adozona.hu
BH 1991.11.428
BH 1991.11.428
I. A Munka Törvénykönyven alapuló kártérítés esetén a 20 %-os kamat kezdő időpontja: 1990. január 1. napja [Mt. V. 64. § (3) bek , 142/ 1989. (XII. 22.) MT r. 6. §]. II. A külföldi hatóság által elrendelt őrizet tartamának beszámítása a szabadságvesztésbe [Btk. 99. § (1) bek.]. III. Nincs a büntetés kiszabását befolyásoló jelentősége annak, hogy a vádlott a kárt társadalmi tulajdonban okozta [Alkotmány 9. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a vádlottat különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette és a devizagazdálkodás különösen nagy értékre, folytatólagosan elkövetett megsértésének bűntette miatt halmazati büntetésül 4 év börtönbüntetésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A 31 éves, büntetlen előéletű vádlott a feleségével együtt elhatározta, hogy gyermekeikkel együtt véglegesen külföldre távoznak.
A vádlottat a munkahelyén gépkocsivezetőként...
BH 1991.11.428 I. A Munka Törvénykönyven alapuló kártérítés esetén a 20 %-os kamat kezdő időpontja: 1990. január 1. napja [Mt.</a> V. 64. § (3) bek , 142/ 1989. (XII. 22.) MT r. 6. §].
II. A külföldi hatóság által elrendelt őrizet tartamának beszámítása a szabadságvesztésbe [Btk. 99. § (1) bek.].
III. Nincs a büntetés kiszabását befolyásoló jelentősége annak, hogy a vádlott a kárt társadalmi tulajdonban okozta [Alkotmány 9. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás bűntette és a devizagazdálkodás különösen nagy értékre, folytatólagosan elkövetett megsértésének bűntette miatt halmazati büntetésül 4 év börtönbüntetésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte.A megállapított tényállás lényege a következő.
A 31 éves, büntetlen előéletű vádlott a feleségével együtt elhatározta, hogy gyermekeikkel együtt véglegesen külföldre távoznak.
A vádlottat a munkahelyén gépkocsivezetőként, de időnként értékfelvevőként is foglalkoztatták. Ez utóbbi munkakörben a feladata az volt, hogy különböző kereskedelmi egységektől a bevételt, az úgynevezett "zsákos pénzeket" begyűjtse, majd a gépkocsival végzett járat végén a pénzt tételesen leadja. Tisztában volt azzal, hogy a pénz leadásakor az ellenőrzés nem mélyreható, és a zsákok tartalmának összegszerű ellenőrzésére csak a leadást követő több nap elteltével kerül sor.
A vádlott a fenti ismereteire is alapítva, a külföldre költözés gondolatával egyidejűleg elhatározta, hogy nagyobb összegű pénzt megszerez a munkaköre gyakorlása során rábízottból.
A vádbeli napon úgy intézte, hogy a megszokott járaton értékfelvevő lehessen. 19 óra után érkezett a járat az áruházhoz, ahol két pénzes zsákot vettek át. A vádlott a nagyobb összeget 1 530 000 forintot tartalmazó zsákot a táskájába tette, és azt egy kisebb zsákokkal kitömött és az eredeti ólomplompával ellátott zsákkal helyettesítette.
Másnap a családjával együtt Ausztriába utazott, s a leírtak szerint megszerzett pénzt a gépkocsijában elrejtve magával vitte.
Bécsben 1 100 000 forintot különféle külföldi fizetőeszközre váltott, majd néhány nap eltelte után családjával együtt Svédországba utazott. Itt megismerkedett egy magyar állampolgárral, akinek megőrzésére átadott 400 000 forintot, 6000 USA dollárt, 450 angol fontot és 20 000 osztrák Schillinget.
A svéd hatóságok a családot kiutasították az országból.
Az elsőfokú bíróság a büntetés nemét és mértékét meghatározó tényezőket - egyetlen kivétellel - helyesen sorolta fel. Nem értékelhető súlyosító körülményként az a tény, hogy a vádlott "a társadalmi tulajdonban okozott kárt". A módosított Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdése értelmében a különböző tulajdoni formák azonos megítélés alá esnek, és ennek megfelelően azonos védelemben részesülnek. Ebből következik, hogy az említett körülménynek nincs a büntetés kiszabását befolyásoló jelentősége.
Az elsőfokú bíróság az egyebekben helyesen felismert büntetéskiszabási körülmények nyomatékát kellő súllyal értékelve a büntetés céljának megfelelő fő- és mellékbüntetést szabott ki. A vádlott a bizalmi munkakörével visszaélve elkövetett vagyon elleni bűncselekményt kitervelve hajtotta végre. Erre és a további súlyosító körülményekre tekintettel - a helyesen felismert enyhítő tényezők ellenére - a büntetés enyhítésére nincs lehetőség.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a Munka Törvénykönyvének rendelkezéseit alkalmazva, helyesen kötelezte a vádlottat a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésére. A kamatfizetési kötelezettség meghatározása során azonban figyelmen kívül hagyta, hogy a 142/1989. (XII. 22.) MT rendelettel módosított Mt.</a> V. 64. §-ának (3) bekezdése értelmében 1990. január 1. napjától kezdődően a kamat összege a tőke 20 %-a. A Legfelsőbb Bíróság a kamatot meghatározó rendelkezést ennek megfelelően módosította.
Az iratokból megállapítható, hogy a vádlottat a svéd hatóság a magyar szervek megkeresése alapján 1989. december 5. napján őrizetbe vette, és ez az őrizet mindaddig tartott, amíg a magyar hatóság a vádlott előzetes letartóztatását el nem rendelte (1989. december 7.). Nyilvánvaló, hogy a személyi szabadságot korlátozó intézkedésre a Svédországban is az elbírált cselekmények miatt került sor. A Legfelsőbb Bíróság ezért ennek idejét is beszámította a kiszabott szabadságvesztésbe.
(Legf. Bír. Bf. I. 234/1990. sz.)