adozona.hu
BH 1990.12.490
BH 1990.12.490
Ha tartósan külföldön foglalkoztatott dolgozó a külföldi munkahelyének országában teljesít kiküldetést, a nyolc órát meghaladó távollét esetén járó napidíj a belföldi munkáltatójától illeti meg abban az esetben is, ha a belföldi munkáltató a munkáltatói jogok egy részét a külföldi félre ruházta át [19/1984. (XI. 16.) ÁBMH rek. 14. § (1)-(2) bek.*].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az M. T. Vállalatnál állt munkaviszonyban. Munkáltatója - algériai munkavégzés céljából - az alperes gesztorsága alatt működő AGEX GT rendelkezésére bocsátotta. A kiküldetés 1983. szeptember 12-től 1986. májusáig tartott, ennek tartama alatt a munkáltatói jogokat az alperes gyakorolta a felperes felett.
A felek által 1983. szeptember 2-án kötött szerződés 2. pontja szerint •a felperes az alperes által meghatározott helyen - az algériai hatóságok kívánalmainak megfelelően - mezőgaz...
BH 1990.12.490 Ha tartósan külföldön foglalkoztatott dolgozó a külföldi munkahelyének országában teljesít kiküldetést, a nyolc órát meghaladó távollét esetén járó napidíj a belföldi munkáltatójától illeti meg abban az esetben is, ha a belföldi munkáltató a munkáltatói jogok egy részét a külföldi félre ruházta át [19/1984. (XI. 16.) ÁBMH rek. 14. § (1)-(2) bek.*].
A felperes az M. T. Vállalatnál állt munkaviszonyban. Munkáltatója - algériai munkavégzés céljából - az alperes gesztorsága alatt működő AGEX GT rendelkezésére bocsátotta. A kiküldetés 1983. szeptember 12-től 1986. májusáig tartott, ennek tartama alatt a munkáltatói jogokat az alperes gyakorolta a felperes felett.A felek által 1983. szeptember 2-án kötött szerződés 2. pontja szerint •a felperes az alperes által meghatározott helyen - az algériai hatóságok kívánalmainak megfelelően - mezőgazdasági szakértőként volt köteles munkát végezni.
A kiküldetéssel összefüggésben felmerült költségek elszámolása miatt a peres felek között több per volt folyamatban a munkaügyi bíróság előtt.
A felperes kérelmet terjesztett elő az alperes szövetkezeti döntőbizottságához. Útiköltség címén 7448 forintot igényelt az alperestől, egyrészt mert 1984-ben - amikor szabadságára hazatért - a térített 16 802 forint nem fedezte a megtett út gépkocsi költségét, másrészt 1984. áprilisától - heti egy alkalommal - a lakóhelyétől 33 km-re levő megyeszékhelyen végzett munkájához saját gépkocsiját használta. Ennek költségét az alperes nem fizette ki.
A szövetkezeti döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmét, ezért annak megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. 5100 forintot igényelt útiköltség címén, napidíj címén pedig 67 600 forintot.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és kötelezte az alperest, hogy a felperes részére fizessen meg 15 nap alatt 5100 forintot kamatával együtt. Ezt meghaladóan elutasította a keresetet.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes bizonyította, hogy a kiküldetéssel összefüggő többlet útiköltsége felmerült, ezért azt az alperes köteles megfizetni. Nem tudta azonban bizonyítani, hogy a kiküldetéssel kapcsolatosan egyéb költségei is felmerültek, ezért a napidíj iránti igénye alaptalan. A hazautazással összefüggésben érvényesített igénye pedig ezért alaptalan, mert azt ő maga okozta az útvonal megválasztásával.
A munkaügyi bíróság ítéletének a napidíjra irányuló kereseti kérelmet elutasító rendelkezése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A tartósan külföldön foglalkoztatott dolgozók munkaviszonyának egyes kérdéseiről szóló 19/1984. (XI. 16.) ÁBMH rendelkezés 14. §-ának (1) bekezdése szerint a dolgozó kiküldetési költségei megtérítésénél - a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel - az ideiglenes külföldi kiküldetést teljesítő dolgozókra vonatkozó jogszabályokat kell alkalmazni. A (2) bekezdés szerint pedig, ha a dolgozó külföldi munkahelyének országában teljesít kiküldetést, részére a napidíj és a szállásköltség csak 8 órát meghaladó távollét esetén jár. Ebben az esetben a napidíj hatvan százaléka, a megszakítás nélküli kiküldetés 7. napjától 15. napjától a napidíj ötven százaléka, a 16. napjától kezdődően a napidíj negyven százaléka jár.
Az eljárás során bebizonyosodott, hogy a felperes 1985-ben és 1986-ban rendszeresen teljesített kiküldetéseket. Ezt lényegében elismerte az alperes is, és a felperes részére meg is térítette a felmerült útiköltségeket. Ebből következik, hogy a felperest a napidíj az idézett jogszabály alapján a. ténylegesen felmerült költségek igazolása nélkül is megillette.
Nem fogadható el az alperesnek az a védekezése, hogy a napidíjat a felperesnek az algériai féltől kellett volna igényelnie. A jogviszony - amelynek alapján a felperes a külföldi munkát végezte - a peres felek között állt fenn. Az alperest illették meg a munkáltatói jogok, és ezen semmit sem változtat az a tény, hogy azokat - bizonyos kivételekkel - az algériai félre ruházta a köztük fennálló szerződés alapján. A felperes az algériai féltől kapta ugyan a munkavégzéssel összefüggő utasításokat, de a helytállási kötelezettség az alperest terheli.
A felperes az igényét csak az alperessel szemben érvényesítheti, hiszen az algériai féllel szemben igényérvényesítésre - jogviszony hiányában - nincs mód.
A felperes követelése tehát a jogalap szempontjából alapos.
A munkaügyi bíróság azonban elfoglalt jogi álláspontja folytán nem tisztázta, hogy az egyes távollétek tartama a 8 órát meghaladta-e, ezért a marasztalás összegének megállapításához szükséges adatok nem állnak rendelkezésre.
(M. törv. II. 10 359/1989. sz.)
*A felhívott jogszabály helyébe lépő 157/1989. (XII. 30.) MT rendelet 9. §-ának (2) bekezdése a napidíj jogalapja tekintetében a hatályon kívül helyezett jogszabállyal azonos rendelkezést tartalmaz, a határozatban kifejtetteket tehát továbbra is irányadónak kell tekinteni.