BH 2019.11.309

Ukrajnából Magyarországra áttelepedett és ugyanitt munkaviszonyban állt felperes öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelme elbírálására az Egyezmény 9. cikk (1) bekezdése alkalmazásával a Tny. 22. §-a irányadó [a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 22. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] Az alperes a 2014. november 13. napján kelt NYUF-037/2810-12/2014. számú határozatával a felperes részére 2014. február 1. napi folyósítási kezdettel havi 64 090 forint összegben öregségi nyugdíjat állapított meg.
[2] A másodfokon eljárt Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központja a 2015. június 25. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperes öregségi nyugdíjának összegét 2014. február 1. napjától havi 64 030 forintban állapította meg a Magyar N...

BH 2019.11.309 Ukrajnából Magyarországra áttelepedett és ugyanitt munkaviszonyban állt felperes öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelme elbírálására az Egyezmény 9. cikk (1) bekezdése alkalmazásával a Tny. 22. §-a irányadó [a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 22. §].

A tényállás
[1] Az alperes a 2014. november 13. napján kelt NYUF-037/2810-12/2014. számú határozatával a felperes részére 2014. február 1. napi folyósítási kezdettel havi 64 090 forint összegben öregségi nyugdíjat állapított meg.
[2] A másodfokon eljárt Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központja a 2015. június 25. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperes öregségi nyugdíjának összegét 2014. február 1. napjától havi 64 030 forintban állapította meg a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1963. évi 16. számú törvényerejű rendelet (továbbiakban: Egyezmény) 9. cikk (1), (4) bekezdése, az Egyezmény végrehajtásáról szóló 7/1964. (VIII. 30.) MÜM rendelet 6. § (1), (4) bekezdése, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 12. § (1) bekezdése és 22. § (1) bekezdése rendelkezéseire alapítottan. A határozat indokolása szerint a felperes Magyarországon 1994. február 1-től 2009. április 14-ig munkaviszonyban állt, ezért részére az öregségi nyugellátást a magyar jogszabályok alapján, a magyar bérek figyelembevételével kellett megállapítani. Az ukrán társszerv a felperes munkakönyvében szereplő 2011. január 1-től 2013. december 31-ig terjedő idő vonatkozásában szolgálati időt nem igazolt, mivel az Ukrán Nyugdíj-Alap szerint nyugdíjjárulék-fizetés a felperes vonatkozásában erre az időszakra nem történt.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte azzal, hogy az új eljárásban az öregségi nyugellátás összegét az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdésének rendelkezései alapján "a nyugdíjazását megelőzően betöltött utolsó munkakörére figyelemmel a FEOR-08-as 1323 Pénzintézeti tevékenységet folytató egység vezetője munkakörhöz hozzárendelt tényleges 2013-as szakmai átlagkereset összegéből kiindulva számítsa ki és állapítsa meg és az elmaradt nyugdíjösszeg megfizetéséről is rendelkezzenek." A felperes nem vitatta, hogy a N. Bank a 2011. január 1-től 2013. december 31-ig terjedő időszakban járulékfizetést nem teljesített. A felperes állította, hogy Magyarországon munkaviszonyban nem állt, sem munkavállalási engedélye, sem magyarországi lakóhelye nem volt; Ukrajnában állt munkaviszonyban, így fizikailag is lehetetlen, hogy ugyanazon időben Magyarországon is munkát végezzen; a magyar munkáltatók által kiadott munkaviszony-igazolás téves. A felperes nem vitatta, hogy "magyar gazdasági társaságban tagsági jogviszonya állt fenn", álláspontja szerint ezen jogviszonyára tekintettel történhetett a járulékfizetés vonatkozásában.
[4] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Kiemelte, hogy felperes Magyarországra Ukrajnából települt át, ezért ellátását a Tny. szabályai alkalmazásával a magyar nyugdíjbiztosítási szervnek kell megállapítania. A felperesi igény elbírálására az Egyezmény 9. cikk (4) bekezdése az irányadó a Vhr. 6. § (4) bekezdése által is alátámasztottan. Az ukrán nyugdíjbiztosítási társszerv értesítése szerint felperes Ukrajnában nyugellátásban nem részesült, a magyar társadalombiztosítási nyilvántartás és a felperes által csatolt iratok szerint felperes Magyarországon 1994. február 1-től 2008. április 15-ig, illetve 2008. augusztus 1-től 2009. április 14-ig munkaviszonyban állt, ezért a Tny. 22. §-a alapján kell a nyugellátását kiszámítani.

A jogerős ítélet
[5] A Kúria hatályon kívül helyező végzése alapján megismételt eljárásban a közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét az Egyezmény 2. cikke, 9. cikk (1), (3)-(4) bekezdése, a Vhr. 6. § (1), (4) bekezdése, valamint a Tny. 22. § (1) bekezdése alkalmazásával elutasította. Megállapította, hogy az Ukrajnából Magyarországra áttelepedett felperes részére Ukrajnában nyugellátást nem állapítottak meg. A becsatolt okiratok tanúsága szerint a felperesnek tartózkodási helye 2009. március 19-től, bejelentett lakóhelye 2009. április 9-től volt B.-n (nem azonos címeken). A felperes 1991. július 1-től 1992. augusztus 1-ig a W. Kft.-nél, 1994. február 1-től 2008. április 15-ig a P. Kft.-nél (melynek 1992. szeptember 30-tól 2000. június 26-ig tagja is volt), 2008. augusztus 1-től 2009. április 18-ig a K. Kft.-nél állt munkaviszonyban. Az egykorú iratok, igazolások hitelt érdemlően bizonyítják, hogy a Magyarországon 2009. április 9-től állandó lakóhellyel rendelkező felperes 2009. április 14-ig Magyarországon munkaviszonyban állt, ezért az öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmét az alperes jogszabálysértés nélkül bírálta el az Egyezmény 9. cikk (4) bekezdése, valamint a Tny. 22. § (1) bekezdése alkalmazásával.

A felülvizsgálati kérelem
[6] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet - a társadalombiztosítási szervek határozataira is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte azzal, hogy az alperes az új eljárásban a felperes öregségi nyugdíja összegét az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdése és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6) Korm. rendelet (továbbiakban: Tnyvhr.) 14. § (10) bekezdése alapján a nyugdíjazását megelőzően betöltött utolsó munkaköre és az ahhoz rendelt 2013. évi szakmai átlagkereset figyelembevételével állapítsa meg, továbbá az alperes fizesse ki az elmaradt nyugdíj összegét. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ket. 1. § (1)-(4) bekezdései, 2. § (1), (3) bekezdése, 4. § (2) bekezdése, 5. § (1) bekezdése, 50. § (1) bekezdése, a Tny. 64. § (2) bekezdése, az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdése és a Tnyvhr. 14. § (10) bekezdése rendelkezéseit sérti.
[7] A felperes érvelése szerint a bíróság a tényállást "hibásan" állapította meg, téves jogszabály értelmezés és jogi következtetés miatt megalapozatlan, jogsértő ítéletet hozott. A jogerős ítélet megállapításai a Magyarországra költözés és az utolsó, a N. Banknál fennállt munkaviszonya tekintetében iratellenes és ellentmondásos. Az ítéleti megállapítással szemben a P. Kft. részéről semmilyen okirat nem került becsatolásra csupán egy igazolás arról, hogy egy adatbejelentő beküldésre került a NAV részére, mely adatbejelentés a társaság általi - felperes által sem vitatott - járulék fizetésről szól, a jogvita eldöntése szempontjából nem releváns. Nincs olyan okirat, amely azt bizonyítaná, hogy a P. Kft.-nél munkaviszonyban állt volna a felperes. A K. Kft. által becsatolt munkaszerződés aláírására a felperes nem emlékezett; a Kft.-nél munkaviszonyban nem állt, munkát nem végzett; ebben az időben "Ukrajnában egy bank alkalmazásában állt".
[8] A perbeli időszakban munkavállalási engedéllyel, amely a külföldi állampolgárok magyarországi munkavállalásához szükséges volt, nem rendelkezett. Az érintett időszakban Ukrajnában állt munkaviszonyban, vezető állású munkavállalóként, ami kizárja, hogy egyidejűleg Magyarországon munkaviszonyban állt volna. Az alperes sem tette vitássá, hogy utolsó munkahelyén, a N. Banknál bankközi és pénzügyi piaci értékesítési igazgató volt.
[9] A bíróság és az alperes is tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a magyarországi járulékfizetés kizárja az ukrán munkaviszonyok figyelembevételét az öregségi nyugdíj összegének meghatározása során.
[10] Az Egyezmény 9. cikk (4) bekezdése Magyarországra költözésről szól, amely esetében a járulékfizetéssel érintett időszakban nem valósult meg. A Vhr. 2. § (1) bekezdése értelmében az Egyezmény alkalmazásakor a jövedelemszerző, munkavégzésre irányuló jogviszonynak és nem a járulékfizetésnek van jelentősége. Az alperes nem bizonyította, de nem is állította, hogy a felperes Magyarországra költözését, azaz 2014-et követően, Magyarországon tovább dolgozott volna. Az alperes "diszkriminatív módon" a szolgálati idő megállapítása során az ukrajnai szolgálati idejét figyelembe vette, ugyanakkor a nyugdíj összege megállapításánál már figyelmen kívül hagyta. Az alperesnek nem álltak rendelkezésére a felperes ukrajnai munkaviszonyaiból származó jövedelmi adatai, ezért jogsértően "kisegítő szabályként" alkalmazta a Tnyvhr. 14. § (10) bekezdését.
[11] A "dupla" járulékfizetés miatt hátrányos helyzetbe került, mivel a Magyarországon történt járulékfizetése miatt az ukrajnai utolsó munkaviszonya figyelmen kívül maradt, így nem az utolsó munkaköre szerinti belföldi szakmai átlagkereset alapján került az öregségi nyugdíjának az összege megállapításra.
[12] A felperes álláspontja szerint az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdése és a Tnyvhr. 14. § (1) bekezdése alkalmazásával a nyugdíjazását megelőzően betöltött munkaköre alapján kell a nyugellátását megállapítani abban az esetben is, ha ténylegesen Magyarországon állt volna munkaviszonyban az átköltözését megelőzően.

A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint
[14] A peradatok szerint a felperes 2009. április 9. napjától B.-n bejelentett állandó lakóhellyel, 2009. március 19. napjától B.-n tartózkodási hellyel rendelkezett. A lakcímet igazoló hatósági igazolvány, mint közokirat adatait, az ellenkező bizonyításáig valósnak kell elfogadni. A felperes a közokirat cáfolatára semmiféle bizonyítékot nem jelölt meg, nem csatolt és bizonyítási eljárást sem indítványozott.
[15] A társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai és az egykorú munkaügyi okiratok bizonyították, hogy a felperes 1991. július 1. és 1992. augusztus 1. közötti időben a W. Kft.-nél, 1994. február 1. és 2008. április 15. között a P. Kft.-nél, melynek 1992. szeptember 30-tól 2000. június 26-ig tagja is volt, 2008. augusztus 1. és 2009. április 18. között a K.Kft.-nél állt munkaviszonyban. A felperes magyar munkakönyve kiváltására 1991. október 8. napján került sor. A felperes Magyarországon társadalombiztosítási azonosító jellel (TAJ-szám), adóazonosító jellel és személyi számmal is rendelkezett. A személyi szám a Magyarországon használatos nemzeti személyazonosító jelek egyike, ami a közigazgatás számára az adatkezelés könnyítésére szolgál 1975 óta (1995-ig bezárólag). 1995 óta adóügyekben az adóazonosító jel, az egészségügyben a TAJ lépett a helyébe és csupán népességnyilvántartási és lakcímügyekben használatos tovább a személyi szám. Az adóazonosító jel az adózással kapcsolatos nyilvántartási kód, a nem magyar állampolgároknak is adóazonosító jellel kell rendelkezniük, ha Magyarországon adókötelezettsége keletkezik (beleértve az osztalékot is, mint jövedelemadó-köteles bevétel). A TAJ-kártya igényléséhez biztosítotti jogviszonyt kell igazolni. A belföldinek nem minősülő biztosított részére a magyarországi foglalkoztatója kérheti a TAJ kiadását (kivéve megállapodáson alapuló jogosultság esetét).
[16] A felperes előadta, hogy a munkakönyve szerint 1992. június 15-től 1996. október 8-ig a L.-ben, 1998. június 1-től 2000. június 30-ig az U.-ban, 2000. december 11-től 2014. január 16. napjáig a N. Bankban dolgozott. Megállapítható, hogy a felperes által fénymásolatban, orosz nyelven becsatolt munkakönyvek: 1967. augusztus 28-án, illetve 1992. július 15-én kerültek kiállításra. A peres eljárás nyelve a magyar, így azok a bizonyítékok, amelyek nem magyar nyelvűek - hiteles fordítás hiányában - nem értékelhetőek és az ukrajnai munkavégzésekre vonatkozó felperesi előadások alátámasztására nem alkalmasak. A felperes a társadalombiztosítási szervek nyilvántartása adatait és az egykorú munkaügyi dokumentumok valóság tartalmát vitatta, azonban azok cáfolatára bizonyítást nem ajánlott fel, olyan bizonyítékot, amely alkalmas lenne a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok valóságtartalmának a megdöntésére, nem csatolt be.
[17] A bíróság a bizonyítékok értékelésével helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes munkaviszonya a K.Kft.-nél a 2009. április 9. napi Magyarországra költözését követően 2009. április 18-ig fennállt, ezért az Egyezmény 9. cikk (4) bekezdése alkalmazásával a Tny. 22. §-a alapján a társadalombiztosítási szervek jogszabálysértés nélkül állapították meg az öregségi nyugdíjkorhatárt 2011. július 18. napján elért felperes öregségi nyugdíja összegét.
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében számos jogszabályt felsorolt, azonban a Pp. 272. § (2) bekezdésének megfelelő kérelmet csupán az Egyezmény 9. cikk (3) és (4) bekezdése, a Vhr. 6. § (4) bekezdése, 2. § (1) bekezdése bíróság általi megsértése körében adott elő, ezért a Kúria a további - Ket., Tny., Tnyvhr. - rendelkezések esetleges bíróság általi megsértésének vizsgálatát mellőzte.
[19] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet - az indokolás fentiek szerinti kiegészítésével - hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdése].
(Kúria Mfv.III.10.143/2018.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

Az ügy száma: Mfv.III.10.143/2018/3.
A tanács tagjai: Dr. Zanathy János
a tanács elnöke
Dr. Farkas Katalin
előadó bíró
Dr. Magyarfalvi Katalin
bíró
A felperes:
A felperes képviselője: dr. Máté Szabolcs ügyvéd
Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatal VIII. Kerületi Hivatala
Az alperes képviselője: dr. Juhász Márta jogtanácsos
A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.M.1010/2017/11.

Rendelkező rész
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.M.1010/2017/11. számú ítéletét hatályában fenntartja.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A tényállás
[1] Az alperes a 2014. november 13. napján kelt NYUF-037/2810-12/2014. számú határozatával a felperes részére 2014. február 1. napi folyósítási kezdettel havi 64.090 forint összegben öregségi nyugdíjat állapított meg.
[2] A másodfokon eljárt Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság Központja a 2015. június 25. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta és a felperes öregségi nyugdíjának összegét 2014. február 1. napjától havi 64.030 forintban állapította meg a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége között a szociális ellátás területén való együttműködés tárgyában Budapesten, az 1962. december 20-án kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1963. évi 16. számú törvényerejű rendelet (továbbiakban: Egyezmény) 9. cikk (1), (4) bekezdése, az Egyezmény végrehajtásáról szóló 7/1964.(VIII.30.) MÜM rendelet 6. § (1), (4) bekezdése, valamint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.) 12. § (1) bekezdése és 22. § (1) bekezdése rendelkezéseire alapítottan. A határozat indokolása szerint a felperes Magyarországon 1994. február 1-től 2009. április 14-ig munkaviszonyban állt, ezért részére az öregségi nyugellátást a magyar jogszabályok alapján, a magyar bérek figyelembevételével kellett megállapítani. Az ukrán társszerv a felperes munkakönyvében szereplő 2011. január 1-től 2013. december 31-ig terjedő idő vonatkozásában szolgálati időt nem igazolt, mivel az Ukrán Nyugdíj-Alap szerint nyugdíjjárulék fizetés a felperes vonatkozásában erre az időszakra nem történt.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[3] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte azzal, hogy az új eljárásban az öregségi nyugellátás összegét az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdésének rendelkezései alapján "a nyugdíjazását megelőzően betöltött utolsó munkakörére figyelemmel a FEOR-08-as 1323 Pénzintézeti tevékenységet folytató egység vezetője munkakörhöz hozzárendelt tényleges 2013-as szakmai átlagkereset összegéből kiindulva számítsa ki és állapítsa meg és az elmaradt nyugdíjösszeg megfizetéséről is rendelkezzenek." A felperes kereseti kérelmében hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 1. § (1)-(4) bekezdése, 2. § (1), (3) bekezdése, 3. § (2) bekezdés b)-d) pontjai, 4. § (1) bekezdése, 5. § (1) bekezdése, 50. § (1) bekezdése, a Tny. 1. § (2) bekezdése, 22. § (1) bekezdés b) pontja és (4) bekezdése, 64. § (2) bekezdése, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997.(X.6.) Kormányrendelet 14. § (10) bekezdése, az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdése és 2. cikke rendelkezéseire, valamint a Központi Statisztikai Hivatal Elnökének 7/2010.(IV.23.) számú közleményére. A felperes nem vitatta, hogy a N. Bank a 2011. január 1-től 2013. december 31-ig terjedő időszakban járulékfizetést nem teljesített. A felperes állította, hogy Magyarországon munkaviszonyban nem állt, sem munkavállalási engedélye, sem magyarországi lakóhelye nem volt; Ukrajnában állt munkaviszonyban, így fizikailag is lehetetlen, hogy ugyanazon időben Magyarországon is munkát végezzen; a magyar munkáltatók által kiadott munkaviszony igazolás téves. A felperes nem vitatta, hogy "magyar gazdasági társaságban tagsági jogviszonya állt fenn", álláspontja szerint ezen jogviszonyára tekintettel történhetett a járulékfizetés vonatkozásában.
[4] Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva. Kiemelte, hogy felperes Magyarországra Ukrajnából települt át, ezért ellátását a Tny. szabályai alkalmazásával a magyar nyugdíjbiztosítási szervnek kell megállapítania. A felperesi igény elbírálására az Egyezmény 9. cikk (4) bekezdése az irányadó a Vhr. 6. § (4) bekezdése által is alátámasztottan. Az ukrán nyugdíjbiztosítási társszerv értesítése szerint felperes Ukrajnában nyugellátásban nem részesült, a magyar társadalombiztosítási nyilvántartás és a felperes által csatolt iratok szerint felperes Magyarországon 1994. február 1-től 2008. április 15-ig, illetve 2008. augusztus 1-től 2009. április 14-ig munkaviszonyban állt, ezért a Tny. 22. §-a alapján kell a nyugellátását kiszámítani.

A jogerős ítélet
[5] A Kúria hatályon kívül helyező végzése alapján megismételt eljárásban a közigazgatási és munkaügyi bíróság a felperes keresetét az Egyezmény 2. cikke, 9. cikk (1), (3)-(4) bekezdése, a Vhr. 6. § (1), (4) bekezdése, valamint a Tny. 22. § (1) bekezdése alkalmazásával elutasította. Megállapította, hogy az Ukrajnából Magyarországra áttelepedett felperes részére Ukrajnában nyugellátást nem állapítottak meg. A becsatolt okiratok tanúsága szerint a felperesnek tartózkodási helye 2009. március 19-től, bejelentett lakóhelye 2009. április 9-től volt B.-n (nem azonos címeken). A felperes 1991. július 1-től 1992. augusztus 1-ig a W. Kft.-nél, 1994. február 1-től 2008. április 15-ig a P. Kft.-nél (melynek 1992. szeptember 30-tól 2000. június 26-ig tagja is volt), 2008. augusztus 1-től 2009. április 18-ig a K.Kft.-nél állt munkaviszonyban. Az egykorú iratok, igazolások hitelt érdemlően bizonyítják, hogy a Magyarországon 2009. április 9-től állandó lakóhellyel rendelkező felperes 2009. április 14-ig Magyarországon munkaviszonyban állt, ezért az öregségi nyugdíj megállapítása iránti kérelmét az alperes jogszabálysértés nélkül bírálta el az Egyezmény 9. cikk (4) bekezdése, valamint a Tny. 22. § (1) bekezdése alkalmazásával.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet - a társadalombiztosítási szervek határozataira is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte azzal, hogy az alperes az új eljárásban a felperes öregségi nyugdíja összegét az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdése és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6) Korm.rendelet (továbbiakban: Tnyvhr.) 14. § (10) bekezdése alapján a nyugdíjazását megelőzően betöltött utolsó munkaköre és az ahhoz rendelt 2013. évi szakmai átlagkereset figyelembevételével állapítsa meg, továbbá az alperes fizesse ki az elmaradt nyugdíj összegét. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ket. 1. § (1)-(4) bekezdései, 2. § (1), (3) bekezdése, 4. § (2) bekezdése, 5. § (1) bekezdése, 50. § (1) bekezdése, a Tny. 64. § (2) bekezdése, az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdése és a Tnyvhr. 14. § (10) bekezdése rendelkezéseit sérti.
[7] A felperes érvelése szerint a bíróság a tényállást "hibásan" állapította meg, téves jogszabály értelmezés és jogi következtetés miatt megalapozatlan, jogsértő ítéletet hozott. A jogerős ítélet megállapításai a Magyarországra költözés és az utolsó, a N. Banknál fennállt munkaviszonya tekintetében iratellenes és ellentmondásos. Az ítéleti megállapítással szemben a P. Kft. részéről semmilyen okirat nem került becsatolásra csupán egy igazolás arról, hogy egy adatbejelentő beküldésre került a NAV részére, mely adatbejelentés a társaság általi - felperes által sem vitatott - járulék fizetésről szól, a jogvita eldöntése szempontjából nem releváns. Nincs olyan okirat, amely azt bizonyítaná, hogy a P. Kft.-nél munkaviszonyban állt volna a felperes. A K. Kft. által becsatolt munkaszerződés aláírására a felperes nem emlékezett; a kft.-nél munkaviszonyban nem állt, munkát nem végzett; ebben az időben "Ukrajnában egy bank alkalmazásában állt".
[8] A perbeli időszakban munkavállalási engedéllyel, amely a külföldi állampolgárok magyarországi munkavállalásához szükséges volt, nem rendelkezett. Az érintett időszakban Ukrajnában állt munkaviszonyban, vezető állású munkavállalóként, ami kizárja, hogy egyidejűleg Magyarországon munkaviszonyban állt volna. Az alperes sem tette vitássá, hogy utolsó munkahelyén, a N. Banknál bankközi és pénzügyi piaci értékesítési igazgató volt.
[9] A bíróság és az alperes is tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a magyarországi járulékfizetés kizárja az ukrán munkaviszonyok figyelembevételét az öregségi nyugdíj összegének meghatározása során.
[10] Az Egyezmény 9. cikk (4) bekezdése Magyarországra költözésről szól, amely esetében a járulékfizetéssel érintett időszakban nem valósult meg. A Vhr. 2. § (1) bekezdése értelmében az Egyezmény alkalmazásakor a jövedelemszerző, munkavégzésre irányuló jogviszonynak és nem a járulékfizetésnek van jelentősége. Az alperes nem bizonyította, de nem is állította, hogy a felperes Magyarországra költözését, azaz 2014-et követően, Magyarországon tovább dolgozott volna. Az alperes "diszkriminatív módon" a szolgálati idő megállapítása során az ukrajnai szolgálati idejét figyelembe vette, ugyanakkor a nyugdíj összege megállapításánál már figyelmen kívül hagyta. Az alperesnek nem álltak rendelkezésére a felperes ukrajnai munkaviszonyaiból származó jövedelmi adatai, ezért jogsértően "kisegítő szabályként" alkalmazta a Tnyvhr. 14. § (10) bekezdését.
[11] A "dupla" járulékfizetés miatt hátrányos helyzetbe került, mivel a Magyarországon történt járulékfizetése miatt az ukrajnai utolsó munkaviszonya figyelmen kívül maradt, így nem az utolsó munkaköre szerinti belföldi szakmai átlagkereset alapján került az öregségi nyugdíjának az összege megállapításra.
[12] A felperes álláspontja szerint az Egyezmény 9. cikk (3) bekezdése és a Tnyvhr. 14. § (1) bekezdése alkalmazásával a nyugdíjazását megelőzően betöltött munkaköre alapján kell a nyugellátását megállapítani abban az esetben is, ha ténylegesen Magyarországon állt volna munkaviszonyban az átköltözését megelőzően.

A Kúria döntése és jogi indokai
[13] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint
[14] A peradatok szerint a felperes 2009. április 9. napjától B.-n bejelentett állandó lakóhellyel, 2009. március 19. napjától B.-n tartózkodási hellyel rendelkezett. A lakcímet igazoló hatósági igazolvány, mint közokirat adatait, az ellenkező bizonyításáig valósnak kell elfogadni. A felperes a közokirat cáfolatára semmiféle bizonyítékot nem jelölt meg, nem csatolt és bizonyítási eljárást sem indítványozott.
[15] A társadalombiztosítási szervek nyilvántartásai és az egykorú munkaügyi okiratok bizonyították, hogy a felperes 1991. július 1. és 1992. augusztus 1. közötti időben a W. Kft.-nél, 1994. február 1. és 2008. április 15. között a P. Kft.-nél, melynek 1992. szeptember 30-tól 2000. június 26-ig tagja is volt, 2008. augusztus 1. és 2009. április 18. között a K.Kft.-nél állt munkaviszonyban. A felperes magyar munkakönyve kiváltására 1991. október 8. napján került sor. A felperes Magyarországon társadalombiztosítási azonosító jellel (TAJ szám), adóazonosító jellel és személyi számmal is rendelkezett. A személyi szám a Magyarországon használatos nemzeti személyazonosító jelek egyike, ami a közigazgatás számára az adatkezelés könnyítésére szolgál 1975. óta (1995-ig bezárólag). 1995. óta adóügyekben az adóazonosító jel, az egészségügyben a TAJ lépett a helyébe és csupán népességnyilvántartási és lakcím ügyekben használatos tovább a személyi szám. Az adóazonosító jel az adózással kapcsolatos nyilvántartási kód, a nem magyar állampolgároknak is adóazonosító jellel kell rendelkeznie, ha Magyarországon adókötelezettsége keletkezik (beleértve az osztalékot is, mint jövedelemadó köteles bevétel). A TAJ Kártya igényléséhez biztosítotti jogviszonyt kell igazolni. A belföldinek nem minősülő biztosított részére a magyarországi foglalkoztatója kérheti a TAJ kiadását (kivéve megállapodáson alapuló jogosultság esetét).
[16] A felperes előadta, hogy a munkakönyve szerint 1992. június 15-től 1996. október 8-ig a L.-ban, 1998. június 1-től 2000. június 30-ig az U.-ban, 2000. december 11-től 2014. január 16. napjáig a N. Bankban dolgozott. Megállapítható, hogy a felperes által fénymásolatban, orosz nyelven becsatolt munkakönyvek: 1967. augusztus 28-án illetve 1992. július 15-én kerültek kiállításra. A peres eljárás nyelve a magyar, így azok a bizonyítékok, amelyek nem magyar nyelvűek - hiteles fordítás hiányában - nem értékelhetőek és az ukrajnai munkavégzésekre vonatkozó felperesi előadások alátámasztására nem alkalmasak. A felperes a társadalombiztosítási szervek nyilvántartása adatait és az egykorú munkaügyi dokumentumok valóság tartalmát vitatta, azonban azok cáfolatára bizonyítást nem ajánlott fel, olyan bizonyítékot, amely alkalmas lenne a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok valóságtartalmának a megdöntésére, nem csatolt be.
[17] A bíróság a bizonyítékok értékelésével helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes munkaviszonya a K.Kft.-nél a 2009. április 9. napi Magyarországra költözését követően 2009. április 18-ig fennállt, ezért az Egyezmény 9. cikke (4) bekezdése alkalmazásával a Tny. 22. §-a alapján a társadalombiztosítási szervek jogszabálysértés nélkül állapították meg az öregségi nyugdíjkorhatárt 2011. július 18. napján elért felperes öregségi nyugdíja összegét.
[18] A felperes felülvizsgálati kérelmében számos jogszabályt felsorolt, azonban a Pp. 272. § (2) bekezdésének megfelelő kérelmet csupán az Egyezmény 9. cikk (3) és (4) bekezdése, a Vhr. 6. § (4) bekezdése, 2. § (1) bekezdése bíróság általi megsértése körében adott elő, ezért a Kúria a további - Ket., Tny., Tnyvhr. - rendelkezések esetleges bíróság általi megsértésének vizsgálatát mellőzte.
[19] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet - az indokolás fentiek szerinti kiegészítésével - hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (3) bekezdése].

Záró rész
[20] Az alperesnek a felülvizsgálati eljárásban költségigénye nem merült fel, ezért a Kúria e körben mellőzte a határozathozatalt a Pp. 78. § (1) bekezdése alkalmazásával.
[21] A felülvizsgálati eljárás illetékét a Tny. 81. §-a alapján a magyar állam viseli.
[22] A felülvizsgálati kérelmet a Kúria tárgyaláson kívül bírálta el [Pp. 274. § (1) bekezdés].
Budapest, 2019. január 14.
Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró
(Kúria Mfv.III.10.143/2018.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.