adozona.hu
BH 1991.12.492
BH 1991.12.492
Ha a tanulmányi szerződést kötött dolgozó egészségi állapota olyan mértékben romlott meg, hogy ezáltal - bizonyítottan - képtelen a szerződésben foglaltak teljesítésére, vele szemben nem alkalmazhatók a szerződésszegés következményei [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM r. 3. § (1) bek., (2) bek a) és e) pont; 9. § (4) bek., 19. § (1) bek., 22. § (1) bek., 26. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes szövetkezet alkalmazottja volt 1980. szeptember 15-től 1989. december 31. napjáig. 1989. júniusáig pénzügyi és áruforgalmi előadóként dolgozott, 1989. júniusától munkaügyi előadó és bérelszámolói munkakörbe került, mivel egészségi állapota oly mértékben megromlott, hogy a korábbi munkakörét nem tudta ellátni. Nyilvánvalóvá vált, hogy a sok adminisztrációs tevékenységet igénylő korábbi munkakörét nem tudja ellátni, ezért 1989. júniusában elfogadta a munkaügyi előadói és b...
BH 1991.12.492 Ha a tanulmányi szerződést kötött dolgozó egészségi állapota olyan mértékben romlott meg, hogy ezáltal - bizonyítottan - képtelen a szerződésben foglaltak teljesítésére, vele szemben nem alkalmazhatók a szerződésszegés következményei [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM r. 3. § (1) bek., (2) bek a) és e) pont; 9. § (4) bek., 19. § (1) bek., 22. § (1) bek., 26. §].
A felperes az alperes szövetkezet alkalmazottja volt 1980. szeptember 15-től 1989. december 31. napjáig. 1989. júniusáig pénzügyi és áruforgalmi előadóként dolgozott, 1989. júniusától munkaügyi előadó és bérelszámolói munkakörbe került, mivel egészségi állapota oly mértékben megromlott, hogy a korábbi munkakörét nem tudta ellátni. Nyilvánvalóvá vált, hogy a sok adminisztrációs tevékenységet igénylő korábbi munkakörét nem tudja ellátni, ezért 1989. júniusában elfogadta a munkaügyi előadói és bérelszámolói munkakört.1989. szeptember 12-én a felperes az alperessel tanulmányi szerződést kötött. A tanulmányi szerződésben a felperes vállalta, hogy az 1989. szeptember 19-től 1990. április 30-ig tartó középfokú munkaügyi tanfolyamra beiratkozik, azt elvégzi, és a tanfolyam befejezését követő egy évig a szövetkezetnél marad. Az alperes a tanulmányi szerződésben vállalta, hogy a tanfolyam időszakára a felperes részére szabadnapot biztosít, és átlagkeresetet fizet, továbbá befizeti a 7050 forint tanfolyami költséget. Vállalta továbbá, hogy a tanfolyam elvégzését követően a felperest a képzettségének megfelelő munkakörben alkalmazza. A szerződés 6. pontjában a felek rögzítették, hogy a munkáltató mentesül a szerződésben vállalt kötelezettsége alól, ha a munkavállaló a szerződésben vállalt kötelezettségének nem tesz eleget. A tanulmányi szerződés 8. pontja szerint a felek megállapodtak abban, hogy ha a felperes a munkaviszonyát a meghatározott idő eltelte előtt megszünteti, a részére nyújtott támogatások időarányos összegét tartozik a munkáltató részére megfizetni.
Miután a felperes a munkaviszonyát 1989. december 31-ével megszüntette, az alperes elnöke fizetési felszólítással felhívta, hogy az alperes által befizetett tanulmányi díjat, 7050 forintot fizessen vissza.
A felperes a fizetési felszólítás ellen a szövetkezeti döntőbizottsághoz fordult, kérve a tanfolyami költség visszafizetése alóli mentesítését.
A szövetkezeti döntőbizottság elutasította a felperesnek a visszafizetési kötelezettség alól történő mentesítésére irányuló kérelmét. A döntőbizottság álláspontja szerint a felperes a tanulmányi szerződést megszegte, ezért annak 8. pontja szerint viselnie kell szerződésszegésének következményeit.
A határozat ellen a felperes keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz. Arra hivatkozással kérte a tanfolyami költség visszafizetésének kötelezettsége alól való mentesítését, hogy az alperes nem tudott az egészségi állapotának és a szakképzettségének megfelelő munkát biztosítani a számára. Utalt arra is, hogy a munkaviszonyát nem mondta fel, csupán bejelentette, hogy a rendszeres szociális járadékot 1990. január 1-jétől igénybe kívánja venni.
A munkaügyi bíróság ítéletében a felperes keresetét részben alaposnak találta, és a munkaügyi döntőbizottság határozatát akként változtatta meg, hogy a felperest 4050 forint tanfolyami díj megfizetésére kötelezte.. Az ítélet indokolása szerint elfogadta az alperesnek azt az állítását, hogy 1989. december 13-án a felperes felmondta a munkaviszonyát, amelyet az 1989. december 14-én kelt értesítésével 1989. december 31-ével elfogadott. Álláspontja szerint a felperes ezzel megszegte azt a kötelezettségvállalását, hogy a tanfolyamot elvégzi, és azt a legjobb tudása szerint fejezi be.
A bíróság értékelte azonban, hogy a tanulmányi szerződés megkötésekor mindkét félnek számolnia kellett azzal, hogy a szerződésben vállalt kötelezettséget egyikük sem tudja teljesíteni, ugyanis a felperes szemműtéte miatt a rehabilitációs eljárást már a szerződés megkötése előtt megindították. Erre tekintettel a munkaviszony megszűnéséig a tanfolyami költséget az alperesnek, azt követően az arányos részt, a 4050 forintot viszont a felperesnek kell viselnie.
Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A megváltozott munkaképességű dolgozó foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló, többször módosított 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM rendelet (a továbbiakban: R.) 3. §-ának (1) bekezdése szerint a megváltozott munkaképességű dolgozót a munkáltató köteles elsősorban eredeti munkaköréiben és szakmájában foglalkoztatni. Ha ez nem lehetséges, a munkáltató működési körén belül olyan munkakörben kell őt alkalmazni, ahol egészsége további romlása nélkül munkaképességét hasznosítani tudja. Ennek megfelelően a dolgozó munkaszerződését módosítani kell. A (2) bekezdés a) pontja alapján a munkakörülmények módosításával elsősorban eredeti munkahelyén és szakmájában tovább kell foglalkoztatni a megváltozott munkaképességű dolgozót, illetőleg az e) pont értelmében részmunkaidőben kell alkalmazni. A 9. § (4) bekezdése szerint pedig, ha a munkáltatói rehabilitációs bizottság a munkáltató működési körén belül a megváltozott munkaképességű dolgozó számára nem tud megfelelő munkakört javasolni, erről a bizottsági ülést követő 3 napon belül írásban értesíti a telephely szerint illetékes helyi rehabilitációs bizottságot.
A felperes a rehabilitációs eljárását már jóval a tanulmányi szerződés megkötése előtt, 1989. februárjában megindította. Ennek következtében az I. fokú orvosi bizottság a munkaképesség-csökkenést 40 %-ban állapította meg, amelyet a felperes megfellebbezett. A II. fokú orvosi bizottság szintén 40 %-os munkaképesség-csökkenést állapított meg.
A felperes e határozat ellen a munkaügyi bírósághoz fordult, s a bíróság e peres eljárásban a felperes munkaképesség-csökkenésére vonatkozóan orvosszakértőt rendelt ki. A szakvélemény alapján ítéletével a felperes rokkantsági nyugdíj iránt előterjesztett igényét ugyan elutasította, de megállapította, hogy munkaképesség-csökkenése 50 %-os.
Az ítélet ismeretéiben a felperes kérte a más munkakörbe helyezését, mivel elsősorban a bérelszámoló munkakör igényel rendkívül sok adminisztrációt, amelyet nem tud kettős látása miatt ellátni, de munkaügyi előadóként részmunkaidőben tovább dolgozott volna. Az alperes nem tudott könnyebb munkakört a felperes számára biztosítani, ezért a munkaszerződés módosítására sem került sor.
A városi tanács vb mellett működő helyi rehabilitációs bizottság arról értesítette az alperes szövetkezetet, hogy a felperes részére rendszeres szociális járadék folyósítását javasolták. Felkérték a munkáltatót, hogy a dolgozó "munkaviszonyát rendezze".
Ezekből az adatokból megállapítható, hogy a felperes egészségi állapota miatt nem tudott eleget tenni a tanulmányi szerződésben vállalt annak a kötelezettségének, hogy a tanfolyam elvégzése után az alperes szövetkezetnél egy év időtartamra munkát végezzen. Az alperesnek kellett volna a felperes számára egészségi állapotának megfelelő munkakört biztosítania. Az a körülmény, hogy a felperes a vállalt kötelezettségét nem tudta teljesíteni, rajta kívülálló okból, egészségi állapota miatt történt. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében rámutatott arra, hogy az egészségi állapot romlása esetén a szerződésszegés következményei nem alkalmazhatók a szerződést szegő dolgozóval szemben (1983. évi BH 1. szám 42. jogeset).
Téves a munkaügyi bíróságnak az az álláspontja, amely szerint a felperesnek azt az előadását, hogy rendszeres szociális járadékot kíván igénybe venni, felmondásnak kell tekinteni, mivel az R.a> 19. ;§-ának (1) bekezdése, illetve a 22. §-ának (1) bekezdése értelmében a rendszeres szociális járadék akkor folyósítható, ha a munkaviszony megszűnik. Erre nézve a munkáltatót terhelte kötelezettség, ha a dolgozót nem tudta rehabilitált munkakörben foglalkoztatni. Az R. 26. §-a egyértelműen rendelkezik arról, hogy a rendszeres szociális járadékban részesülő megváltozott munkaképességű dolgozó a rokkantsági nyugdíjasokra vonatkozó szabályok szerint foglalkoztatható.
Mindezekből következik, hogy a rendszeres szociális járadékra való igénybejelentés nem tekinthető felmondásnak. A munkaügyi bíróság tehát megalapozatlanul állapította meg a felperes szerződésszegő magatartását, és kötelezte a költségek arányos részének megfizetésére.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a szövetkezeti döntőbizottság határozatát megváltoztatva az alperes elnökének a tanulmányi díj visszafizetésére kötelező határozatát hatályon kívül helyezte.
(M. törv. I. 10 353/ 1990. sz.)