adozona.hu
BH 1991.1.45
BH 1991.1.45
Ha a munkáltató a munkaszerződésben az alapbéren felüli bér megfizetését is vállalta, erre a dolgozónak alanyi joga keletkezett, kivéve ha munkaviszonyra vonatkozó szabály a kifizetést kizárja [25/1983. (XII. 29.) MÉM r. 6. sz. mell.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes korábbi munkáltatója a Z. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet volt, ahol takarmánygazdálkodási ágazatvezetői munkakörben havi 6700 forint összegű személyi alapbérrel dolgozott. Az alperes 1984. augusztus 23-án a felperes munkáltatójához levelet intézett, kérte a felperesnek a hozzá történő áthelyezését, minthogy a felperest főállattenyésztői munkakörben kívánja alkalmazni, havi 7500 forint alapfizetéssel és 2500 forint állami támogatással. 1984. augusztus 30-án a felek munkaszerződést...
BH 1991.1.45 Ha a munkáltató a munkaszerződésben az alapbéren felüli bér megfizetését is vállalta, erre a dolgozónak alanyi joga keletkezett, kivéve ha munkaviszonyra vonatkozó szabály a kifizetést kizárja [25/1983. (XII. 29.) MÉM r. 6. sz. mell.].
A felperes korábbi munkáltatója a Z. Mezőgazdasági Termelőszövetkezet volt, ahol takarmánygazdálkodási ágazatvezetői munkakörben havi 6700 forint összegű személyi alapbérrel dolgozott. Az alperes 1984. augusztus 23-án a felperes munkáltatójához levelet intézett, kérte a felperesnek a hozzá történő áthelyezését, minthogy a felperest főállattenyésztői munkakörben kívánja alkalmazni, havi 7500 forint alapfizetéssel és 2500 forint állami támogatással. 1984. augusztus 30-án a felek munkaszerződést kötöttek, amely szerint az alperes 1984. szeptember 1-jétől főállattenyésztő munkakörben foglalkoztatja a felperest, akinek munkabére "7500 forint alap + 2500 forint állami támogatás megkérése". A felperesnek az alperesnél fennállott munkaviszonya 1985. december 31-én áthelyezéssel megszűnt.A felperes az alperesnél fennállott munkaviszonya idejére havi 7500 forint munkabérben részesült. A felperes 1987. június 11-én kérte az alperest, hogy ezen felül havi 2500 forint, összesen 40 000 forint elmaradt munkabért fizessen meg a részére. Ezt a kérelmét az alperes vezetősége 1987. július 10-én elutasította, minthogy a felperes az igényének előterjesztésével indokolatlanul késlekedett.
A felperes 1987. augusztus 4-én az alperes szövetkezeti döntőbizottságához fordult, és kérte az alperesnek a követelése megfizetésére való kötelezését. A kérelmét a szövetkezeti döntőbizottság a határozatával elutasította. Az indokolása szerint állami támogatást nem lehet a munkaszerződésben kikötni, ezért az erre vonatkozó szerződési kikötés semmis, és arra követelés nem alapítható.
A felperes 1987. október 27-én a kérelmével megegyező tartalmú keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben arra hivatkozott, hogy a munkaszerződés megkötésekor havi 10 000 forint összegű munkabérben állapodtak meg, és ezt az alperes nem fizette meg a részére.
A munkaügyi bíróság, az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az indokolás szerint, ha az alperes szövetkezet elnöke szóban kötelezettséget vállalt is az állami támogatás elmaradása esetén annak megfelelő összeg megfizetésére, ez olyan személyi alapbér-módosításnak minősülne amely csak írásbafoglalás esetén érvényes. Ennek hiányában az ígéret a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozó olyan rendkívüli béremelés, amelynek elmaradása miatt munkaügyi vita nem kezdeményezhető. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperest a követelt összeg kártérítés címén sem illeti meg, mert az utólag nem bizonyítható, hogy ha az alperes a felperes részére igényelte volna az állami támogatást, azt az illetékes hatóság engedélyezte volna-e.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint a munkaügyi bíróságnak az az álláspontja, amely szerint a felperes az állami támogatás elmaradása miatt kártérítést nem igényelhet, helytálló. A kiesett munkabérrel kapcsolatban a perben rendelkezésre állnak adatok, etekintetben azonban fellebbezésnek nincs helye, ezért ezzel az igénnyel a megyei bíróság érdemben nem foglalkozott.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes kikérését és a munkaszerződést a munkáltató képviseletében az alperes elnöke írta alá. A felperes állítása szerint, amelyet megerősít Sz. K. főkönyvelő és dr. H. F. jogtanácsos tanúvallomása, az alperes szövetkezet elnöke mind a szerződéskötéskor, mind pedig azt követően vállalta, hogy ha a hatóság nem engedélyezi az állami támogatás fizetését, azt a szövetkezet fogja fizetni. Ezt támasztja alá az is, hogy a felpereshez hasonló képzettségű szakemberek munkabéréhez viszonyítva a havi 7500 forint munkabér alacsony lett volna, és ezt a felperes elődjének s későbbi beosztottjának a munkabére is meghaladta havi 8300 forintos összegével.
Ezek szerint az alperesnek a szerződéskötésre jogosult képviselője a felperessel szemben vállalta, hogy ha a megyei tanács az állami támogatást nem engedélyezi, az annak megfelelő összeget az alperes fogja fizetni a felperesnek.
Ha a munkáltató a munkabér kifizetését kétséget kizáróan megígérte, arra a dolgozónak alanyi joga keletkezik, kivéve ha munkaviszonyra vonatkozó szabály a kifizetést kizárja. Ilyen kizáró rendelkezésre az alperes sem hivatkozott, ezért a kereseti követelésre a felperes jogot szerzett annál is inkább, mert a munkaszerződésben foglaltak ellenére az alperes az állami támogatás engedélyezését nem kezdeményezte. Egyébként a felperes felső bérhatára legalább havi 11 500 forint volt a foglalkoztatás idején [25/1983. (XII. 29.) MÉM rendelet 6. számú melléklete]. A jogerős ítélet ettől eltérő döntése törvénysértő.
(M. törv. I. 10 364/1989. sz.)