adozona.hu
BH 1990.12.489
BH 1990.12.489
A megváltozott munkaképességű dolgozó további foglalkoztatása elsősorban a dolgozót a munkaképessége megváltozásának megállapítása idejéig foglalkoztató munkáltató feladata. Rehabilitációs eljárás lefolytatása nélkül annak a megváltozott munkaképességű dolgozónak a munkaviszonyát sem lehet felmondással megszüntetni, akinek a munkaképessége megváltozásának mértéke az ötven százalékot nem éri el [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM r. 1. § (1)-(3) bek., 4. § (1) bek., 11. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek által 1987. május 15-én megkötött munkaszerződés alapján a felperes kereskedelmi gyakornok munkakört töltött be a t-i állomásfőnökségen.
Az alperes az árufuvarozási szakképzettség megszerzése után raktáros munkakörben foglalkoztatta, majd 1988. június 30. napján felmondta a munkaviszonyát. A felmondás indokolása szerint a munkaszerződés megkötésekor kötelezettséget vállalt különböző szakvizsgák letételére, amelyek közül csak az árufuvarozási szakvizsgát tette le. Egészségi álla...
BH 1990.12.489 A megváltozott munkaképességű dolgozó további foglalkoztatása elsősorban a dolgozót a munkaképessége megváltozásának megállapítása idejéig foglalkoztató munkáltató feladata. Rehabilitációs eljárás lefolytatása nélkül annak a megváltozott munkaképességű dolgozónak a munkaviszonyát sem lehet felmondással megszüntetni, akinek a munkaképessége megváltozásának mértéke az ötven százalékot nem éri el [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM r. 1. § (1)-(3) bek., 4. § (1) bek., 11. § (1) bek. a) pont].
A peres felek által 1987. május 15-én megkötött munkaszerződés alapján a felperes kereskedelmi gyakornok munkakört töltött be a t-i állomásfőnökségen.Az alperes az árufuvarozási szakképzettség megszerzése után raktáros munkakörben foglalkoztatta, majd 1988. június 30. napján felmondta a munkaviszonyát. A felmondás indokolása szerint a munkaszerződés megkötésekor kötelezettséget vállalt különböző szakvizsgák letételére, amelyek közül csak az árufuvarozási szakvizsgát tette le. Egészségi állapota miatt rendkívüli orvosi vizsgálatára került sor, amelynek eredményeként "nem a forgalom lebonyolításával közvetlen összefüggő munkakör ellátására alkalmas, balesetveszéllyel járó munkakörben nem foglalkoztatható" minősítést kapott. A felmondás hivatkozott arra is, hogy a t-i vasútállomáson -; ahol a felperes dolgozott - nincs az orvosi minősítésnek megfelelő munkakör, a felperes pedig nem fogadta el az sz-i állomáson felajánlott munkakört.
A munkaügyi döntőbizottság elutasította a felperesnek a felmondás hatálytalanítására irányuló kérelmét.
A felperes a keresetlevelében kérte a felmondás hatálytalanítását. Előadása szerint az alperes nem teljesítette a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatására vonatkozó, jogszabályban előírt kötelezettségeit, a rehabilitációs eljárást nem folytatta le, a kereskedelmi szakvizsga letételére pedig nem írt elő határidőt.
Az alperes a tárgyaláson elismerte, hogy a felmondási okok közül a szakvizsgával kapcsolatos indok valóban megalapozatlan, és ezért nem képezheti a felmondás indokát.
A munkaügyi bíróság elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperes munkaképesség változásának mértéke nem éri el az 50 %-ot, ezért a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendelet 11. §-a (1) bekezdésének a) pontjára figyelemmel nem állt felmondási tilalom, illetve korlátozás alatt. Vitathatatlan, hogy egészségi állapotánál. fogva alkalmatlan az általa betöltött munkakör ellátására, a felmondás indoka azonban valós, ezért nem lehet azt hatálytalanítani.
Az alperes rehabilitációs eljárást ugyan nem folytatott az együttes rendelet előírásai szerint, a felperes azonban emiatt munkaügyi vitát kezdeményezhet, aminek egyébként a felmondás elbírálása szempontjából nincs jelentősége.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. ,
A megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló többször módosított 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendelet 1. §-ának (2) bekezdése szerint a megváltozott munkaképességű dolgozó foglalkoztatásának biztosítása annak a munkáltatónak a feladata, ahol a dolgozó megváltozott munkaképességének megállapítása idején munkaviszonyban állt. Ezt a feladatát a munkáltató megfelelő munkakör biztosításával, szükség esetén betanítás vagy szakképzés segítségével látja el. A (3) bekezdés szerint ha a munkáltató működési körén belül a megváltozott munkaképességű dolgozót igazolható körülmény miatt foglalkoztatni nem tudja, illetőleg a foglalkoztatására nem köteles. [2. § (2) bekezdés], a foglalkoztatást a tanácsi szervek segítik elő. A rendelet 4. §-ának (1) bekezdése a rehabilitációs feladatok ellátásáért a munkáltatót teszi felelőssé.
Tény, hogy a felperes rehabilitációra szorul, és az is, hogy az alperes nem tett eleget a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról szóló, a jogszabályban előírt kötelezettségének, nem folytatott rehabilitációs eljárást.
Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rehabilitációs eljárás elmulasztása közömbös a felmondás elbírálása szempontjából.
Kétségtelen, hogy a rendelet 11. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint csak annak a dolgozónak nem lehet felmondással megszüntetni a munkaviszonyát, akinél a munkaképesség-változás mértéke eléri az. 50 %-ot.
Ebből azonban nem következik, hogy ennél kisebb mértékű egészségromlás esetén el lehet tekinteni a rehabilitációs eljárástól, és az ilyen fokú egészségromlás okként szolgálhat a munkaviszony megszüntetésére.
Helytelenül járt el tehát a munkaügyi bíróság, amikor mindössze arra hívta fel a felperes figyelmét, hogy a rehabilitáció elmaradása miatt külön munkaügyi vitát kezdeményezhet.
Rá kell mutatni arra, hogy az sz-i állomáson felajánlott munkakör nem pótolja a rehabilitációs eljárást. A felperes ugyanis mindvégig arra hivatkozott, hogy azért nem tudja elfogadni a sz-i állomáson felajánlott munkakört, mert az a lakóhelyétől távol van, és három kiskorú gyermeke-miatt nem tud a lakóhelyétől távol munkát vállalni.
Erre tekintettel a valós felmondási ok ellenére sem szüntethető meg: a felperes munkaviszonya. A bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha hatálytalanítja a felmondást.
(M. törv. II. 10 280/1989. sz.)