adozona.hu
BH 1990.12.491
BH 1990.12.491
A felelős beosztású dolgozó nem tehető felelőssé a kártérítés érvényesítésének elmulasztása miatt, ha a kár a munkaviszonyának megszűnése után keletkezett [Mt. 57. § (1) bek., Mt. V. 79. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes gazdaságvezetője volt az alperes kommunális költségvetési üzemének. Az üzem vezetője a perben félként nem szereplő K. J. alperesi alkalmazott volt.
Az alperes munkáltató az 1986. július 31-én hozott határozatával 5000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte a felperest az Mt. 57. §-ának (1) bekezdése, valamint az Mt. V. 79. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján. A határozatát azzal indokolta, hogy az üzemnél 1986. márciusában az ügyészség általános törvényességi felügyeleti viz...
BH 1990.12.491 A felelős beosztású dolgozó nem tehető felelőssé a kártérítés érvényesítésének elmulasztása miatt, ha a kár a munkaviszonyának megszűnése után keletkezett [Mt. 57. § (1) bek., Mt. V. 79. § (1) bek. a) pont].
A felperes gazdaságvezetője volt az alperes kommunális költségvetési üzemének. Az üzem vezetője a perben félként nem szereplő K. J. alperesi alkalmazott volt.Az alperes munkáltató az 1986. július 31-én hozott határozatával 5000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte a felperest az Mt. 57. §-ának (1) bekezdése, valamint az Mt. V. 79. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján. A határozatát azzal indokolta, hogy az üzemnél 1986. márciusában az ügyészség általános törvényességi felügyeleti vizsgálatot tartott, és a vizsgálat megállapította, hogy az üzem 1985. áprilisában megtartott leltára 228 572 forint leltárhiányt és 55 220 forint többletet állapított meg, a leltárhiány érvényesítésére azonban nem került sor, ami az üzemvezető és a felperes vétkes magatartásának tudható be. Ezért az alperes a felperest 5000 forint, míg a perben félként nem szereplő K. J. üzemvezetőt 6000 forint kártérítés megfizetésére kötelezte.
A felperesnek a határozat hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmét a munkaügyi döntőbizottság elutasította. Ezért annak megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Álláspontja szerint őt mulasztás nem terheli, a kártérítési határozat meghozatala vagy más - a leltárhiánnyal kapcsolatos - intézkedés nem tartozott a hatáskörébe. Ezen kívül arra is utalt a beadványaiban, hogy a munkaviszonya még az említett leltározások befejezése előtt megszűnt.
A munkaügyi bíróság az ítéletében azt állapította meg, hogy a felperesnek munkaköréből adódó kötelezettsége lett volna érvényesíteni az anyagi felelősséget a beosztott dolgozókkal szemben. A periratok között megtalálható ugyan a beosztott - V. K-né - anyagi felelősségvállaló nyilatkozata, ennek alapján azonban a leltárhiány keletkezése után a felperes elmulasztotta az anyagi felelősség érvényesítését a raktárossal szemben.
A felperes e mulasztásával összefüggésben tehát az alperest kár érte. A felperesnek mint vezető beosztású dolgozónak a gondatlan károkozásért való felelőssége az Mt. V. 79. §-ának (1) bekezdése alapján másfél havi átlagkeresetéig áll fenn. Bár a kárt ellenőrzési feladatai ellátása körében okozta, az alperessel szembeni anyagi felelőssége azonban nem terjedhet túl annak a dolgozónak az anyagi felelősségén, akivel szemben a kártérítés érvényesítését elmulasztotta. V. K-né beosztott raktáros dolgozó egy havi átlagkeresete erejéig felelt. Ugyanis a perbeli raktár kiemelt raktár volt ugyan, oda egy raktáros volt beosztva, aki azonban az alperes perbeni előadása szerint nem minősült raktárvezetőnek. Mivel V. K-né raktáros havi átlagkeresete az alperes által becsatolt kimutatás szerint a leltárhiány megállapításakor 3860 forint volt, ezért a felperes felelőssége a gondatlanul okozott kárért ezt a mértékét nem haladhatja meg.
A munkaügyi bíróság a kifejtettek alapján az ítéletével a döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és a felperest 3860 forintot meghaladóan mentesítette a kártérítés megfizetése alól. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 57. §-ának (1) bekezdése a dolgozó anyagi felelősségének jogalapját szabályozza vétkes károkozás esetén. E felelősségi forma megállapításának szükségszerű feltétele a munkaviszony fennállása, a munkaviszonyból eredő kötelezettség vétkes megszegése a dolgozó által, a vagyoni kár keletkezése és okozati összefüggés a dolgozó magatartása és a kár között. Ha bármelyik törvényi ismérv hiányzik, a dolgozó anyagi felelőssége nem állapítható meg.
A felperessel szemben hozott kártérítési határozat jogalapját kizárólag a terhére rótt az a mulasztás képezte, hogy a raktárkezelővel szemben a leltárhiány érvényesítésére nem került sor.
Az ügy irataibóil megállapítható, hogy a felperes valamennyi beadványában előadta; a leltárhiány érvényesítésének elmulasztása miatt őt vétkesség nem terheli, mert 1985. március 22-től keresőképtelen állományban volt, majd az alperes hozzájárult a munkaviszonya 1985. március 31-ével való megszüntetéséhez. Minthogy a leltározásra 1985. április havában került sor, vagyis akkor, amikor az alperesnél a munkaviszonya már nem állott fenn, ezért őt az utóbb megállapított leltárhiány érvényesítése körében vétkes mulasztás sem terhelheti.
Az alperes által kezelt munkakönyvbe bejegyzett adatokból is megállapítható, hogy a felperes 1982. június 27-től 1985. március 31-ig dolgozott gazdasági vezető munkakörben, munkaviszonya március 31-ével szűnt meg, és április 1-jétől nyugdíjas. Ebből is következik, hogy a felperes vétkes felelősségének jogalapja nem állapítható meg.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét - a Pp. 274. §-ának (3) bekezdése alapján - hatályon kívül helyezte, a munkaügyi döntőbizottság határozatát megváltoztatta, és az alperes kártérítési határozatát is hatályon kívül helyezve a felperest a kártérítés fizetése alól teljesen mentesítette.
(M. törv. I. 10 300/1989. sz.)