adozona.hu
BH 1990.12.488 I. Nem lehet felmondással megszüntetni a táppénzes állományban levő dolgozó munkaviszonyát [Mt. 29. §, Mt. V. 22. § (1) bek. b) pont, 29. § 43) bek.].
BH 1990.12.488 I. Nem lehet felmondással megszüntetni a táppénzes állományban levő dolgozó munkaviszonyát [Mt. 29. §, Mt. V. 22. § (1) bek. b) pont, 29. § 43) bek.].
II. Kisszövetkezet közgyűlésének munkaügyi vitában hozott határozata nem a munkáltató intézkedése, hanem a munkáltató intézkedésének jogorvoslati szervként való felülbírálata [25/1981. (IX. 5.) MT. r. 6. § (3) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes alkalmazásában állt operátor munkakörben. 1988. november 23-tól 1989. január 2-ig táppénzes betegállományban volt. Az alperes az 1988. december 27-én kelt felmondásával 1989. január 10-ével megszüntette a munkaviszonyát, és a következő okokra hivatkozott: "Kisszövetkezetnél több hónapja munkát nem végzett. Ennek megfelelő munkabér vagy egyéb járandóság számfejtésére nem került sor. A kisszövetkezetnél folyamatban levő átszervezésre tekintettel a jövőben munkával ellátni ...
BH 1990.12.488 I. Nem lehet felmondással megszüntetni a táppénzes állományban levő dolgozó munkaviszonyát [Mt. 29. §, Mt. V. 22. § (1) bek. b) pont, 29. § 43) bek.].
II. Kisszövetkezet közgyűlésének munkaügyi vitában hozott határozata nem a munkáltató intézkedése, hanem a munkáltató intézkedésének jogorvoslati szervként való felülbírálata [25/1981. (IX. 5.) MT. r. 6. § (3) bek. b) pont].
A felperes az alperes alkalmazásában állt operátor munkakörben. 1988. november 23-tól 1989. január 2-ig táppénzes betegállományban volt. Az alperes az 1988. december 27-én kelt felmondásával 1989. január 10-ével megszüntette a munkaviszonyát, és a következő okokra hivatkozott: "Kisszövetkezetnél több hónapja munkát nem végzett. Ennek megfelelő munkabér vagy egyéb járandóság számfejtésére nem került sor. A kisszövetkezetnél folyamatban levő átszervezésre tekintettel a jövőben munkával ellátni nem áll módunkban."A felperes kérelmet terjesztett elő az alpereshez a munkaviszonyának megszüntetése miatt.
Az alperes 1989. február 15-én közölte a felperessel, hogy a beadványára tekintettel a felmondás végrehajtását - visszamenőleges hatállyal - felfüggeszti, majd 1989. március 10-én közgyűlést tartott, ahol a felperes kijelentette, hogy a felmondást tudomásul veszi, de igényt tart a felmentési időre.
A közgyűlés elutasította a felperes kérelmét, és hatályában fenntartotta a felmondását.
A felperes a keresetlevelében utalt az átszervezésre, és meghosszabbított felmondási idő mellett hozzájárult a munkaviszony megszüntetéséhez. Kérte annak megállapítását, hogy a felmondás érvénytelen, erre figyelemmel a munkaviszony helyreállítását azzal, hogy az csak hat hónapos felmondási idővel, átlagbér fizetésével mondható fel.
A felperes a munkaügyi bíróság tárgyalásain módosította a keresetét: kérte a felmondás hatályon kívül helyezését, az 1989. március, április hónapokra és május 22-ig munkabér kifizetését, május 23-tól az ítélethozatalig kártérítés megállapítását, az 1988. évi 12 nap szabadsága pénzbeni megváltását.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperes munkakönyvébe 1989. április 14-ével jegyezze be, hogy a "munkaviszonya megszűnt", az addig terjedő időre fizessen meg 13 000 forint munkabért és szabadságmegváltásként 7080 forintot. Indokolásul arra hivatkozott, hogy a felperes az 1988. december 27-i felmondás idején betegállományban volt, ezért a munkáltatónak ezt a felmondást hatálytalanítania kellett volna. Ezzel szemben a felmondás végrehajtását - helytelenül - felfüggesztette.
Mindezekre tekintettel a felmondás kezdő napjának a közgyűlés határozatának keltét, 1989. március 10-ét kell tekinteni, miután a jegyzőkönyvből a felmondás oka világosan kitűnik és az okok valósak. A felperest öt hét felmondási idő illeti meg, ezért a munkaviszonya 1989. április 14-én szűnt meg. Jogosult továbbá az átlagbérére a 30 nap felmentési időre. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a felperes az 1988. évi 12 nap szabadságát kivette, ezért azt pénzben kell megváltani.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 29. §-a szerint a munkaügyi vitát eldöntő szerv a dolgozó kérelmére a felmondást hatálytalanítja, ha a felmondásban megjelölt indok valótlan, a felmondás jogszabályi tilalomba, illetőleg korlátozásba ütközik, vagy egyébként nem a megszabott módon történt.
Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor az alperes felmondását hatályában fenntartotta, holott észlelte, hogy az jogszabályi tilalomba ütközik.
A felperes 1988. november 23-tól 1989. január 2-ig táppénzes betegállományban volt. Erre tekintettel a felmondást az Mt. V. 22. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján hatályon kívül kellett volna helyezni, mivel az jogszabályi tilalomba ütközött. Ezt a felperes - keresetének többször történt módosítása után - határozottan kérte. A munkaviszonyának helyreállítását ugyan csak az ítélethozatal napjáig kérte, követelése azonban arra is irányult, hogy ezzel a nappal kerüljön a "munkaviszonya megszűnt" bejegyzés a munkakönyvébe, és eddig a napig fizesse ki az alperes az átlagbérét.
A bíróság az adott tényállásra figyelemmel akkor járt volna el helytállóan, ha a felmondási tilalomba ütköző felmondást hatálytalanítja, megállapítja, hogy a munkaviszony az ítélethozatal napjával, 1989. augusztus 3-ával megszűnt, elrendeli a munkakönyvi bejegyzésnek ekként történő módosítását, és az ítélethozatalig terjedő időre kötelezi az alperest az elmaradt munkabér megtérítésére [Mt. V. 29. §-ának (3) bek.].
Az alperes 1989. február 15-én kelt felfüggesztő intézkedése jogellenes volt. A felmondás végrehajtása ugyanis nem függeszthető fel.
Tévedett a munkaügyi bíróság abban is, hogy a felmondás kezdő napjaként a közgyűlés határozata meghozatalának napját jelölte meg, és ettől az időponttól számította a felmondás idejét. A közgyűlés az adott esetben a 25/1981. (IX. 5.) MT. rendelet 6. §-a (3) bekezdésének b) pontjára figyelemmel jogorvoslati szervként járt el, határozata ezért nem tekinthető a munkáltató intézkedésének, hanem annak felülbírálatát jelenti.
Arra tekintettel, hogy a bíróság téves jogi álláspontja miatt a felperes átlagbérigénye tekintetében csak 1989. április 14-ig hozott döntést, szükséges az 1989. április 15-től augusztus 3-ig terjedő időszakban keletkezett keresetveszteségének elbírálása is.
(M. törv. II. 10 337/1989. sz.)