adozona.hu
BH 1991.1.48
BH 1991.1.48
Ha a dolgozó az üzemi baleset folytán olyan sérülést szenvedett, amelynek következményei elhárításához gépkocsi szükséges, a gépkocsi vételára címén támasztott kártérítési igény elbírálása szempontjából nem jelent ítélt dolgot, ha a dolgozó részére korábbi perben nem vagyoni kárpótlást ítéltek meg, és ennek megállapításánál figyelemmel voltak arra, hogy a kárpótlás összegéből a dolgozó - életlehetőségeinek jobbítása érdekében - gépkocsit vásárolhat magának [Mt. 62. §, Mt. V. 83. § (5) bek., 26/1980. (XII. 2
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes termelőszövetkezettel létesített munkaviszonya keretében külföldön, Irakban történő munkavégzésre kötött szerződést. A külföldi munkahelyen 1983. március 25-én egy kisdömpert vezetve hátramenetben nekiment egy ott álló helyzetben levő tehergépjárműnek. A feje a jármű közé beszorult, az idegrendszer tartós károsodásával járó agyzúzódást szenvedett, járóképtelenné vált, és a felső végtagjait is csak korlátozottan tudja mozgatni.
A felék között korábban folyamatban volt pe...
BH 1991.1.48 Ha a dolgozó az üzemi baleset folytán olyan sérülést szenvedett, amelynek következményei elhárításához gépkocsi szükséges, a gépkocsi vételára címén támasztott kártérítési igény elbírálása szempontjából nem jelent ítélt dolgot, ha a dolgozó részére korábbi perben nem vagyoni kárpótlást ítéltek meg, és ennek megállapításánál figyelemmel voltak arra, hogy a kárpótlás összegéből a dolgozó - életlehetőségeinek jobbítása érdekében - gépkocsit vásárolhat magának [Mt. 62. §, Mt.</a> V. 83. § (5) bek., 26/1980. (XII. 20.) MüM r. 6. §, Pp. 229. §].
A felperes az alperes termelőszövetkezettel létesített munkaviszonya keretében külföldön, Irakban történő munkavégzésre kötött szerződést. A külföldi munkahelyen 1983. március 25-én egy kisdömpert vezetve hátramenetben nekiment egy ott álló helyzetben levő tehergépjárműnek. A feje a jármű közé beszorult, az idegrendszer tartós károsodásával járó agyzúzódást szenvedett, járóképtelenné vált, és a felső végtagjait is csak korlátozottan tudja mozgatni.A felék között korábban folyamatban volt perben hozott ítéletével a munkaügyi bíróság az egyéb címeken járó kártérítés összegén felül nem vagyoni kártérítés címén 600 000 forint megfizetésére kötelezte az alperest.
Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes a nem vagyoni kártérítés iránti igényét felemelte 750 000 forintra. Az alperes a fellebbezésében elsősorban a kármegosztás mellőzését sérelmezte.
A megyei bíróság az ítéletében a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényét 700 000 forint erejéig indokoltnak találta, de 80-20 %-os kármegosztást alkalmazva az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatva az e címen megítélt összeget leszállította 560 000 forintra.
A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán hozott határozatával az alperes teljes mértékű kártérítési felelősségét megállapítva a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva az alperest nem vagyoni kártérítés címén terhelő marasztalás összegét 700 000 forintra felemelte.
A felperes 1989-ben újabb pert indított az alperes ellen. A keresetlevelében az 1984. január 1-je utáni keresetveszteségének megtérítésére és gépkocsi vételárának megtérítése fejében 96 000 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság az ítéletével az alperest gépkocsivásárlás költsége címén - keresetének megfelelően - 96 000 forint megfizetésére kötelezte. A felperes szóban levő igényét a tényleges helyzetnek megfelelő reális igénynek tartotta.
Az alperes a munkaügyi bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezésében az ítélet részbeni megváltoztatásával a gépkocsivásárlás költségeinek megtérítése alóli mentesítését kérte. Fellebbezett a felperes is, az elmaradt jövedelem címén járó kártérítés összegének felemelését kérte.
A megyei bíróság a gépkocsivásárlás költségének megtérítése kérdésében a felperes másik igényétől elkülönítve döntött, és végzést hozott, amelyben az elsőfokú ítéletnek erre vonatkozó és az alperest 96 000 forint megfizetésében marasztaló rendelkezését hatályon kívül helyezte, és a pert - ebben a keretben - megszüntette.
A másodfokú bíróság végzésének indokai szerint a felperes a korábbi perben hozott elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében a nem vagyoni kártérítés összegének felemelését arra is hivatkozva kérte, hogy kb. 80 000 forint értékben gépkocsit kíván vásárolni. A megyei bíróság a nem vagyoni kártérítés összegét azért állapította meg 100 000 forinttal magasabb mértékben, mert azt a felperes által felhozott igény kielégítése (személygépkocsi vásárlása) indokolta. A felperes által vásárolandó gépkocsi árának megtérítése felől tehát a bíróság már jogerős ítéletben döntött, ezért a gépkocsi vásárlása címén előterjesztett újabb kereseti kérelme ítélet dologra (res iudicata) irányul, miért is e részében a per megszüntetésének volt helye.
A másodfokú bíróság jogerős végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A korábbi perben hozott jogerős ítélet az alperes anyagi felelősségét az Mt. 62. §-a alapján állapította meg. Az e jogszabályon alapuló kártérítési kötelezettségének a munkáltató a 26/1980. (XII. 20.) MüM rendelet szabályai szerint köteles eleget tenni. A rendelet 6. §-a szerint a munkáltató köteles megtéríteni a dolgozó olyan költségeit, amelyek a sérelem következményeinek elhárításához szükségesek.
A felperes az alperes működési körében elszenvedett üzemi balesete következtében járóképtelenné vált. A baleset e súlyos következménye nem hárítható el, de enyhíthető a saját gépkocsi használata útján. Ilyenkor a megtérítendő költségek körébe tartozik a gépkocsi megvásárlásának költsége is, mivel csak gépkocsi használata révén hárítható el a lehetőségekhez képest a balesetnek a felperes járóképtelensége miatti következménye. A felperes tehát jogosult a gépkocsi vételárának megtérítésére, ennél fogva helytállóan döntött efelől a munkaügyi bíróság.
A munkáltató azonban a dolgozónak nemcsak a vagyoni kárát, hanem az Mt.</a> V. 83. §-a (5) bekezdésének rendelkezése szerint a nem vagyoni kárát is köteles megtéríteni, ha a károkozás a társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti. E feltételek az adott esetben szintén fennállanak, s ezért döntöttek az előzőekben eljárt bíróságok úgy, hogy a felperest nem vagyoni kárpótlás is megilleti.
A nem vagyoni kárpótlás nem céljuttatás, tehát nem valamely konkrétan meghatározott kár vagy a kárral összefüggésben felmerülő kiadás megtérítésére szolgál. E jogintézmény azon elvi megfontoláson alapul, hogy a károsultat a sérelem folytán olyan hátrányok érték, amelyek pénzben nem fejezhetők ki, de azok súlyát a kárpótlás enyhíti. E rendeltetésének megfelelően a nem vagyoni kárpótlás felhasználásának módját egyedül az arra jogosult dönti el, és a felhasználás általa választott módja az egyéb címen fennálló kártérítési igényét nem érinti.
Ezért a felperesnek a szükséges költség megtérítésére irányuló kártérítési igényét nem érintette az, hogy a felek között korábban folyamatban volt perben a felperes a nem vagyoni kárpótlás iránti igényének felemelését egyebek között azzal is indokolta, hogy életlehetőségei egy gépkocsi megvásárlásával javulhatnának, és hogy a másodfokú bíróság ezt az érvelést is figyelembe véve állapította meg a nem vagyoni kárpótlást nagyobb összegben.
Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a felperesnek az ebben a perben érvényesített, a károsodás folytán felmerülő szükséges költsége megtérítésére irányuló igényét a nem vagyoni kárpótlás iránt a korábbi perben már érvényesített és jogerősen elbírált igénnyel azonosnak, s ekként a per tárgyát ítélt dolognak tekintette. A korábbi és a jelen perben érvényesített jog még részben sem azonos, s ekként a szóban levő igénnyel összefüggésben a Pp. 229. §-a alkalmazásának s ezen az alapon a per megszüntetésének nem lett volna helye.
(M. törv. I. 10 024/1990. sz.)