adozona.hu
BH 1991.12.493
BH 1991.12.493
Az átalányelszámolásos rendszerben való üzemeltetés érvényesen csak akkor jön létre, ha a munkaviszonyban vagy tagsági viszonyban álló dolgozó az ilyen rendszerben történő foglalkoztatására külön megállapodást köt, és foglalkoztatásának ezt a módját a munkaszerződésben is rögzítik [26/1981. (IX. 29.) PM-MüM r. 2. §, 3. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek fémfröccsöntő munkakörben álltak az alperes alkalmazásában. A felperesek megállapodtak az alperessel a "Fémfeldolgozó részleg" átalányelszámolásos rendszerben való üzemeltetésére, a szerződésben foglalt feltételek mellett. A részleg glettelő nyeleket gyártott alumíniumból, az alperes így kívánta teljesíteni nyugati exportszerződését.
Az alperes elnöke határozatával a felpereseket, valamint a perben nem szereplő két személyt egyetemlegesen 1 808 488 forint megfizetésére kötelezte...
BH 1991.12.493 Az átalányelszámolásos rendszerben való üzemeltetés érvényesen csak akkor jön létre, ha a munkaviszonyban vagy tagsági viszonyban álló dolgozó az ilyen rendszerben történő foglalkoztatására külön megállapodást köt, és foglalkoztatásának ezt a módját a munkaszerződésben is rögzítik [26/1981. (IX. 29.) PM-MüM r. 2. §, 3. §].
A felperesek fémfröccsöntő munkakörben álltak az alperes alkalmazásában. A felperesek megállapodtak az alperessel a "Fémfeldolgozó részleg" átalányelszámolásos rendszerben való üzemeltetésére, a szerződésben foglalt feltételek mellett. A részleg glettelő nyeleket gyártott alumíniumból, az alperes így kívánta teljesíteni nyugati exportszerződését.Az alperes elnöke határozatával a felpereseket, valamint a perben nem szereplő két személyt egyetemlegesen 1 808 488 forint megfizetésére kötelezte. Határozatát azzal indokolta, hogy a részleg megszűnésekor ilyen összegű elszámolási és átalánydíjas befizetési hiány állt fenn, amelyért egyetemlegesen felelnek. Az elnök a határozatot akként módosította, hogy a korábban kilépett B. S-t az egyetemleges fizetési kötelezettség alól mentesítette.
A szövetkezeti döntőbizottság határozatával elutasította a felperesek mentesülésre irányuló kérelmét.
A felperesek a határozat megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz, és kérték a megállapodás érvénytelenítését is.
A munkaügyi bíróság ítéletével - az alperes határozatára is kiterjedően - megváltoztatta a szövetkezeti döntőbizottság határozatát, és az egyetemlegesen fizetendő tartozás összegét 1 369 064 forintban állapította meg.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a peres felek között a módosított 26/1981. (IX. 29.) PM-MüM rendelet rendelkezéseinek figyelembevételével érvényes különmegállapodás jött létre az alperes részlegének átalányelszámolásos rendszeriben való üzemeltetésére. A megállapodás meghatározott időre szól. A részlegek teljeskörű elszámolásánál azonban az alperes alaptalanul számolta el az igazságügyi szakértő által kimutatott tételeket, a részleg szerződés szerinti tényleges tartozása 1 369 064 forint, amelyért egyetemlegesen felelnek.
A Legfelsőbb Bíróság határozatával hatályon kívül helyezte a munkaügyi bíróság ítéletét, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás eredményeként a munkaügyi bíróság ítéletével a szövetkezeti döntőbizottság határozatát - az alperes elnökének fizetési felszólítására is kiterjedően - a felperesek vonatkozásában hatályon kívül helyezte, és a felpereseket különböző összegű átalánydíj megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felek között létrejött átalánydíjas különmegállapodás megfelel a módosított 26/1981. (IX. 29.) PM-MüM együttes rendelet előírásainak. A részleg nem kizárólag glettnyelek gyártására jött létre az alperes külföldi szerződésének teljesítése érdekében, hanem egyéb fémfeldolgozásra is. A részleg 1986. évi összes költsége 1 558 821 forint volt a 429 696 forint bevétellel szemben. A felperesek az 1 129 125 forint különbözetért - jövedelemarányosan - a kilépett B. S. volt tagra eső 49 196 forintért is felelnek, minthogy azt a részlegvezető átvállalta.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Elöljáróban kell megállapítani, hogy az eljárt munkaügyi bíróság nem tett mindenben eleget a Legfelsőbb Bíróság korábbi határozatában előírt bizonyítási kötelezettségének, és a megismételt eljárás során feltárt bizonyítékokat sem értékelte helytállóan.
Helytálló a munkaügyi bíróságnak az az álláspontja, hogy a jogvita - elbírálásánál a módosított 26/1981. (IX. 29.) PM-MüM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) rendelkezései az irányadók.
A jogszabály 2. §-ának (1) bekezdése szerint az átalánydíjas részlegben csak a szövetkezettel tagsági viszonyban, illetve munkaviszonyban álló az a dolgozó foglalkoztatható, aki az átalányelszámolásos rendszerben történő foglalkoztatásról külön megállapodást (4. §) köt. A (3) bekezdés szerint a dolgozó munkamegállapodásában, illetve munkaszerződésében az átalányelszámolásos rendszeriben való foglalkoztatást is rögzíteni kell. A jogszabály tehát kettős feltétel meglétét kívánja meg ahhoz, hogy az átalány elszámolásos rendszeriben való üzemeltetés érvényesen létrejöjjön: egyrészt hogy a szövetkezettel munkaviszonyban vagy tagsági viszonyban álló dolgozó az átalányelszámolásos rendszerben történő foglalkoztatására külön megállapodást kössön, másrészt hogy a dolgozó munkamegállapodásában, illetve munkaszerződésében az átalányelszámolásos rendszerben való foglalkoztatása rögzítésre kerüljön. Mindebből következik, hogy ha bármelyik törvényi feltétel hiányzik, az átalányelszámolásos rendszerbén való üzemeltetés nem jön létre érvényesen.
Peradat, hogy a felperesek azzal írták alá a külön megállapodást, hogy az az abban meghatározott időponttól kezdődően lép hatályba, és határozott idejű. A munkaügyi bíróság azonban nem tisztázta, hogy az alperes mikor létesített munkaviszonyt a felperesekkel, milyen időtartamra és azt, hogy az átalányelszámolásos rendszerben történő foglalkoztatásukat rögzítették-e a munkaszerződésükben. Amennyiben ugyanis az állapítható meg, hogy ez utóbbi érvényességi feltételnek a munkaszerződésben való rögzítése elmaradt, az átalányelszámolásos rendszer nem jött létre érvényesen, és mindebből az is következik, hogy a felperesek ez esetben nem tehetők felelőssé az átalánydíjért és a különmegállapodásból fakadó egyéb kötelezettségek sem terhelik őket. A munkaügyi bíróság ítélete tehát a kifejtett okok miatt megalapozatlan.
Végül téves a munkaügyi bíróságnak az az álláspontja, hogy a felperesek a kilépett B. S-re eső átalánydíjért is felelnek, mert azt a részlegvezető átvállalta. A részlegvezető a tagok nevében ezt a tartozást csak akkor volt jogosult átvállalni, ha a nyilatkozat megtételére kifejezetten felhatalmazták. Erre a perben nincs adat, és arra sem, hogy a felperesek a tartozást személyes nyilatkozatukkal vállalták volna át.
A munkaügyi bíróság ítélete ezokból törvénysértő is.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte a munkaügyi bíróság ítéletét, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította.
(M. törv. II. 10 054/1991. sz.)