adozona.hu
BH 1991.12.495
BH 1991.12.495
Nem minősül üzemi balesetnek az a baleset, amely munkahelyi rendbontás során történt. Munkahelyi rendbontás során bekövetkezett balesetnek a munkahelyen való italozás, a játék és verekedés következményeként történt balesetet kell tekinteni [1975. évi II. tv. 78. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes fizetési meghagyásával a felperest B. F. halálos balesetével kapcsolatban a folyósított - nem baleseti jellegű - társadalombiztosítási ellátás fejében 139 187 forint, azt követően pedig - az igényjog fennállásáig - havi 12 099 forint megfizetésére kötelezte árvaellátás és özvegyi nyugdíj címén az 1975. évi II. tv. 109 §-a alapján.
A fizetési meghagyás indokolása szerint a felperes és munkatársa, néhai B. F. között a mezőgazdasági termelőszövetkezet tehenészetében, munkavégzés közb...
BH 1991.12.495 Nem minősül üzemi balesetnek az a baleset, amely munkahelyi rendbontás során történt. Munkahelyi rendbontás során bekövetkezett balesetnek a munkahelyen való italozás, a játék és verekedés következményeként történt balesetet kell tekinteni [1975. évi II. tv. 78. § (1) bek. b) pont].
Az alperes fizetési meghagyásával a felperest B. F. halálos balesetével kapcsolatban a folyósított - nem baleseti jellegű - társadalombiztosítási ellátás fejében 139 187 forint, azt követően pedig - az igényjog fennállásáig - havi 12 099 forint megfizetésére kötelezte árvaellátás és özvegyi nyugdíj címén az 1975. évi II. tv. 109 §-a> alapján.A fizetési meghagyás indokolása szerint a felperes és munkatársa, néhai B. F. között a mezőgazdasági termelőszövetkezet tehenészetében, munkavégzés közben - ittas állapotban - szóváltásra került sor, ami tettlegességgé fajult. Ennek során a felperes a munkatársát olyan súlyosan bántalmazta, hogy a sérüléseibe belehalt. Bűnösségét a megyei bíróság jogerős ítéletével emberölés bűntettében megállapította, ezért a társadalombiztosítási ellátásokért felel.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében kérte a fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését. Azzal védekezett, hogy mind a szóváltás, mind a tettlegesség kezdeményezője az elhalt volt. A verekedés során ő csak védekezett, azt egy helyszíni szemle során be tudta volna bizonyítani, erre azonban nem került sor. Büntetését tölti, két kiskorú gyermeke tartásáról köteles gondoskodni, a havi rabkeresményéből képtelen a teljesítésre.
A munkaügyi bíróság a büntető per jogerős befejezése után ítéletével részben hatályon kívül helyezte a fizetési meghagyást: a lejárt társadalombiztosítási ellátást 69 594 forintot meghaladó részében, az esedékes özvegyi nyugdíj összegét 2260 forintot meghaladó, az árvaellátást a gyermekenkénti havi 1895 forintot meghaladó részében. Az ítélet indokolásának lényege szerint tény, hogy mind a szóváltást, mind a tettlegességet néhai B. F. kezdeményezte. Egy vasvilla nyelével a felperest a vállán megütötte, majd a hajába markolva orrba vágta. A felperes az erősen ittas állapotban levő B. F-et ellökte, aki elesett, ezt követően a trágyalehúzó szerszámmal közepest meghaladó erővel fejbe ütötte. Ez utóbbival a felperes büntetőjogilag is értékelt magatartásával munkatársa halálát okozta. Ezért a társadalombiztosítási ellátásokért való felelőssége nem zárható ki, de a sérült közrehatására figyelemmel 50 %-os arányú kármegosztás volt indokolt.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével megváltoztatta a munkaügyi bíróság ítéletét, és az alperes fizetési meghagyását teljes egészében hatályon kívül helyezte. Az ítélet indokolásának lényege szerint az 1975. évi II. tv. (a továbbiakban: T.) 109. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében a társadalombiztosítási ellátásért való felelősség a Pol</a>gári Törvénykönyv szerint a munkáltatón kívülálló, ún. harmadik személy felelőssége. Az adott esetben a harmadik személy megjelölés fogalmilag azt a magán- vagy jogi személyt jelenti, aki a sérült dolgozó és a munkáltató között fennálló jogviszonyon kívül esik. Mind a felperes, mind az elhalt a munkáltató érdekkörében járt el, amikor a tehenészetben összeverekedtek, ún. harmadik személynek egyikük sem tekinthető. Ezért az alperes nem volt jogosult a T. 109. § alapján fizetési meghagyás kibocsátására a felperessel szemben, esetleges igényét a munkáltatóval szemben érvényesítheti.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Peradat, hogy mind a felperes, mind néhai B. F. a mezőgazdasági termelőszövetkezet alkalmazottai voltak. Az esemény napján mindketten italos állapotban a tehenészetben dolgoztak. A munkavégzéssel kapcsolatban keletkezett közöttük előbb szóváltás, majd az tettlegességgé fajult, amelynek az elhalt volt a kezdeményezője. A tettlegesség során a felperes a már földre került B. F-et úgy vágta fejbe a trágyalehúzó szerszámmal (kurugla), hogy munkatársa a kórházban még aznap meghalt. A felperes cselekménye az emberölés bűntette, szándékos bűncselekmény, amelyért őt a büntetőbíróság felelősségre vonta. Az 'alperes a baleset üzemi jellegét nem ismerte el, és az elhalt hozzátartozói részére nem baleseti jellegű társadalombiztosítási ellátást (özvegyi nyugdíjat, árvaellátást) állapított meg.
A módosított 1975. évi II. tv.> (T.) 78. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint nem minősül üzemi balesetnek az a baleset, amely munkahelyi rendbontás során történik. Az üzemi balesetek elbírálásánál munkahelyi rendbontás során bekövetkezett balesetnek kell tekinteni a munkahelyen való italozás, a játékba verekedés során bekövetkezett balesetet.
Mind a felperes, mind a sérült ittas állapotban volt, amikor a munkavégzéssel kapcsolatban közöttük előbb szóváltás keletkezett, ami verekedéssé fajult. Annak csak a felperes felelőssége szempontjából van jelentősége, hogy mind a szóváltásnak, mind a verekedésnek az elhalt volt a kezdeményezője, de a felperes által elkövetett szándékos bűncselekmény, az emberölés bűntette a felperes és a munkáltató jogviszonyán kívül eső balesetet előidéző ok. Mindebből következik, hogy az alperes a T. 109. §-a alapján jogszerűen érvényesítette a felperessel szemben az elhalt hozzátartozói részére folyósított társadalombiztosítási ellátást, és a munkaügyi bíróság is helytállóan bocsátkozott a jogvita érdemi elbírálásába.
Érdemi döntése is helytálló, a felperes felelőssége nem zárható ki a halálos eredményű balesetért, és helytálló a sérült közreható magatartásának értékelése is az 50 % arányú kármegosztás alkalmazásával. A másodfokú bíróság ezzel ellentétes jogi álláspontja tehát nem felel meg a jogszabályoknak.
Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
(M. törv. II. 10 053/1991. sz.)