adozona.hu
BH 1990.12.492
BH 1990.12.492
Ha a részesművelésre kötött munkamegállapodásban kikötötték hogy a biztosítási díj vagy annak egy része a részesművelőt terheli, az elszámolásnál a részesművelőnek járó munkadíjat a biztosítási díj levonása után kell meghatározni [11/1981. (VI. 19.) MÉM r. 5 § (2) bek 17/1975. (VI. 14.) MT r. 216. § (2) bek., 3/1985. (I. 17.) MT r. 19. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek az alperessel 1986. február 4-én kötött megállapodásban vállalták, hogy az alperes által biztosított 15 ha területen részesműveléssel dinnyét termesztenek. A megállapodás 4. pontja szerint a felpereseket részesedésként az árbevétel 40 %-a illeti meg, amelyből "ők tartoznak rendezni az SZTK járulékot". Az elszámolás szerint a felpereseket megillető rész összege 354 082 forint. Ebből az alperes a másoknak kifizetett munkabér és annak közterhe címén 23 728 forintot levont, ekként a ...
A felperesek - miután a döntőbizottsági jogorvoslatot eredménytelenül vették igénybe - a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelükben sérelmezték a munkadíjukból társadalombiztosítási járulék címén 95 803 forint levonását. Ezenkívül előadták, hogy vetőmagra 26 000 forint kiadásuk volt, amelyet az alperes köteles megfizetni. Ekként az alperest összesen 121 803 forint megfizetésére kérték kötelezni.
A munkaügyi bíróság az ítéletében az alperest 26 000 forint megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.. A munkaügyi bíróság vetőmag címén 26 000 forint többletköltség felszámítását bizonyítottnak találta. Ezen alapult az ítéletnek marasztaló rendelkezése. A társadalombiztosítási járulékkal kapcsolatban a felek megállapodásában és a 12/1977. (III. 12.) MÉM rendelet 28. §-ának a) pontjában foglaltakra tekintettel az volt az álláspontja, hogy annak megfizetése a felpereseket terheli, és ekként alaptalan a részükről levont társadalombiztosítási járulék visszakövetelésére vonatkozó igényük.
A megyei bíróság a felperesek fellebbezése folytán hozott ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének, nem fellebbezett rendelkezését nem érintette, a keresetet részben elutasító fellebbezett rendelkezését pedig helybenhagyta, mert a munkaügyi bíróság ítéleti döntését és annak jogi indokait helytállónak találta.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felek megállapodása részes munkavállalásra irányult, ekként arra alkalmazni kell az azt szabályozó 11/1981. (VI. 19.) MÉM rendeletben foglaltakat. E jogszabály 5. §-ának (2) bekezdése szerint a munkamegállapodást kötő felek a teljesítést követően kötelesek a ráfordítások értékének figyelembevételével egymással elszámolni, és a rész értékéből a munkadíj, illetve a munkabér összegét meghatározni.
A felek megállapodása szerint a részes művelésre átadott területre a felek az Állami Biztosítóval biztosítási szerződést kötnek, amelynek díja a részesedésük arányában terheli őket.
A megállapodás e rendelkezésének megfelelően az alperes a felpereseknek jutó 354 082 forint részből az elszámolásnál és a kifizetésnél az őket terhelő 46 080 forint biztosítási díjat levonta ugyan, a felperesek oldalán kimutatott munkadíjból azonban nem hozta levonásba. Ennek az volt a következménye, hogy a felperesek terhére 330 354 forint után számoltak el társadalombiztosítási járulékot, tehát olyan összeg után, amely nem csupán a munkadíjat, hanem a biztosítási díjat is magában foglalta.
A társadalombiztosítási járulékot azonban a 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 216. §-a (2) bekezdésének a perbeli időben hatályos, a 3/1985. (I. 17.) MT rendelet 19. §-ával megállapított rendelkezése értelmében csak a bérjellegű juttatások után lehet elszámolni. A biztosítási díj pedig költség jellegű kiadás, következésképpen az utóbbira fordított összeg után társadalombiztosítási járulék felszámításának nem lett volna helye. Az eljárt bíróságok tévedtek, amikor azt nem észlelték.
A 46 080 forint biztosítási díj után elszámolt és a felpereseknek jutó részből levont 29 % társadalombiztosítási járulék, összegében 13 363 forint tehát visszajár a felpereseknek.
(M. törv. I. 10 294/1989. sz.)