3) bekezdése alapján a felperes személyéhez kötött (házastársi közös vagyont képező) vagyoni értékű jog. A felperes praxisjogának más társaság általi működtetése pedig a kft. vagyoni helyzetére (bevételére) jelentős negatív kihatással volt. A kényszertörlési eljárás elrendelésekor a gazdasági társaság már évek óta nem működött (az alperes megbízási szerződése 2014. évig állt fenn), a felek egyező nyilatkozata szerint a kft. tulajdonában álló személygépjárműveket is megvásárolták. A kft. értéke a praxisengedély hiányában nyilvánvalóan nem azonos az engedély alapján végzett tevékenységre figyelemmel meghatározott értékkel.
[103] A felperes tehát felelős ugyan a negatív értékváltozásért, az életközösség megszűnéskori alperesi jutó teljes összegének megfizetése, azaz a Csjt. 27. § (1) bekezdésének megfelelő üzletrészre (43,75%) vetített értékelszámolás azonban egyrészt kétszeres elszámolásra vezetne, másrészt a Csjt. 31. § (5) bekezdése alapján súlyosan méltánytalan elszámolást eredményezne.
[104] A Kúria az elszámolást a körülmények értékelésével az alábbiak szerint korrigálta.
[105] A felperes és az alperes nyilvántartott üzletrésztulajdonának elszámolását a társaság jogutód nélküli megszüntetése és a vagyon hiányában mellőzte, azaz mind a felperes 62,5%-a, mind az alperes 25%-a (illetve az édesapjától az életközösség megszűnése után ajándékba kapott 12,5%-os saját vagyonának minősülő üzletrésze) a társaság törlésekor megszűnt. Az életközösség megszűnésekor a társasági vagyonból azonban a felperes többlettulajdona alapján az alperest a Csjt. 27. § (1) bekezdésének megfelelő értékkülönbözet megilleti. A gazdasági társaság 2008. évi értéke 5 453 000 forint volt, a felperes és az alperes üzletrésztulajdoni hányadának különbözete 18,75% (25%-os üzletrész tulajdoni hányada és a 43,75% a közös vagyoni jutó különbözete). A teljes gazdasági társasági értékhez képest a felperes és az alperes üzletrészeinek értékkülönbözete 1 022 437 forint, amelynek megtérítésére az alperes igényt tarthat.
[106] A házastársak közös vagyona megosztásának eredményeként a közös tulajdon megszüntetési módjának változatlan fenntartása mellett az alperest megilleti a praxisjog rá jutó ellenértéke: 6 990 000 forint és a kft. üzletrészek életközösség megszűnéskori értékkülönbözete: 1 022 437 forint, összesen 8 012 437 forint.
[107] Alaptalanul állította az alperes a régi Pp. 221. §-ának megsértését. A másodfokú bíróság részletesen kifejtette, hogy a közös tulajdont megszüntető döntését milyen szempontokra alapította, a törvényben meghatározott kötelezettségnek eleget tett.
[108] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet részben - a praxisjog különvagyonkénti minősítésére és a gazdasági társaság jogszabálysértő elszámolására figyelemmel - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét - a gazdasági társasági részesedés elszámolásában - részben megváltoztatta. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet a közös tulajdon megszüntetése tárgyában hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 20 016/2019.)
***
TELJES HATÁROZAT
A Kúria
mint felülvizsgálati bíróság
í t é l e t e
Az ügy száma: Pfv.II.20.016/2019/17.
A tanács tagjai: Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit a tanács elnöke
Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna előadó bíró
Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró
A felperes: Dr. Sz. Zs.
A felperes képviselője: Dr. Andor Miklós ügyvéd (1013 Budapest, Attila utca 39.)
Az alperes: Dr. F. A.
Az alperes képviselője: Dr. Subasitz Éva Ügyvédi Iroda (1066 Budapest, Teréz körút 38., ügyintéző: dr. Subasitz Éva ügyvéd)
A per tárgya: Házastársi közös vagyon megosztása
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Alperes
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Pesti Központi Kerületi Bíróság 19.P.103.686/2013/114.
A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 50.Pf.634.325/2018/6.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit az első- másodfokú perköltségre, az elsőfokú eljárási és a fellebbezési illeték viselésére is kiterjedően részben hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja.A felperes által fizetendő értékkiegyenlítés összegét 8.012.437 (nyolcmillió-tizenkettőezer-négyszázharminchét) forintban állapítja meg.
Az alperest terhelő másodfokú perköltség összegét 190.500 forintban állapítja meg.
Kötelezi a feleket, hogy fizessenek meg az államnak felhívásra a le nem rótt 1.800.000 (egymillió-nyolcszázezer) forint elsőfokú eljárási illetékből személyenként 900.000 (kilencszázezer) forintot, a 2.500.000 (kettőmillió-ötszázezer) forint fellebbezési illetékből a felperes 650.000 (hatszázötvenezer) forintot, az alperes 1.850.000 (egymillió-nyolcszázötvenezer) forintot.
Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 190.500 (százkilencvenezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 910.000 (kilencszáztízezer) forint, az alperest 2.590.000 (kettőmillió-ötszázkilencvenezer) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
A Kúria megkeresi az illetékes Földhivatalt, hogy a perbeli ingatlanra feljegyzett felülvizsgálati kérelem benyújtásának tényét a Kúria Pfv.II.20.016/2019/5. számú végzésével elrendelt felülvizsgálati kérelem benyújtásának tényét az ingatlan-nyilvántartásból törölje.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és az alperes (továbbiakban: felek) házastársak voltak, házasságukból egy már nagykorú gyermekük született.[2] A peres felek házasságát a Pesti Központi Kerületi Bíróság 24. P.106.750/2010/37. számú, 2013. március 21-én jogerőre emelkedett részítéletével felbontotta. A részítélet tényállása szerint a felek házassági életközössége 2008. október 16. napján szűnt meg.
[3] A házastársak utolsó közös lakása a B-i családi ház eredetileg a felperes szüleinek közös tulajdona volt. A felperes az édesanyja halála után a testvérével megörökölte az ingatlan 1/4-1/4 tulajdoni hányadát. 1994-ben a felek megvásárolták a testvér tulajdoni illetőségét, így a felperes tulajdoni hányada 3/8-ra változott, az alperes pedig 1/8 tulajdonjogot szerzett. 2004. évben megvásárolták a felperes édesapja 1/2 tulajdoni hányadát. Az átruházás eredményeként az ingatlanban a felperes 5/8 az alperes 3/8 tulajdoni hányaddal rendelkezik.
[4] Az életközösség megszűnésekor a felperes a családi otthonból elköltözött, majd lakhatását biztosító ingatlant vásárolt. A 40.180.000 forint forgalmi értékű családi házban az alperes és a nagykorú gyermek él.
[5] A felek az életközösség fennállása alatt azonos arányú közös tulajdonukként megvásárolták a jelenleg üresen álló 21.734.000 forint forgalmi értékű házas ingatlan.
[6] Az alperes és a testvére D-i (továbbiakban: d-i ingatlan) vásároltak. Utóbb a felek megvették az alperes testvérének tulajdoni hányadát. A 6.000.000 forint forgalmi értékű ingatlan az ingatlan-nyilvántartás szerint az alperes kizárólagos tulajdona és ő viseli a fenntartással kapcsolatos terheket.
[7] A felek 1993-ban alapították meg a K. Bt.-t, amelyben a felperes beltag, az alperes kültag volt. 2008. március 26-án a bt. jogutódja átalakulással a felperes ügyvezetésével a K. Kft. (továbbiakban: kft.) lett. A kft.-ben a feleken kívül üzletrész tulajdonnal rendelkezett az alperes édesapja is. A házastársak közös vagyonába tartozó üzletrész 87,5%-ot tett ki, az alapító okirat szerint a felperest 62.5%-os, az alperest 25%-os üzletrész tulajdoni hányad illette meg. Az életközösség megszűnése után, 2010. november 8-án az alperes édesapja az üzletrészét az alperesnek ajándékozta, így az alperes üzletrész tulajdoni hányada 37,5%-a nőtt (25%+12,5%). A gazdasági társaság jövedelem alapú piaci értéke 2008. december 31. napján 5.453.000 forint volt (24.P.103.686/2013/49. számú szakvélemény).
[8] A felek orvos végzettségűek. A felperes 1999 júliusában pályázat útján háziorvosi praxist nyert. A praxist először a bt. működtette, az átalakulás után az önkormányzat a kft.-vel új szerződést kötött. 2012 év végén a felperes megalapította a D. Kft.-t és a háziorvosi tevékenységét 2013. augusztus-szeptember hónaptól a fenti kft. keretében végzi. A háziorvosi praxisjog értéke 2008. október 16-án az OEP kimutatásán alapuló értékmeghatározás szerint 13.980.000 forint volt (19.P.103.686/2013/74.).
[9] Az alperes a kft.-ben megbízási szerződéssel dolgozott, emellett munkaviszonnyal rendelkezett (24.P. 106.750/2010/7.).
[10] A per alatt, 2017. október 3-án a cégbíróság felszólította a kft.-t, hogy a törvényes működését állítsa helyre. 2018. január 22-én hozott végzésével a kft.-t a további működéstől eltiltotta, megszűntnek nyilvánította és elrendelte a társaság elleni kényszertörlési eljárást. A céget a cégnyilvántartásból a jogerős ítélet meghozatala előtt, 2018. október 3. napján törölték. A kényszertörlés oka az volt, hogy a társaság tagjai a törvényben előírt minimális törzstőke eléréséhez szükséges törzstőkeemelést nem teljesítették.
[11] A felek a házastársi közös vagyonhoz tartozó egyéb ingóságaikat értékarányosan megosztották és egymás birtokába adták.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[12] A felperes a házasság felbontása után módosított keresetében kérte a házastársi közös vagyon megosztását: a házasságról, a családról, a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.) 27. § (1) bekezdése alapján annak megállapítását, hogy a d.-i ingatlan 1/2 arányú tulajdoni hányadán házastársi közös vagyon jogcímén tulajdonjogot szerzett; az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetését, miszerint a bíróság a családi házat az ő, a házas ingatlant és a d-i ingatlant az alperes kizárólagos tulajdonába adja. Igényt tartott a családi ház kizárólagos használatára.[13] A közös tulajdon általa kért megszüntetési módját a többlettulajdona mellett azzal indokolta, hogy az ingatlannak számára előszereteti értéke van, azt mintegy 100 évvel ezelőtt az akkori városvezetéstől a dédnagyszülei kapták, azóta a család ebben az ingatlanban élt. Érzelmi kötődése nemcsak a ház "családi fészek" jellege miatt erős, édesanyja hamvait a kertben helyezték el. Az ingatlan jelenleg elhanyagolt állapotú, jelentős beruházást igényel, a fűtése is korszerűtlen, míg a néhány sarok távolságban lévő házas ingatlan minimális ráfordítással beköltözhető, a fűtése korszerű, alkalmas az alperes és a nagykorú gyermek lakhatásának biztosítására. A d-i ingatlan az alpereshez kötődik. Eredetileg az alperes szüleinek a tulajdona volt, az értékesített ingatlant az alperes a testvérével közösen visszavásárolta, majd a testvér tulajdoni hányadát megváltották.
[14] Az alperes módosított ellenkérelmében vitatta a családi ház bejegyzett tulajdoni arányát és további 1/8 tulajdoni hányada megállapítását kérte. A d-i ingatlanban a felperes dologi jogi igényét elismerte. Az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetését nem ellenezte, annak módját eltérően kérte: a bíróság a családi ház felperest illető tulajdoni hányada megváltására őt, míg a másik két ingatlanban fennálló tulajdoni hányada megváltására a felperest jogosítsa fel. Dologi jogi igénye megalapozatlansága esetén kérte a felperes kötelezését a tartós, értéknövelő beruházások megtérítésére és igényt tartott a családi ház kizárólagos használatára.
[15] A közös tulajdonok megszüntetési módját döntően a bentlakása tényével indokolta: a családi házban már több mint harminc éve él, a felperessel közösen újították fel, a gyermekkel ez az otthonuk, érzelmileg kötődnek hozzá. A felperes 10 éve elköltözött, lakhatása új otthonában megoldott. Ezzel szemben - kiköltözés esetén - a nagykorú gyermekkel nincs hol lakniuk: a házas ingatlan évek óta üresen áll, lakhatatlan, fűtetlen, a szobák egybenyílnak.
[16] Az alperes a vagyonmérlegbe beállította a felperest illető háziorvosi praxisjog, mint vagyoni értékű jog ellenértékét és annak fele része, 7.713.000 forint megtérítését igényelte.
[17] Kérte, hogy a bíróság a kft.-ben fennálló házastársi közös vagyont tagváltozást nem eredményező módon szüntesse meg, azaz a társasági szerződés alapján a felek tagsági jogviszonya változatlan fennmaradása mellett a felperest kötelezze üzletrész tulajdona és a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerinti jutó érték közötti különbözet megfizetésére.
[18] Az alperes az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény (továbbiakban: Öotv.) 2. § (3) bekezdése alapján levezette, hogy a praxisjog személyhez kötődő vagyoni értékű jog, amely meghatározott értéket képvisel, tehát a házastársi közös vagyon körében elszámolható. A praxisjogot a felperes 1999-ben, a házassági életközösség alatt szerezte, a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján törvényi vélelem áll fenn közös alvagyoni jellege mellett. A praxist a felperes pályázat útján nyerte el, vagyoni befektetést nem igényelt.
[19] A kft. az életközösség megszűnésekor működő gazdasági társaság volt, a felperes kiüresítette, ezért az életközösség megszűnéskori értékkülönbözet elszámolására alappal tart igényt.
[20] A felperes a praxisjoggal és a kft. -vel kapcsolatos igény elutasítását kérte. Jogi álláspontja elsődlegesen az volt, hogy a praxisjog önállóan nem, csak a kft. üzletrészekkel együtt érvényesíthető. Levezetése szerint az Öotv. 1. § (2) bekezdés c) pontja alapján a háziorvosi praxis jogát az egészségügyi államigazgatási szerv (általában a helyi önkormányzat, illetve a szakigazgatási szerve) biztosítja a háziorvosi tevékenységet ténylegesen ellátó, a jogszabályban meghatározott végzettséggel és képzettséggel rendelkező személynek. A működési engedélyt viszont nem a háziorvos kapja, hanem az önkormányzattal szerződést kötő fél. Az adott esetben az önkormányzattal a kft. kötött szerződést, a működési engedély alapján a gazdasági társaság a háziorvosi teendők ellátását "a vállalkozás keretében tevékenykedő háziorvosa személyes részvételével biztosítja" (Praxis-szerződés I. fejezet 1. pont). A működési jog alanya és jogosultja tehát a kft., az alperes a praxisjog értékét legfeljebb a kft. üzletrészeinek megosztása körében érvényesíthetné, önállóan a házastársi közös vagyon mérlegébe nem állítható be.
[21] Önálló vagyonelemként való elfogadása esetén a praxisjog, mint vagyoni értékű jog a különvagyona. Az Öotv. 2. § (3) bekezdése a jogot kifejezetten személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jogként definiálja, amely meghatározott feltételek fennállása esetén elidegeníthető és folytatható. A jog a személyhez fűződő jellege miatt különvagyonnak minősül.
[22] A gazdasági társaság körében előterjesztett alperesi kérelem végrehajthatatlan és lehetetlen. A kft.-t a cégbíróság megszüntette, az életközösség megszűnésének időpontjára visszamenő hatállyal való újbóli, valójában kétszeri megszüntetése fogalmilag kizárt. A kényszertörlés miatt a közös vagyon megosztásának időpontjában értéke sincs.
[23] Az alperes álláspontja szerint a praxisjog éppen személyhez fűződő jellege miatt nem állhat a gazdasági társaság tulajdonában, jogosultja kizárólag magánszemély lehet. A működtetés joga (praxisjog) tehát a háziorvost illeti, míg a jognak nem minősülő működési engedély a gazdasági társaságé.
[24] A kft. kényszertörlése ellenére az életközösség megszűnéskori értékkülönbözet kötelmi igényként elszámolható. A felperes 2013-tól a háziorvosi tevékenységét egy másik gazdasági társaság keretén belül végzi, a taggyűlést nem hívott össze, a társaság helyzetéről információval nem rendelkezett.
Az első- és másodfokú ítélet
[25] Az elsőfokú bíróság ítéletével a házastársak közös vagyonát megosztotta.[26] A családi házon fennálló közös tulajdont megszüntette és a felperes 5/8 tulajdoni hányadának megváltására az alperest jogosította fel és kötelezte 25.122.500 forint megváltási ár megfizetésére. A felperes használati jogviszonyát megszüntette, kötelezte az ingatlan kiürítésére, az alperes kizárólagos rendelkezésére bocsátására. A házas ingatlanban fennálló alperesi 1/2 tulajdoni hányadot 10.867.000 forint megváltási árat ellenértéken a felperes tulajdonában adta. Megállapította, hogy a d-i ingatlan a felek egyenlő arányú osztatlan közös tulajdona, a felperes az 1/2 tulajdoni hányadot házastársi közös vagyon jogcímén megszerezte. A közös tulajdont megszüntette: az alperes 1/2 tulajdoni hányadát 3.000.000 forint megváltási ár ellenében a felperes tulajdonába adta. A felperest 9.375.687 forint értékkiegyenlítés megfizetésére kötelezte, és ezt meghaladóan a keresetet és a viszontkeresetet elutasította.
[27] A családi ház tulajdoni helyzete az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel egyező, a forgalmi értéke a felek által nem vitatottan 40.180.000 forint. A közös tulajdon megszüntetési módjánál - mivel a felek a teljesítőképességüket igazolták - azt mérlegelte, hogy melyik félnek fűződik nagyobb érdeke a megváltáshoz. A felperes oldalán értékelendő, hogy az ingatlan eredetileg a családja tulajdona volt, a tulajdoni hányada nagyobb, az alperes oldalán az, hogy az életközösség megszűnése óta a nagykorú gyermekkel az ingatlanban lakik. Figyelembe vette azt is, hogy a felperes 2008-ban elköltözködött, új otthont teremtett. A két érdek mérlegelésével az alperes bentlakásának tulajdonított nagyobb jelentőséget és 25.112.500 forint megváltási ár ellenében feljogosította a felperes tulajdoni hányadának megváltására.
[28] Az üresen álló házas- és a d-i ingatlanok közös tulajdonának megszüntetéséről a közös vagyon természetbeni megosztására [Csjt. 31. § (3) bekezdés] figyelemmel az értékkiegyenlítés minimalizálása érdekében határozott.
[29] Az elsőfokú bíróság a praxisjog tekintetében elfogadta az alperes jogi álláspontját. Az Öotv. 2. § (3) bekezdése szerint a működtetési jog személyhez, adott esetben a felpereshez kötött, korlátozott rendelkezési jogot biztosító vagyoni értékű jog, ezért önállóan is elszámolható. A felperes a praxisjogot a házassági életközösség fennállása alatt, 1999 júniusában nyerte el és ez a jogi tény a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerint a házastársi közös vagyon vélelme alá esik. A személyhez kötöttség a különvagyoni jelleget nem alapozza meg. A praxisjog értéke az életközösség megszűnésekor a szakértői vélemény alapján 13.980.000 forint volt, amelynek a fele, 6.990.000 forint az alperest illeti.
[30] A házassági életközösség megszűnésekor a felek a kft.-ben 87,5%-ban voltak tulajdonosok. A gazdasági társasági részesedést az életközösség megszűnésének időpontjában fennálló vagyoni érték szerint kell beállítani a vagyonmérlegbe. A felek életközössége a társaság működésének létszakában szűnt meg, ennek megfelelően a vállalkozás jövedelem alapú piaci értéke a felek osztatlan közös tulajdona. Az aggálytalan szakvélemény alapján a 2008. októberi érték 5.453.000 forint, ennek 87,5%-a 4.771.375 forint, amelynek a fele 2.385.687 forint megilleti az alperest, függetlenül attól, hogy a cég kényszertörlésre került.
[31] A házastársi közös vagyon teljes körű megosztása eredményeként a felperes köteles megfizetni 10.867.000 forintot (a házas ingatlan alperesi 1/2 tulajdoni hányadának értéke); 3.000.000 forintot (a d-i ingatlan fele értéke); 6.990.000 forintot (a praxisjog értéknek fele); 2.385.687 forintot (a kft. fele értéke), azaz összesen 23.242.687 forintot. Az alperes oldalán számolandó el a családi ház 5/8 tulajdoni hányadának megfelelő 25.112.500 forint, így az alperest terhelő értékkiegyenlítés 1.869.813 forint.
[32] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta és a rendelkező részt újra fogalmazta.
[33] A családi ház tekintetében az alperes 3/8 tulajdoni hányadának megváltására 15.067.500 forint megváltási ár ellenében a felperest jogosította fel. A házas- és a d-i ingatlanból a felperes 1/2 tulajdoni hányadának megváltására az alperest jogosította fel 10.867.000 forint, illetve 3.000.000 forint megváltási ellenértéken. A megváltási árak kölcsönös egybeszámítása alapján a felperest kötelezte 1.200.500. forint értékkülönbözet megfizetésére. Mellőzte a felperes 9.350.687 forint értékkiegyenlítésre kötelezését, használati jogának megszüntetését. Az alperest kötelezte az ingatlant 60 napon belüli kiürítésére, a felperes használatába adására. A gazdasági társaság 2008. október 16-án nyilvántartott felperesi 62,5%-os üzletrészét a felperes és az alperes között fele-fele arányban, személyenként 31,25%-os üzletrészekre felosztotta, az alperes nevén nyilvántartott 25%-os üzletrészt a felek között ugyancsak fele-fele arányban, személyenként 12,5%-os üzletrészekre felosztotta és megállapította, hogy a fenti időpontban a felek a társaságban fejenként 43,75%-os üzletrésszel rendelkeztek.
[34] A másodfokú bíróság az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetésének módjában az elsőfokú bíróság döntését felülmérlegelte. Hangsúlyozta: a házastársak közös vagyonának megszüntetésekor a természetbeni megosztás elsődlegességére figyelemmel törekedni kell az esetleges értékkiegyenlítés legalacsonyabb összegben való megfizetésre kötelezésre és jelentősége van a teljesítőképesség igazolásának is.
[35] Az ellentétes érdekek mérlegelésénél a családi ház esetén súlyozottan értékelte a felperes nagyobb tulajdoni hányadát, amelyhez képest az alperes családi kötődése és tényleges használata másodlagos szempont, a nagykorú gyermek lakhatása biztosításának pedig nincs jogi jelentősége. Az ingatlan nagy alapterületű, a fenntartásával kapcsolatos költségekben való teljesítőképesség is a felperesi magához váltást indokolja.
[36] A másik két ingatlannál figyelembe vette az alperes költségviselését, a d-i ingatlan esetében pedig annak is jelentőséget tulajdonított, hogy az alperes az első érdemi ellenkérelmében még magához kívánta váltani a felperes tulajdoni hányadát, csak később kérte a felperes megváltásra való feljogosítását arra hivatkozással, hogy anyagilag nem tudja vállalni az ingatlan fenntartását.
[37] Értékelte az alperes perbeli magatartását is: a családi háznál alaptalanul terjesztett elő tulajdoni és kötelmi igényt. Ebből pedig alappal vonható le a felperes állítását alátámasztó következtetés, miszerint az alperes a teljesítőképessége hiányában a forgalmi értékek és a megváltandó tulajdoni hányadok módosításával kívánta elérni az őt terhelő fizetési kötelezettség minimalizálását.
[38] A másodfokú bíróság a peradatok fenti szempontok szerinti újraértékelésével és a célszerűségi megfontolásokra is hivatkozással a családi házat a felperes, a másik két ingatlant az alperes kizárólagos tulajdonába adta. A megváltási ár fizetési kötelezettségek egybeszámítása folytán a felperest terhelő értékkülönbözet 1.200.500 forint.
[39] Megalapozottnak ítélte a praxisjogot érintő fellebbezést. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a praxisjog és a kft. üzletrészeinek elszámolása nem kapcsolódik össze, az vagyoni értékű jogként önállóan érvényesíthető. Az Öotv. értelmében a praxisjog az egészségügyi államigazgatási szerv által az orvos részére adott engedélyben foglalt olyan jog, amely alapján az önálló orvosi tevékenység területi ellátási kötelezettséggel meghatározott körzetben végezhető. A praxisjog alanya (jogosultja) tehát a felperes mint magánszemély.
[40] A praxisjog személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog és a jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén elidegeníthető és folytatható. A háziorvos önálló orvosi tevékenységet csak személyesen végezhet, ezért a praxisjog a háziorvos személyéhez kötött jog. Az egészségügyi szolgáltatás gyakorlásának általános feltételeiről, valamint a működési engedélyezési eljárásról szóló 96/2003. (VII.15.) Kormányrendelet 6. §-a szerint egészségügyi szolgáltatás nyújtására a működési engedéllyel rendelkező egészségügyi szolgáltató jogosult, működési engedélyt viszont csak az kaphat, aki az önkormányzattal érvényes feladatellátási szerződést kötött. A működtetési jog kizárólag természetes személy tulajdonában állhat, ezzel szemben a működési engedély a háziorvosi szolgálatot működtető gazdasági társaság részére is szólhat. A praxisjog ezért nem lehet gazdasági társaság tulajdona, az orvos maga dönti el, hogy egyéni vállalkozóként vagy társas vállalkozási formában, netán vállalkozás alkalmazottjaként folytatja a háziorvosi tevékenységet.
[41] Mindebből azonban nem következik, hogy a házastársi életközösség alatt az egyik fél által megszerzett praxisjog a felek házastársi közös vagyonába tartozik. Az Öotv. miniszteri indokolása szerint a háziorvos által végzett tevékenység azért válik vagyoni értékű joggá, mert megjeleníti azt az értéket is, amelyet egy orvos életpálya-tapasztalata, a munkájában megtestesülő "sajátos know-how" képvisel (Legfelsőbb Bíróság Pfv.II.21.014/2000/10.). A felperes az Öotv. hatályba lépése előtt, 1999-ben pályázat útján, ingyenesen nyerte el a háziorvosi működtetési jogot. A praxisjog, mint ingyenesen szerzett szellemi alkotás a házastárs különvagyona, annak házastársi közös vagyonként történő elszámolása a felperes terhére méltánytalan hátrányt jelentene. A különvagyoni jellegből következően a felperes a felek életközösségének megszűnése után 5 év elteltével jogsértés nélkül folytathatta a tevékenységét egy másik gazdasági társaság keretein belül.
[42] A másodfokú bíróság aggályosnak tartotta a praxisjog szakvéleményben meghatározott értékét, de ennek a különvagyoni jelleg miatt nem tulajdonított jelentőséget.
[43] Tévesen számolta el az elsőfokú bíróság a kft. üzletrészeit. A gazdasági társaságot ugyanis kényszertörlési eljárás eredményeként 2018. október 3-án hivatalból törölték. A Kúria több eseti határozatában kifejtette: a Csjt. 31. § (2) bekezdése mindkét házastársat feljogosítja arra, hogy a házassági életközösség megszűnésekor a házastársi közös vagyon teljes körű megosztását követelje és nem létesít kivételt a házastársak e jogosultsága alól a közös vagyonhoz tartozó vagyoni értékű jogok, illetve vagyoni tárgyú kötelezettségek, tehát a gazdasági társaságbeli részesedések tekintetében sem. A Csjt. 31. § (3) bekezdése értelmében a közös vagyon megosztása során a házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszűnésekor meglévő közös vagyonhoz tartozó gazdasági társaságbeli részesedésből is lehetőleg természetben kell kiadni.
[44] Mindkét fél tagja a kft.-nek, üzletrészeik azonban különböző névértékűek. A másodfokú bíróság a természetbeni megosztás főszabálya alapján az üzletrészeket közötti eltérést kiegyenlítette. Az üzletrészeket két önálló, a családjogi egyenlő arányú szerzésnek megfelelő üzletrész kialakításával felosztotta és az önálló üzletrészeket a házastársak külön-külön tulajdonába adta. A társaság cégnyilvántartásból való törlése miatt azonban az üzletrészek nem jegyezhetőek be. A másodfokú bíróság az alperes által kért megoldási módra a szakvélemény aggályossága miatt nem látott lehetőséget.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[45] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan és harmadlagosan az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezéssel az ellenkérelme szerinti döntés meghozatalát vagy az elsőfokú bíróság új eljárásra és határozat meghozatalára utasítását kérte. A jogerős ítélet jogszabálysértő voltát anyagi jogilag a Csjt. 27. § (1) bekezdése, 28. §-a, 31. § (2), (3), (4), (5) bekezdése, a 31/B., 31/D. §-ában foglaltak, illetve a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: régi Ptk.) 147.-148. §, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: régi Pp.) 117. § és 221. § (1) bekezdése megsértésére alapította.[46] Felülvizsgálati érvelése szerint a másodfokú bíróság jogszabálysértő, indokolatlan és okszerűtlen felülmérlegeléssel módosította az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetési módját. Érdekeit figyelmen kívül hagyta és a tulajdoni hányadokra alapítottan formálisan és méltánytalan helyzetet eredményezően rendelkezett. A családi házban 33 éve ott lakó, az ingatlan terheit viselő, állagát óvó és a gyermekkel az életközösség megszűnése óta háborítatlanul élő társtulajdonosként a tíz éve lakatlan, elhanyagolt állapotú és fűtetlen házas ingatlan kizárólagos tulajdonára lett jogosult. A jogerős ítélet bentlakása értékelésének mellőzésével kiköltözésre kötelezte, lakhatása megoldatlan, erre a házas ingatlan alkalmatlan. Ezzel szemben a felperesnek nincs szüksége a lakhatása miatt a családi házra: új otthont teremtett, abban él. A többlettulajdoni hányadra való hivatkozás nem eredményezheti az elsőfokú bíróság helytálló döntésének megváltoztatását.
[47] Értelmezhetetlen a célszerűség szempontja. A másodfokú bíróság konkrét körülményt nem jelölt meg a házas- és a d-i ingatlanok alperesi magához váltásának célszerűségi indokaként, megalapozatlan és szubjektív megállapításokat tett. A közös tulajdon megszüntetésénél a magához váltásra való feljogosításnál nem értékelhető negatívan családi házat érintő tulajdoni igényének érvényesítése. Az ingatlanok forgalmi értékének aktualizálását az irányadó jogszabályokra tekintettel kérte, a d-i ingatlanra pedig a felperes terjesztett elő tulajdoni igényt. Téves és iratellenes a teljesítőképességével kapcsolatos megállapítás, ennek hiánya a másodfokú bíróság előtt nem nyert igazolást, bizonyítási eljárást sem folyt.
[48] Az alperes sérelmezte a praxisjog és a kft. üzletrészek elszámolásának mellőzését.
[49] A jogerős ítélet megállapítása szerint a praxisjog személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog és a jogszabályi feltételek megléte esetén elidegeníthető, illetve folytatható. A vagyoni értékből következően viszont a közös vagyon megosztása során elszámolható, azaz a Csjt. 27. § (1) bekezdése törvényi vélelme alá esik.
[50] Az Öotv. a praxisjog és annak vagyonértékű joggá minősítését nem a házastársak vagyonjogi szempontjából határozta meg, hanem az önálló orvosi tevékenység fogalmát definiálta. A perben nem volt vitás, hogy a felperes a törvény hatályba lépése előtt pályázat útján, ráfordítás nélkül nyerte el a háziorvosi működtetési jogot, tehát az életközösség alatt ingyenesen szerezte meg. A Csjt. 27. §-a nem különbözteti meg a vagyontárgy megszerzése és az adott vagyontárgyra vonatkozó vagyonközösség keletkezése szempontjából azt, hogy a szerzés - az ajándékozást és az öröklést kivéve - ingyenesen vagy visszterhesen történik. Az életközösség alatti ingyenes szerzés ténye a vagyontárgy különvagyoni jellegét automatikusan nem alapozza meg.
[51] Az orvosi praxisjog vagy más értelemben a személyhez kötődő sajátos tudás nem tartozik és nem tartozhat a különvagyon körébe. Számos példa van arra, hogy egy adott tevékenység bizonyos tudás megszerzése esetén a mindenkori jogszabálynak megfelelő engedély és felelősségbiztosítás birtokában személyhez kötötten végezhető (ügyvédek, szakértők, könyvvizsgálók, szabadalmi ügyvivők, bizalmi vagyonkezelők stb. tevékenysége). Ezek a jogosultságok nem minősülnek különvagyonnak és nem forgalomképesek.
[52] A praxisjog korlátozottan forgalomképes, elidegeníthető, szakértő és jogszabály által meghatározható vagyoni értéke van, amely nem személyhez kötött tudáson alapul. Személyes jellegét két körülményen adja: 1. meghatározott képesítéssel és végzettséggel rendelkező orvosnak adható; 2. az önálló orvosi tevékenységet személyesen köteles végezni, akadályoztatása esetén helyettesről köteles gondoskodni.
[53] A Kúria korábbi eseti döntése a praxisjog különvagyoni jellegét a miniszteri indokolás alapján annak "know-how" jellegére figyelemmel vezette le. A döntés röviddel a jogszabály meghozatala után született, az azóta eltelt két évtized alatt kialakult gyakorlat a miniszteri indokolás meghatározását nem igazolta. Egyértelművé vált, hogy a vagyoni értéket nem az orvosi életpálya tapasztalata határozza meg: a háziorvosi körzetet kijelölik, az ott levő beteg az orvost nem a tudása alapján, hanem a körzet miatt keresi meg és független a szakmában eltöltött időtől, mivel a hosszú éveken át adott körzetben dolgozó háziorvos ugyanolyan értéken tudja eladni a praxist mint aki csak néhány hónapot töltött ott. A praxisjog tehát nem szellemi alkotás, a vagyoni értékét nem az orvos tudása határozza meg, hanem a nyereségtermelő (jövedelemtermelő) képessége. A házastársi közös vagyonon belül ezért vagyoni értékkel bíró jogként elszámolható és a Csjt. 27. § (1) bekezdése szerint az érték fele az alperest megilleti.
[54] A kft. üzletrészeinek elszámolása a Csjt. 31. § (3) és (5) bekezdésébe ütközik. Az alperes az eljárás során azt kérte, hogy a gazdasági társaságbeli részesedésnek az életközösség megszűnése időpontjában fennálló értéke szakértői bizonyítás útján kerüljön meghatározásra és a felek belső jogviszonyában a közös vagyont képező vagyoni érték tagváltozást nem eredményező módon kerüljön megosztásra. Amennyiben mindkét házastárs teljes jogú tag, de az üzletrészeik különböző névértékűek, úgy a természetbeni megosztás, az üzletrészek felosztása és két önálló üzletrész kialakítása útján, továbbá az újonnan kialakított üzletrészek kizárólagos tulajdonba adás útján történhet.
[55] Helyesen állapította meg a jogerős ítélet, hogy a házastársi közös vagyon vélelme alapján a felek belső jogviszonyában üzletrészeik 43,75%-os arányban, egyenlően illeti meg őket, jogszabálysértően rendelkezett viszont, amikor kizárólag ennek megállapításról rendelkezett. A jogerős ítélet végrehajthatatlan. A társaságot a cégjegyzékből törölték, működtetése nem állítható helyre, így fogalmilag kizárt, hogy a felek 43,75%-os üzletrésszel rendelkezve az üzletrész önálló tulajdonosaivá váljanak, az alapító okiratot módosítsák. Az üzletrészek visszamenőleges tulajdonba adása nem lehetséges, a jogerős ítélet szerinti megosztási mód akkor alkalmazható, ha a társaság működik. A másodfokú bíróság jogszabálysértő döntése nem eredményezi a közös vagyon megosztását, mivel nem számolja el a társasági részesedés házastársi közös vagyon szempontjából meghatározó értékét.
[56] Az életközösség megszűnésekor társasági jogilag a felperes 62,5%, az alperes 25%-os üzletrész tulajdonú tag volt, a Csjt. 27. § (1) bekezdésének megfelelően családjogi szempontból viszont 43,75% illette meg őket. A közös vagyon megosztásakor az életközösség megszűnéskori érték főszabálya alapján kell elszámolni: az eltérő üzletrészek és a családjogi közös tulajdon közötti értékből kiindulva. A perben a kft. értékének a szakvéleményben meghatározott pénzbeli összegét pedig egyik fél sem vitatta.
[57] Végül az alperes hivatkozott a másodfokú bíróság eljárásjogi jogszabálysértéseire. Az indokolási kötelezettség megsértése mellett utalt a felülmérlegelés szubjektivitására, a szakvéleményben foglaltaknak a felek egyező nyilatkozata ellenére aggályossá minősítésének jogszabálysértő voltára.
[58] A felperes a részletesen indokolt felülvizsgálati ellenkérelmében az álláspontja szerint érdemben és indokaiban helyes jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[59] A Kúria a jogerős ítéletet teljes terjedelmében vizsgálta felül.[60] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként megjelölte a Csjt. 31/B. és 31/C. §-it. A felülvizsgálati kérelem jogi indokolást a megjelölt jogszabályhelyek jogszabálysértő alkalmazására nem tartalmazott, ezért azt a Kúria érdemben nem vizsgálta [1/2016. (II.15.) PK vélemény 3. pont].
[61] A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott.
[62] 1. Az ingatlanokon fennálló közös tulajdon megszüntetési módja.
[63] A felülvizsgálati eljárásban a volt házastársak ingatlanainak tulajdoni hányada és az elszámolás alapjául szolgáló értéke nem volt vitatott.
[64] Az alperes anyagi jogi jogszabály, a régi Ptk. 147-148. §-ai megsértésére hivatkozott. A Kúria elsődlegesen rámutat arra, hogy a régi Ptk. 147. §-a a közös tulajdon megszüntetésének követelhetőségét deklarálja. A jelen eljárásban mindkét fél kérte a közös tulajdon megszüntetését, a régi Ptk. 147. §-a megsértése fel sem merül.
[65] Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy a közös tulajdon megszüntetésére irányuló perben a bíróságnak a régi Ptk.-ban meghatározott sorrendben kell vizsgálnia a közös tulajdon megszüntetésének valamennyi módját.
[66] A per alatt az anyagi jogi jogszabály változására figyelemmel az 1/2014. PJE határozat a PK 10. számú állásfoglalás meghaladottá nyilvánításáról és a közös tulajdon megszüntetéséről szóló 1/2008. (V.19.) PK vélemény I.-VII. pontjait meghaladottnak nyilvánította. A régi Ptk.-nak, illetve a 2013. évi V. törvénynek (Ptk.) a közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó szabályai értelmezéséről, ezen belül a megszüntetési módok közötti sorrendiség alkalmazásáról az 1/2017. (IX.11.) PK vélemény foglalt állást.
[67] A régi Ptk. 148. §-a alapján a közös tulajdon megszüntetésének két módja lehetséges: a természetbeni megosztás, illetve a dologra vonatkozó megosztott tulajdonjog egyesítése. A megszüntetés módjának megválasztása tekintetében elsődlegesen a tulajdonostársak nyilatkozata az irányadó, ennek hiányában a bíróságnak a közös tulajdont a törvény által meghatározott sorrendiséget követve kell megszüntetnie: természetbeni megosztással, megváltással, a vételár felosztásáról való egyidejű rendelkezés mellett árverési értékesítés elrendelésével, illetve társasháztulajdonná való átalakítással.
[68] A régi Ptk. 148. § (2) bekezdése alapján kialakult ítélkezési gyakorlat a felek nyilatkozata (megállapodása) hiányában a tényleges használati viszonyokból indul ki: rendszerint az ingatlanban bentlakó házastársat jogosítja fel a megváltásra. A közös tulajdon megszüntetésénél a lakhatás rendezése alapvető szempont, a bentlakó házastárs méltányos érdeke pedig azt kívánja, hogy lakhatása végleges rendezést nyerjen.
[69] Mindkét fél használata és magához váltásra való hajlandósága esetén a jogosultság meghatározásakor az ítélkezési gyakorlat elsődlegesen a teljesítőképességet (fizetési készség és képesség) vizsgálja (Kúria Pfv.II.21.135/2018/10.). A felek teljesítőképességének igazolása után mérlegelendőek az egyéb szempontok: a kiskorú gyermek lakhatása, az előszereteti érték, az érzelmi kötődés, az ingatlanban (elkülönülten) lakó családtagok stb. A bíróság azt mérlegeli, hogy melyik félnek fűződik nyomósabb érdeke a megváltáshoz.
[70] Az eljárt bíróságok a régi Ptk. 148. § (2) bekezdése szerinti megváltással történő megszüntetésről rendelkeztek. A perben a közös tulajdon megszüntetésének módja nem volt vitatott: azt mindkét fél egyezően - megváltás útján - kérte, a felek között abban volt eltérés, hogy a családi házban a másik felet illető tulajdoni hányadot melyikük váltsa magához, ennek következményeként a másik két ingatlan kizárólagos tulajdona melyik felet illesse meg.
[71] A jelen perben az elsőfokú bíróság az általános ítélkezési gyakorlat alapján a bentlakás tényét tekintette a két teljesítőképes tulajdonostárs közül meghatározónak, ezzel szemben a másodfokú bíróság a tulajdoni hányadoknak és az ingatlan fenntartási költségei viselésének tulajdonított jelentőséget. A jogerős ítélet - a fentebb kifejtettek alapján - nem a közös tulajdon megszüntetésének sorrendiségétől tért el, hanem egy megszüntetési módon belül a felek érdekeit, a megváltást indokoló szempontjaikat - kétségtelenül az általános gyakorlattól eltérően - mérlegelte.
[72] A felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jellegéből következően a Kúria kizárólag a jogszabálysértést vizsgálja. Az alperes megsértett jogszabályhelyként a régi Ptk. 148. §-t jelölte meg, az abban foglalt kötelezően alkalmazandó sorrend nem sérült.
[73] A Kúria indokoltnak tartja az alábbiak rögzítését. A jogerős ítélet a konkrét megszüntetési módon belül a megváltásra feljogosításnál nem releváns peradatot is az értékelés körébe vont. A tulajdonjogi igény megalapozottsága/megalapozatlansága a közös tulajdon megszüntetésének nem szempontja vagy szankciója, a felek érdekeinek mérlegelésekor a méltányosság elvének [Csjt. 31. § (5) bekezdés] alkalmazásával a kiegyensúlyozásra kell törekedni.
[74] A házassági vagyonjogi ítélkezésben a méltányosság korrekciós rendező elv: a szigorú jog alkalmazása alóli kivétel, amely a nem kívánatos vagyoni eltolódások, az egyéniesítés és az életviszonyok változásának figyelembe vételével - többek között - a gyengébb fél és a kiskorú gyermek érdekének védelmére szolgál. A méltányosság elvének alkalmazása feljogosítja a bíróságot a törvény szerinti elszámolásától való eltérésre. A bizonyítékok mérlegelésére [régi Pp. 206. § (1) bekezdés] alapított jogerős ítéleti rendelkezésnek méltányossági alapon történő felülmérlegelésére a Kúria előtti eljárásban a jogszabálysértés hiányában nincs lehetőség.
[75] 2. A praxisjog.
[76] A felülvizsgálati eljárásban a praxisjognak a házastársi közös vagyon megosztásánál önállóan érvényesíthető vagyoni értékű jogként való értelmezése már nem volt vitatott. A Kúria maradéktalanul egyetértett a jogerős ítélet és az alperes jogi okfejtésével: a praxisjog az Öotv. 1. § (2) bekezdés c) pontjának definíciója alapján az a) pontban meghatározott tevékenységet végző orvos részére adott engedélyben foglalt jog. A jog személyhez kapcsolódó jellegét nemcsak a tevékenység végzésének törvényi feltétele [Öotv. 2. § (1) bekezdés], hanem a 2. § (4) bekezdésében foglalt - a jog jogosultjának halála esetére irányadó - rendelkezés is alátámasztja. A jog jogosultja az önálló orvosi tevékenységet végző orvos, akinek halála esetén a praxisjogot a törvényi sorrendben meghatározottak folytathatják. A törvény rendelkezése önmagában kizárja a praxisjog gazdasági társaság általi gyakorlását.
[77] Az Öotv. 2. § (3) bekezdése alapján a praxisjog személyhez kapcsolódó vagyoni értékű jog.
[78] A Kúriának a felülvizsgálati kérelem alapján abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a házastársak egymás közötti belső viszonyában a vagyoni értékű praxisjog a közös vagyonban tartozik vagy a jog jogosultjának különvagyona.
[79] Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálására irányadó Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján a házassági életközösség alatti vagyonszerzés közös vagyoni vélelméből indult ki. A felperes a vagyoni értékű jogot az életközösség alatt pályázat útján szerezte, a közös vagyon vélelmének megdöntésére a jogi érvelése nem volt alkalmas.
[80] A másodfokú bíróság a praxisjog alvagyoni jellege meghatározásánál egyrészt annak ingyenes megszerzésére, másrészt az Öotv. miniszteri indokolására alapított korábbi eseti döntésben kifejtett személyes tudásban megtestesülő szellemi alkotás ("sajátos know-how") jellegére alapította a döntését.
[81] A Kúria nem fogadta el a jogerős ítélet jogi érvelését, az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének indokolását az alábbiakban módosítja.
[82] A Csjt. 27. § (1) bekezdésének törvényi vélelme alapján a házassági életközösség alatt a házastársak által együttesen vagy külön-külön megszerzett vagyontárgy a különvagyon kivételével a házastársak osztatlan közös tulajdona (házastársi vagyonközösség). A házastársak teljes közös vagyonán belül a különvagyon a törvény által elismert és dologi jogilag elkülönült alvagyon. A Csjt. a különvagyont is elismeri és védi, a közös vagyont kizárólag a bizonyítási teher szempontjából részesíti elsőbbségben.
[83] A Csjt. 28. § (1) bekezdése szerint az egyes vagyontárgy a szerzés időpontjára [a) pont], a jogcímére [b) pont], a vagyontárgy jellegére [c) pont], illetve a vagyontárgy megszerzéséhez felhasznált vagyoni eszközök eredetére [d) pont] minősülhetnek különvagyonnak.
[84] Az ítélkezési gyakorlat a különvagyon törvényi felsorolását - a méltányosság elve [Csjt. 31. § (5) bekezdés] alapján, majd a házastársi közös vagyon fogalmának kiterjesztő értelmezése útján - kibővítette. Különvagyonnak minősítette - többek között - a házasságkötés előtt szerzett önálló bérletet (Legfelsőbb Bíróság 23. számú Elvi Határozata, BH 1999.351., BH 1991.317.); a szolgálati lakás bérleti jogát (Kúria Pfv.II.21.168/2004.); az állami gondozott részére az állam, illetve az önkormányzat által nyújtott életkezdési és otthonteremtési támogatást (EBH 2005.1310.); a házastárs balesetével összefüggésben felvett, a sérelem ellensúlyozására szolgáló vagyoni, nem vagyoni kártérítést (BH 1976.159.); meghatározott feltételek fennállása esetén a kárpótlási jegyet (BH 2002.312.). Különvagyon a szellemi alkotás, a találmány, a szerzői mű, az újítás [régi Ptk. 86-87. §], továbbá azok az egyéb szellemi alkotások, amelyekről külön jogszabályok nem rendelkeznek. Ilyennek minősülnek a vagyoni értékű gazdasági, műszaki és szervezési ismeretek, a know-how [régi Ptk. 86. § (3)-(4) bekezdés] is, azzal: az életközösség alatt esedékes díj a közös vagyonba tartozik. Az alvagyoni jelleg indoka az volt, hogy a személyhez fűződő jogok forgalomképtelenek és érvényesítésükre, a vagyoni jogok gyakorlására kizárólagosan az alkotó jogosult.
[85] A polgári jog a gyakorlatban felhasználható megszerzett tapasztalatot, ismeretet akkor részesíti védelemben, ha az rögzített, átadható és a tartalma ellenőrizhető (a kizárólag gondolatban létező ismeretanyag szellemi alkotásnak nem minősül), továbbá vagyoni értéke van (pénzben kifejezhető). Önmagában a tudás és a tapasztalat tehát nem szellemi alkotás, védelemben akkor részesül, ha tárgyiasult formában jelenik meg.
[86] Az Öotv. indokolása a háziorvos rögzített formában nem megjelenő és megjeleníthető szakmai tudását, emberi kvalitásait a jog vagyoni (pénzben kifejeződő) értékét befolyásoló körülményként és sajátos know-how-ként, azaz szellemi alkotásként értelmezte. Ezt abból az elméleti kiindulópontból vezette le, hogy a háziorvosi tevékenység ellátása komplex tudást jelent: az általános orvosi ismeretek, a szakképzettség mellett a megszerzett orvosi tapasztalatot és a sikeres gyógykezeléshez szükséges emberismeretet, a betegekkel való empatikus kapcsolatot (kommunikációt), együttesen az életpálya-tapasztalatot is magában foglalja. Mindez pedig a jog vagyoni értékére kiható szellemi érték (szellemi alkotás).
[87] A praxisjog korlátozott forgalomképességéből következően a piaci viszonyoknak alárendelt. A betöltetlen háziorvosi körzetek jelentős számából egyértelműen az a következtetés vonható le, hogy a szellemi értékként értelmezett személyes szakmai tudás a vagyoni értékben nem fejeződik ki. A háziorvos életpálya-tapasztalata - ahogy ezzel maga a felperes is érvelt - a praxis jövedelmezőségében tárgyiasul (pl. a betegek számában, akik az orvos szakmai elismertsége, emberi hozzáállása miatt keresik fel), az tehát mint gyakorlatban hasznosítható ismeret ("sajátos know-how") a konkrét háziorvosi tevékenység gazdasági eredményességében, az elérhető jövedelem nagyságrendjében manifesztálódik.
[88] A praxisjog piaci forgalmi értéke a háziorvos személyes tudásától függetlenedett, azt a körzet területi elhelyezkedése, az ellátandó települések és a betegek száma, a felmerülő költségek, valamint számtalan egyéb tényező alakítja ki. A jog vagyoni értékét tehát a (korlátozott) forgalomképessége miatt személyhez nem köthető körülmények, a konkrét kereslet-kínálat határozza meg.
[89] A fentiekből következően a háziorvos életpálya-tapasztalatának eszmei értéke ("sajátos know-how") és a praxis vagyoni értéke elvált egymástól: az életpálya-tapasztalatnak a jog értékére nincs kihatása, az nem a jogosultság vagyoni értékében, hanem annak jövedelemtermelő képességében testesül meg. A praxisjog értéke a korlátozott forgalomképessége miatt a piaci viszonyok függvénye, tehát a házastársak egymás közötti belső jogviszonyában vagyoni értékű jogként közös vagyonnak minősül.
[90] Az ingyenes szerzés.
[91] Helyesen mutatott rá az alperes arra, hogy az egyik fél házassági életközösség alatti ingyenes szerzésének ténye automatikusan nem jelenti egyben annak különvagyoni jellege megalapozottságát. A Csjt. 28. § (1) bekezdése a jogcímre figyelemmel két ingyenes jogügyletet tekint különvagyonnak (ajándék és öröklés), ezt meghaladóan az ingyenességnek a szerzés alvagyoni jellege szempontjából nem tulajdonít jelentőséget.
[92] A korábban részletezett ítélkezési gyakorlat a személyes juttatásként kapott vagyonelemek különvagyonkénti értelmezésénél hangsúlyozottan azt értékelte, hogy az ellentételezés a személyt vagy a felmenőit ért sérelmek, vagyoni és nem vagyoni hátrányok ellensúlyozására szolgált.
[93] A praxisjog személyhez fűződő jogosultság, az önálló orvosi tevékenység keretében nyújtott egészségügyi ellátásra jogosító engedélyben foglalt jog. Jellege folytán tevékenység végzésének a joga: az engedély jogosultját - az egészségügyi alapellátás biztosításának érdekében - az önálló orvosi tevékenység területi ellátási kötelezettségével, meghatározott körzetben való végzésére jogosítja fel. A jogosultság nem valamilyen hátrány ellensúlyozására szolgál, nincs tehát olyan kiemelt személyes érdek, amely miatt az ellenérték nélkül megszerzett és forgalomképes jogosultság önmagában az ingyenes szerzés tényére figyelemmel a Csjt. 31. § (5) bekezdésének alkalmazását a különvagyon körének kiterjesztő értelmezésére indokolja.
[94] A fentiek alapján a jogerős ítélet a Csjt. 27. § (1) bekezdésének a megsértésével foglalt állását a praxisjog alvagyoni jellegéről, az az elsőfokú bíróság érdemben helyes rendelkezése szerint a közös vagyon körében elszámolandó.
[95] A házastársi közös vagyont megosztó perben a régi Pp. 292. §-a a bizonyítás hivatalbóli elrendelésére és lefolytatására módot nem ad, ezért a peranyag szolgáltatási kötelezettség a feleket terheli. A felperes a praxisjog értékével kapcsolatban a fellebbezésében aggályosnak vélte az elsőfokú eljárásban kirendelt szakértő megállapításait, konkrét bizonyítási indítványt azonban a másodfokú eljárásban nem terjesztett elő. Az alperes pedig a praxisjog értékét fellebbezéssel nem támadta. A fentiek alapján az érték a felülvizsgálati eljárásban nem vitatható.
[96] 3. A gazdasági társaság.
[97] A perbeli esetben a házassági életközösség megszűnésekor a házastárs tagok üzletrésze különböző névértékű volt ugyan, de mindkét fél elismerte, hogy az életközösség alatt alapított gazdasági társaságban levő üzletrészeik a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján a közös vagyonuk. Az életközösség megszűnésekor a közös vagyonba tartozik mindazoknak a vagyoni értékű jogosultságoknak és vagyoni tárgyú kötelezettségeknek az összessége, amelyek a gazdasági társasági tag házastársat - az adott gazdasági társaság cégformájától és az életközösség megszűnéskori létszakától függően - az életközösség megszűnésének időpontjában a gazdasági társaságbeli részesedése alapján megilletik (Legfelsőbb Bíróság 209. számú Elvi Határozat, BH 1999.553.).
[98] Az elsőfokú bíróság a kft. életközösség megszűnéskori értéke alapján a gazdasági társasági üzletrészeken fennálló közös vagyont tagváltozást eredményező módon osztotta meg: az alperest a Csjt. 27. § (1) bekezdése alapján illető értéket számolta el és figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes a társaságban 25%-os részesedéssel maga is tag. A másodfokú bíróság abból indult ki, hogy a kft.-ben mindkét házastárs tag, csak üzletrészeik mértéke eltérő, ezért a természetbeni megosztás elvére figyelemmel - tagváltozást nem eredményező módon - az üzletrészeknek a Csjt. 27. § (1) bekezdésének megfelelő újrafelosztásáról és két önálló üzletrész kialakításáról rendelkezett. A jogerős ítélet indokolásából kitűnően a másodfokú bíróság az életközösség megszűnéskori időpontra visszamenőlegesen rendelkezett (az alperesnek ajándékozott üzletrészt nem érintette) és természetbeni megosztással a gazdasági társasági részesedéseket a családjogi osztatlan közös szerzésnek megfelelően egalizálta.
[99] A jogerős ítélet szerinti rendezés formális és sérti a Csjt. 30. § (1) bekezdése alapján a 31. § (2) bekezdését.
[100] A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (továbbiakban: Ct.) alapján a kényszertörlési eljárás a jogsértő módon működő cég hatósági nyilvántartásból való törlésére és jogutód nélküli megszüntetésére irányuló eljárás, amelynek befejezésekor a cégbíróság az eljárásban teljesített bejelentésektől és a cég vagyoni helyzetétől függő végzést hoz. A cégbíróság vagyonfelmérést végez [Ct. 117. § (2)-(3) bekezdés] és amennyiben azt állapítja meg, hogy a céggel szemben követelést nem jelentettek be, a cég vagyonával kapcsolatosan bejelentés, adatszolgáltatás nem érkezett, a céget eltiltás mellőzése mellett törli [Ct. 118. § (1) bekezdés]. A felek egyező nyilatkozata szerint a cégbíróság nem rendelt el felszámolási eljárást, a céget vagyoni elszámolás nélkül törölte (Kúria Pfv.II.20.016/2019/17. számú tárgyalási jegyzőkönyv).
[101] Az elsőfokú bíróság utalt a folyamatban levő kényszertörlési eljárásra, a másodfokú bíróság pedig a már befejeződött eljárás ismeretében hozta meg a döntését, amely figyelmen kívül hagyta a cég törlésének jogkövetkezményét: a gazdasági társaság megszűnését. Helytállóan érvelt az alperes azzal, hogy nem létező gazdasági társaságot természetben megosztani, az üzletrészeket felosztani és két önálló üzletrészt kialakítani visszamenőlegesen nem lehet. A jogerős ítélet olyan vagyonelem természetbeni megosztásáról rendelkezett, amely a jogerős ítélet meghozatalakor nem létezett. A megszűnt gazdasági társaság (már nem) tagjai közötti üzletrészek felosztása és az új üzletrész kialakítása fogalmilag kizárt.
[102] A Csjt. 30. § (1) bekezdése a közös vagyon tárgyairól való rendelkezés jogának gyakorlását mind a vagyonközösség fennállása alatt, mind pedig az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban a házastársak közös egyetértéséhez köti.
[103] Az adott esetben a cég törlésére az életközösség megszűnése után tíz évvel később, a társaság törvényes működésének hiányában került sor és a felek előadása szerint a kényszertörlés oka a társaság saját tőkéjének a törzstőke törvényben előírt minimális összege alá csökkenése volt.
[104] A kényszertörlési eljárásra és a határozat meghozatalára okot adó mulasztásnál a Csjt. 30. § (1) bekezdése alapján az vizsgálandó, hogy az a házastársak (mint a gazdasági társaság tagjai) közös egyetértésén vagy az egyik házastárs egyoldalú rendelkezésén alapult. A perben a felperes arra hivatkozott, hogy az alperessel közösen döntöttek a törzstőke felemelésének mellőzéséről, állításának bizonyítási kötelezettsége - az alperes tagadásával szemben - a régi Pp. 164. § (1) bekezdése alapján őt terhelte. Az alperes szerint ugyanis kizárólag az releváns, hogy a társaságot a felperes "kiüresítette" (24.P.103.686/2013/107. számú jegyzőkönyv).
[105] A kft. ügyvezetője a felperes volt. A gazdasági társaság működésére a 2013. évi CLXXVII. törvény 12. § (2) bekezdés b) pontja alapján irányadó 2013. évi V. törvény (Ptk.) 3:21. § (2) bekezdése és a kft.-re vonatkozó 3:112. § (2) bekezdése alapján az ügyvezetőnek az ügyvezetési tevékenységét önállóan és a gazdasági társaság érdekeinek megfelelően kell ellátnia, felel a társaság törvényes működéséért. A Ptk. 3:189. § (1) bekezdés b) pontja kimondja: az ügyvezető a szükséges intézkedések megtétele érdekében késedelem nélkül köteles összehívni a taggyűlést vagy annak ülés tartása nélküli döntéshozatalát kezdeményezi, ha a társaság saját tőkéje a törzstőke törvényben meghatározott minimális összege alá csökkent. A felperes nem bizonyította a Ptk. 3:189. §-a szerinti eljárás lefolytatását és azt, hogy a törzstőke felemelésének elmulasztásáról az alperessel egyetértésben döntöttek. A közös döntésről társasági határozatot nem csatolt, a jogi képviselők közötti egyeztetés pedig megállapodásnak nem minősíthető.
[106] A fentiek alapján a házastársi közös vagyont képező gazdasági társasággal szemben megindult és befejezett kényszertörlési eljárás (a társaság megszűnése) a felperes egyoldalú mulasztásának minősül.
[107] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a közös vagyon megosztásáig terjedő időben történt értékváltozást, ha az az egyik fél tevékenysége, illetve mulasztása miatt következett be, kizárólag az ő javára vagy terhére kell elszámolni. A felperes egyoldalú eljárása vezetett a társaság értékének jelentős csökkenéséhez (lényegében elértéktelenedéséhez), ezért az életközösség megszűnésekor fennálló érték (4.771.754 forint) alperesre eső 1/2 részének (2.385.877 forint) megfizetésére lenne köteles.
[108] Nem hagyható viszont figyelmen kívül a jelen jogvita többlettényállása. Tény ugyanis, hogy az életközösség megszűnése és a kft. törlése közötti tíz évben a kft. értékét jelentősen befolyásoló változás történt. A fő bevételt jelentő, a praxisengedély alapján végzett tevékenység az engedély lejárta után megszűnt, az önkormányzat másik kft.-vel kötött szerződést. A praxisjog - a korábban kifejtettek alapján - nem a társaság tulajdona, az az Öotv. 2. § (3) bekezdése alapján a felperes személyéhez kötött (házastársi közös vagyont képező) vagyoni értékű jog. A felperes praxisjogának más társaság általi működtetése pedig a kft. vagyoni helyzetére (bevételére) jelentős negatív kihatással volt. A kényszertörlési eljárás elrendelésekor a gazdasági társaság már évek óta nem működött (az alperes megbízási szerződése 2014. évig állt fenn), a felek egyező nyilatkozata szerint a kft. tulajdonában álló személygépjárműveket is megvásárolták. A kft. értéke a praxisengedély hiányában nyilvánvalóan nem azonos az engedély alapján végzett tevékenységre figyelemmel meghatározott értékkel.
[109] A felperes tehát felelős ugyan a negatív értékváltozásért, az életközösség megszűnéskori alperesi jutó teljes összegének megfizetése, azaz a Csjt. 27. § (1) bekezdésének megfelelő üzletrészre (43,75%) vetített értékelszámolás azonban egyrészt kétszeres elszámolásra vezetne, másrészt a Csjt. 31. § (5) bekezdése alapján súlyosan méltánytalan elszámolást eredményezne.
[110] A Kúria az elszámolást a körülmények értékelésével az alábbiak szerint korrigálta.
[111] A felperes és az alperes nyilvántartott üzletrész tulajdonának elszámolását a társaság jogutód nélküli megszüntetése és a vagyon hiányában mellőzte, azaz mind a felperes 62,5%-a, mind az alperes 25%-a (illetve az édesapjától az életközösség megszűnése után ajándékba kapott 12.5%-os saját vagyonának minősülő üzletrésze) a társaság törlésekor megszűnt. Az életközösség megszűnésekor a társasági vagyonból azonban a felperes többlettulajdona alapján az alperest a Csjt. 27. § (1) bekezdésének megfelelő értékkülönbözet megilleti. A gazdasági társaság 2008. évi értéke 5.453.000 forint volt, a felperes és az alperes üzletrész tulajdoni hányadának különbözete 18,75% (25%-os üzletrész tulajdoni hányada és a 43,75% a közös vagyoni jutó különbözete). A teljes gazdasági társasági értékhez képest a felperes és az alperes üzletrészeinek értékkülönbözete 1.022.437 forint, amelynek megtérítésére az alperes igényt tarthat.
[112] A házastársak közös vagyona megosztásának eredményeként a közös tulajdon megszüntetési módjának változatlan fenntartása mellett az alperest megilleti a praxisjog rá jutó ellenértéke: 6.990.000 forint és a kft. üzletrészek életközösség megszűnéskori értékkülönbözete: 1.022.437 forint, összesen 8.012.437 forint.
[113] Alaptalanul állította az alperes a régi Pp. 221. § megsértését. A másodfokú bíróság részletesen kifejtette, hogy a közös tulajdont megszüntető döntését milyen szempontokra alapította, a törvényben meghatározott kötelezettségnek eleget tett. A Kúria a régi Pp. 117.§-a megsértését érdemben nem vizsgálta, a másodfokú bíróság jegyzőkönyvvezetése a ügy érdemi elbírálására az alperes felülvizsgálati kérelme szerint sem hatott ki [régi Pp. 275. § (3) bekezdés].
[114] A fentiek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (4) bekezdése alapján részben - a praxisjog különvagyonkénti minősítésére és a gazdasági társaság jogszabálysértő elszámolására figyelemmel - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét - a gazdasági társasági részesedés elszámolásában - részben megváltoztatta. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet a régi Pp. 275. § (3) bekezdése szerint a közös tulajdon megszüntetése tárgyában hatályában fenntartotta.
Záró rész
[115] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyalás megtartásával bírálta el.[116] Az elsőfokú eljárásban a kereset pertárgyértéke 17.361.000 forint, a viszontkereset pertárgyértéke 15.121.200 forint [5.022.500 forint (tulajdoni igény), 10.098.687 forint (praxisjog és gazdasági társaság)]. A régi Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 81. § (1) bekezdése szerint a felperest terhelő illeték 1.348.775 forint (868.050 forint az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetése, 480.725 forint a praxisjog és a kft. elszámolása). Az alperes által fizetendő illeték 1.294.625 forint (868.050 forint az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetése, 301.400 forint tulajdoni igény, 125.175 forint a praxisjog és a kft. elszámolása). A felek pernyertességének- pervesztességének aránya közel azonos (51-49%), mértékű, ezért az elsőfokú eljárási költségeiket maguk, és az összesen 1.800.000 forint le nem rótt elsőfokú eljárási illetéket egyenlő arányban kötelesek az államnak megfizetni.
[117] A másodfokú eljárásban a felperes fellebbezésének értéke 39.033.200 forint (28.934.500 forint az ingatlanok közös tulajdonának megszüntetése és 10.098.687 forint a praxisjog és a kft. elszámolása). A felperes 8.012.437 forint (6.990.000 forint praxisjog és 1.022.437 forint kft. elszámolás) erejéig pervesztes lett (26%), az alperes 31.020.075 forint (28.934.500 forint ingatlanok közös tulajdonának megszüntetése és 2.086.250 forint kft. elszámolás) tekintetében (74%) lett pervesztes. A Kúria a nagyobb arányban pernyertes felperest megillető másodfokú perköltséget a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet alkalmazásával 150.000 forint munkadíj és 40.500 forint áfa összegben állapította meg, és a 2.500.000 forint fellebbezési illeték viseléséről is a pernyertesség-pervesztesség arányában rendelkezett.
[118] A Kúria a felülvizsgálati eljárási költség és a felülvizsgálati eljárási illeték mértékéről és viseléséről a másodfokú eljárásban meghatározott pernyertesség-pervesztesség arányának megfelelően a régi Pp. 270. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 81. § (1) bekezdése, az Itv. 50. § (1) bekezdése, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. § (5)-(6) bekezdése, a 4/A. § (1) bekezdése alapján határozott.
Budapest, 2019. június 11.
dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. bíró
(Kúria Pfv.II.20.016/2019/17.)