adozona.hu
BH 1991.11.453
BH 1991.11.453
Ha a dolgozót a korábbi munkáltatótól kikérő levél egyértelműen meghatározott összegű prémium kifizetését helyezi kilátásba, és prémiumfeladat kitűzésének hiányában ezt az ígéretét nem teljesíti, a dolgozó jogosult a Munka Törvénykönyvének a munkáltató anyagi felelősségére vonatkozó anyagi jogi szabályokra figyelemmel kártérítési igényt érvényesíteni [1967. évi II. törvény 62. §]. Az ilyen igény tárgyában hozott elsőfokú bírósági ítélet ellen fellebbezésnek van helye [Pp. 358. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes egy szakmunkásképző intézet alkalmazásában állt, amikor az alperes az 1987. október 22-én kelt levelében 1988. január 1-jével kérte az áthelyezését közgazdasági osztályvezető munkakörbe 11 000 forint alapbérrel és a gyári középvezetők részére biztosított 35% prémiummal. A felperes volt munkáltatója megtagadta az áthelyezéshez a hozzájárulását, ezért a felperes felmondta a munkaviszonyát, és az alperessel 1987. december 1-jén létesített munkaviszonyt. 1987 decemberére megkapta a kik...
BH 1991.11.453 Ha a dolgozót a korábbi munkáltatótól kikérő levél egyértelműen meghatározott összegű prémium kifizetését helyezi kilátásba, és prémiumfeladat kitűzésének hiányában ezt az ígéretét nem teljesíti, a dolgozó jogosult a Munka Törvénykönyvének a munkáltató anyagi felelősségére vonatkozó anyagi jogi szabályokra figyelemmel kártérítési igényt érvényesíteni [1967. évi II. törvény 62. §].
Az ilyen igény tárgyában hozott elsőfokú bírósági ítélet ellen fellebbezésnek van helye [Pp. 358. § (1) bek. a) pont].
A felperes egy szakmunkásképző intézet alkalmazásában állt, amikor az alperes az 1987. október 22-én kelt levelében 1988. január 1-jével kérte az áthelyezését közgazdasági osztályvezető munkakörbe 11 000 forint alapbérrel és a gyári középvezetők részére biztosított 35% prémiummal. A felperes volt munkáltatója megtagadta az áthelyezéshez a hozzájárulását, ezért a felperes felmondta a munkaviszonyát, és az alperessel 1987. december 1-jén létesített munkaviszonyt. 1987 decemberére megkapta a kikérő levélben megjelölt bérét és prémiumát.A munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelme az alperes által az 1988-1989. évekre ígért, de ki nem fizetett prémium ellenértékének megfizetésére irányult.
A munkaügyi döntőbizottság határozatával elutasította a kérelmet, amelynek megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben 93 450 forint kártérítés és kamatai megfizetését igényelte. Ezt azzal indokolta, hogy az alperes prémiumígéretével csábította el a korábbi munkáltatójától, ahol évente 55 000-110 000 forintot is elérő prémiumban részesült. Ezzel a magatartásával jogellenesen kárt okozott, amelyért vétkességére tekintet nélkül felel.
A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet indokolásának lényege szerint a prémium nem lehet a munkaszerződés tartalmi eleme, a szerződés esetleges ilyen kikötése érvénytelen (Legfelsőbb Bíróság M. törv. II. 10 247/1982/2. sz. törvényességi határozata). Az alperes nem tűzött ki prémiumfeladatot, ennek hiányában pedig nem kötelezhető prémium kifizetésére. Miután a felperes követelése nem az Mt. 62. §-án alapul, az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek (MKT 1/1975. sz. állásfoglalás).
A bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a Pp. 358. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján fellebbezésnek abban az esetben van helye, ha a perben érvényesített igény a vállalat anyagi felelőssége tárgyában hozott határozat ellen irányul.
A felperes a perben érvényesített kártérítési igényét arra alapította, hogy az alperes kikérő levele alapján felmondta az előző munkahelyén a munkaviszonyát, mert 10 900 forint havi bér és 55 000-110 000 forint prémium helyett 11 000 forint havi bért és prémiumként az évi bére 35%-át ígérte az alperes. Az ígéretét csak 1987 decemberében tartotta meg, részére az 1988. és 1989. évekre prémiumfeladatot nem adott, és ennek következtében prémiumot sem fizetett. A be nem tartott ígéretével kárt, jelentős anyagi veszteséget okozott.
A munkáltató anyagi felelősségére vonatkozó anyagi jogi szabályokat az Mt. 62. §-a tartalmazza, amely az anyagi felelősség általános szabályait állapítja meg. Ez kiterjed a munkaviszony keretében okozott kár minden esetére. Nem tartoznak azonban e szabály hatálya alá a munkáltató anyagi helytállásának azok a kivételes formái, amelyek a Munka Törvénykönyvének vagy végrehajtási rendeletének egyéb rendelkezésein alapulnak (elmaradt bér, felmondási átlagbér stb.).
A felperes a kártérítési igényét az alperes munkaviszonyt létrehozó, őt megtévesztő és be nem tartott ígéretére alapította. E kártérítési igényének alapossága csak az Mt. 62. §-ában foglalt szabály alapján bírálható el. Ehhez képest a munkaügyi bíróság nem zárhatta volna ki a fellebbezés lehetőségét.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletének a fellebbezést kizáró rendelkezését hatályon kívül helyezte, és megállapította, hogy az ítélet ellen a Legfelsőbb Bíróság határozatának kézbesítésétől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye. (M. törv. II. 10 028/1991. sz.)