adozona.hu
BH 2019.11.308
BH 2019.11.308
A közalkalmazottat emelt összegű végkielégítés akkor illeti meg, ha a közalkalmazotti jogviszonya az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg, azaz ha öt éven belül az öregségi nyugdíjkorhatárt betölti. E körbe nem vonható az az eset, ha öt éven belül az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesülhet [a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 37. § (7) bekezdés, a munka törvénykönyvéről szóló
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1994. december 9-én kelt munkaszerződés szerint a körzeti fogorvosi rendelőben takarító munkakörben dolgozott. 1995. április 11-én újabb munkaszerződést kötött, mely szerint a Sz.-i Községi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalában parkgondozó munkakörben foglalkoztatták 1995. november 30-áig tartó határozott időtartamra. Ezt követően a munkaszerződés határozott időt kikötő rendelkezését 1997. november 30-áig meghosszabbított...
BH 2019.11.308 A közalkalmazottat emelt összegű végkielégítés akkor illeti meg, ha a közalkalmazotti jogviszonya az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző öt éven belül szűnik meg, azaz ha öt éven belül az öregségi nyugdíjkorhatárt betölti. E körbe nem vonható az az eset, ha öt éven belül az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt öregségi nyugdíjban részesülhet [a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 37. § (7) bekezdés, a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 294. § ga) pont].
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1994. december 9-én kelt munkaszerződés szerint a körzeti fogorvosi rendelőben takarító munkakörben dolgozott. 1995. április 11-én újabb munkaszerződést kötött, mely szerint a Sz.-i Községi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalában parkgondozó munkakörben foglalkoztatták 1995. november 30-áig tartó határozott időtartamra. Ezt követően a munkaszerződés határozott időt kikötő rendelkezését 1997. november 30-áig meghosszabbították, majd a munkaviszonyt 1997. január 31-ével közös megegyezéssel megszüntették. A felperes 1997. február 1-jétől állt a Napköziotthonos Óvoda Sz. munkáltatónál dajka munkakörben közalkalmazotti jogviszonyban. A kinevezési okirat a közalkalmazotti jogviszonya időtartamát 17 év 1 hónapban állapította meg, s a felperest a B fizetési osztály 6. fizetési fokozatába sorolták.[2] Részére 2014. július 1-jétől fogyatékossági támogatást állapítottak meg.
[3] Az alperes 2015. június 30-án kelt intézkedésével 2015. december 31-ével felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, és a július 1-jétől kezdődő felmentési idő teljes időtartamára mentesítette őt a munkavégzési kötelezettség alól. Megállapította, hogy 18 éves közalkalmazotti jogviszonyát figyelembe véve 6 havi távolléti díjának megfelelő összegű végkielégítésre vált jogosulttá. A felperes számára 2016. január 1-jétől rokkantsági ellátást állapítottak meg.
A felperes keresete, az alperes ellenkérelme
[4] A felperes keresetében kérte, kötelezze a bíróság az alperest 40 nap szabadság megváltására, melyből 10 munkanap a fogyatékossága miatt őt megillető pótszabadság volt, valamint további 4 havi távolléti díjának megfelelő összegű végkielégítés címén 698 160 forint megfizetésére, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 37. § (7) bekezdése szerint.[5] Érvelése szerint, ha a közalkalmazotti jogviszonya nem szűnt volna meg, öt éven belül igénybe vehette volna a 40 éves jogosultsági idővel a kedvezményes öregségi nyugdíjat. Ezen túl 2 havi felmentési időre járó illetmény iránti igényt is előterjesztett a Kjt. 33. § (2) bekezdés f) pontjára hivatkozva figyelemmel arra, hogy közalkalmazotti jogviszonya ideje meghaladta a 30 évet. További 2 havi végkielégítés megfizetését kérte ezenfelül a Kjt. 37. § (6) bekezdés g) pontjára hivatkozva arra tekintettel, hogy közalkalmazotti jogviszonyban töltött idejét 1994. január 1-jétől kellett volna számítani. Így összesen 8 havi távolléti díj illette volna meg végkielégítés címén. Kérte továbbá, hogy a bíróság vizsgálja felül a besorolása helyességét, mivel őt helyesen a C fizetési osztályba kellett volna sorolni, és erre figyelemmel illetménykülönbözetre tartott igényt.
[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy tévesen sorolták be a felperest figyelemmel arra, hogy az önkormányzat polgármesteri hivatalával fennállt korábbi jogviszonyát közös megegyezéssel szüntették meg. A végkielégítés megfizetése során a Kjt. 34. § (4) bekezdésében meghatározottak szerint jártak el és nem lehetett alkalmazni a felperes által felhívott jogszabályhelyeket. A pótszabadság vonatkozásában előadta, hogy az arra való jogosultságáról nem tájékoztatta a felperes a munkáltatót.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[7] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 174 540 forint szabadságmegváltást, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.[8] Megállapította, hogy a felperest a felmentési idő teljes tartamára mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól a munkáltató, így jogszerűen terjesztette elő a 30 nap szabadságmegváltás iránti igényét, és annak megfizetésére kötelezte a munkáltatót. Nem tartotta a bíróság megalapozottnak a felperes 10 nap pótszabadság megváltása iránti igényét figyelemmel arra, hogy erre való jogosultságáról nem tájékoztatta munkáltatóját.
[9] Ugyancsak nem találta megalapozottnak a bíróság az emelt összegű végkielégítéssel kapcsolatos igényét tekintettel arra, hogy ez a kedvezmény az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belüli felmentés esetén illeti meg a közalkalmazottat, és nem abban az esetben, ha a felmentést követő 5 éven belül a közalkalmazott elérné a nők 40 éves jogosultsági idejével igénybe vehető nyugellátás feltételeit.
[10] Ugyancsak nem tartotta megalapozottnak a felperes azzal kapcsolatos igényét, hogy felmentési idejét nem megfelelően számolta a munkáltató, mivel közalkalmazotti jogviszonyának ideje meghaladta a 30 évet, ezt a felperes nem bizonyította.
[11] Nem igazolta azt sem, hogy a Kjt. 37. § (6) bekezdés g) pontja alapján további 2 havi végkielégítésre vált volna jogosulttá, illetve hogy helytelen volt besorolása.
[12] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[13] Megállapította, hogy valamennyi kereseti követelés vonatkozásában helytállóan került megállapításra a tényállás, a bizonyítékok megfelelő mérlegelésével jogszerű döntést hozott az elsőfokú bíróság, így azt helyes indokaira tekintettel hagyta helyben.
A felülvizsgálati kérelem, felülvizsgálati ellenkérelem
[14] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria azt helyezze hatályon kívül, adjon helyt keresetének.[15] A pótszabadság vonatkozásában előadottak szerint a munkáltató a rendelkezésére bocsátott iratanyagból tudomással bírhatott arról, hogy fogyatékossági támogatást kap, ennek ellenére nem adta ki a pótszabadságot, e körben a felperes azonban megsértett jogszabályhelyet nem jelölt meg. A besorolással kapcsolatos kereseti követelése vonatkozásában arra hivatkozott, hogy közoktatási intézményben dolgozók esetében a Kjt. végrehajtási rendelete alkalmazandó, ezért a bíróság a 138/1992. (X. 8.) és a 326/2013. (VIII. 30.) Kormányrendeletekkel ellentétesen döntött. Nem jelölte meg azonban a megsértett jogszabályhelyet, illetve nem fejtette ki, hogy miért jogsértő a törvényszék döntése.
[16] A végkielégítés vonatkozásában előadta, hogy csatolta a közalkalmazotti jogviszonyáról szóló dokumentumokat, az alperes által kiállított dokumentum tévesen került kitöltésre, egyazon önkormányzatnál 20 év 3 hónap 13 nappal rendelkezett. E körben sem jelölte meg a felperes, hogy a másodfokú bíróság döntése miért jogsértő. Előadta továbbá, hogy a 2011. január 1-jétől hatályos Tny. 18. § 2.a) és 2.d.) pontja alapján életkortól függetlenül saját teljes öregségi nyugdíjra jogosult az a nő, aki a feltételeknek megfelel, továbbá utalt az Mt. 294. §-ára, nem fejtette ki azonban, hogy a jogerős ítélet e körben miért törvénysértő. 2019. január 21-én felülvizsgálati kérelmét további érvekkel egészítette ki.
[17] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[18] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.[19] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp.272. § (2) bekezdés]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi [1/2016.(II. 15.) PK vélemény]. A felülvizsgálati kérelem előterjesztésére a Pp. 272. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet közlésétől számított hatvan napon belül van lehetőség, ezért a felperes által az ezt követően benyújtott észrevételben foglaltakat a Kúria nem vizsgálta.
[20] A felperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy a pótszabadság körében a bíróság nem értékelte az általa csatolt dokumentumokat, ezzel kapcsolatban azonban megsértett jogszabályhelyet nem jelölt meg [Pp. 206. § (1) bekezdés], így azt a Kúria érdemben nem vizsgálta. Bár a felülvizsgálati kérelem kifogásolta a felperes besorolásának helyességét is, e körben konkrét jogszabályhelyet nem jelölt meg és nem fejtette ki, hogy besorolása milyen okból volt jogszabályba ütköző, így ez sem volt érdemben vizsgálható.
[21] A végkielégítés tekintetében kifogásolta, hogy nem 8 havi végkielégítést állapított meg számára az alperes, s hivatkozott arra, hogy ezzel kapcsolatban dokumentumokat csatolt, mellyel vélhetően arra kívánt utalni, hogy azokat nem megfelelően értékelte a bíróság, ezzel kapcsolatban azonban megsértett jogszabályhelyet [Pp. 206. § (1) bekezdés] nem jelölt meg, így a bizonyítékok felülmérlegelésére nem volt lehetőség. Helyesen állapította meg a törvényszék az elsőfokú bírósággal egyezően, hogy a Kjt. 87/A. §-a határozza meg, hogy mely időtartamokat kell közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek tekinteni, s e körben a bizonyítási teher a közalkalmazottat terhelte. Helytálló volt a bíróság azon megállapítása is, hogy amennyiben tévesen határozták meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a kinevezési okiratban, az nem keletkeztetett jogot számára. Ezen túl a Kjt. 37. § (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a közalkalmazott a Kjt. 37. § (6) bekezdésében meghatározott időtartamú közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezzen, amely időtartamba - az áthelyezést kivéve - nem lehet beszámítani a korábbi közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt.
[22] A felperes felülvizsgálati kérelmében utalt arra, hogy a Tny. 18. § 2.a.) pontja szerint öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő, aki legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkezik és az egyéb törvényes feltételeknek is megfelel. Ezzel ellentétben a Kjt. 37. § (7) bekezdésében meghatározott további 4 havi távolléti díjnak megfelelő összegre a felperes nem volt jogosult, mert azt akkor kellett volna megfizetnie az alperesnek, ha a közalkalmazotti jogviszonya az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző 5 éven belül szűnt volna meg, a felperes esetében pedig az öregségi nyugdíjkorhatár a Tny. 18. § (1) bekezdés g) pontja szerint 65 év volt.
[23] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv.II.10.351/2018.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
Az ügy száma: Mfv.II.10.351/2018/8.
A tanács tagjai: Dr.Tálné dr. Molnár Erika a tanács elnöke
Dr. Tánczos Rita előadó bíró
Dr. Stark Marianna bíró
A felperes:
A felperes képviselője: Megyesi és Pápai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Megyesi Melinda pártfogó ügyvéd)
Az alperes:
Az alperes képviselője: Dr. Nagy Péter ügyvéd
A per tárgya: közalkalmazotti illetmény-különbözet megfizetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes
A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Egri Törvényszék 2.Mf.20.014/2018/7.
Az elsőfokú bíróság határozata: Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.126/2017/18.
Rendelkező rész
A Kúria az Egri Törvényszék 2.Mf.20.014/2018/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.Megállapítja, hogy a felperes a felülvizsgálati eljárásban 100 %-ban pervesztes lett.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A tényállás
[1] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1994. december 9-én kelt munkaszerződés szerint a körzeti fogorvosi rendelőben takarító munkakörben dolgozott. 1995. április 11-én újabb munkaszerződést kötött, mely szerint a Sz.-i Községi Önkormányzat Polgármesteri Hivatalában parkgondozó munkakörben foglalkoztatták 1995. november 30-áig tartó határozott időtartamra. Ezt követően a munkaszerződés határozott időt kikötő rendelkezését 1997. november 30-áig meghosszabbították, majd a munkaviszonyt 1997. január 31-ével közös megegyezéssel megszüntették. A felperes 1997. február 1-jétől állt a Napköziotthonos Óvoda Sz. munkáltatónál dajka munkakörben közalkalmazotti jogviszonyban. A kinevezési okirat a közalkalmazotti jogviszonya időtartamát 17 év 1 hónapban állapította meg, s a felperest a B fizetési osztály 6. fizetési fokozatába sorolták.[2] Részére 2014. július 1-jétől fogyatékossági támogatást állapítottak meg.
[3] Az alperes 2015. június 30-án kelt intézkedésével 2015. december 31-ével felmentéssel megszüntette a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, és a július 1-jétől kezdődő felmentési idő teljes időtartamára mentesítette őt a munkavégzési kötelezettség alól. Megállapította, hogy 18 éves közalkalmazotti jogviszonyát figyelembe véve 6 havi távolléti díjának megfelelő összegű végkielégítésre vált jogosulttá. A felperes számára 2016. január 1-jétől rokkantsági ellátást állapítottak meg.
[4] Az alperes a felperest 2015. évben megillető 32 napi szabadságából 30 napot a felmentés időtartama alatt adott ki a felperes számára.
A felperes keresete, az alperes ellenkérelme
[5] A felperes keresetében kérte, kötelezze a bíróság az alperest 40 nap szabadság megváltására, melyből 10 munkanap a fogyatékossága miatt őt megillető pótszabadság volt, valamint további 4 havi távolléti díjának megfelelő összegű végkielégítés címén 698.160 forint megfizetésére, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 37. § (7) bekezdése szerint.[6] Érvelése szerint, ha a közalkalmazotti jogviszonya nem szűnt volna meg, öt éven belül igénybe vehette volna a 40 éves jogosultsági idővel a kedvezményes öregségi nyugdíjat. Ezen túl 2 havi felmentési időre járó illetmény iránti igényt is előterjesztett a Kjt. 33. § (2) bekezdés f) pontjára hivatkozva figyelemmel arra, hogy közalkalmazotti jogviszonya ideje meghaladta a 30 évet. További 2 havi végkielégítés megfizetését kérte ezen felül a Kjt. 37. § (6) bekezdés g) pontjára hivatkozva arra tekintettel, hogy közalkalmazotti jogviszonyban töltött idejét 1994. január 1-jétől kellett volna számítani. Így összesen 8 havi távolléti díj illette volna meg végkielégítés címén. Kérte továbbá, hogy a bíróság vizsgálja felül a besorolása helyességét, mivel őt helyesen a C fizetési osztályba kellett volna sorolni, és erre figyelemmel illetmény-különbözetre tartott igényt.
[7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy tévesen sorolták be a felperest figyelemmel arra, hogy az önkormányzat polgármesteri hivatalával fennállt korábbi jogviszonyát közös megegyezéssel szüntették meg. A végkielégítés megfizetése során a Kjt. 34. § (4) bekezdésében meghatározottak szerint jártak el és nem lehetett alkalmazni a felperes által felhívott jogszabályhelyeket. A pótszabadság vonatkozásában előadta, hogy az arra való jogosultságáról nem tájékoztatta a felperes a munkáltatót.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[8] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 174.540 forint szabadságmegváltást, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította és megállapította, hogy a felperes 92%-ban pervesztes, míg 8%-ban pernyertes lett és 122.390 forint perköltség megfizetésére kötelezte a felperest azzal, hogy a le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli.[9] Megállapította, hogy a felperest a felmentési idő teljes tartamára mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól a munkáltató, így jogszerűen terjesztette elő a 30 nap szabadság megváltás iránti igényét, és annak megfizetésére kötelezte a munkáltatót. Nem tartotta a bíróság megalapozottnak a felperes 10 nap pótszabadság megváltása iránti igényét figyelemmel arra, hogy erre való jogosultságáról nem tájékoztatta munkáltatóját.
[10] Ugyancsak nem találta megalapozottnak a bíróság az emelt összegű végkielégítéssel kapcsolatos igényét tekintettel arra, hogy ez a kedvezmény az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző 5 éven belüli felmentés esetén illeti meg a közalkalmazottat, és nem abban az esetben, ha a felmentést követő 5 éven belül a közalkalmazott elérné a nők 40 éves jogosultsági idejével igénybe vehető nyugellátás feltételeit.
[11] Ugyancsak nem tartotta megalapozottnak a felperes azzal kapcsolatos igényét, hogy felmentési idejét nem megfelelően számolta a munkáltató, mivel közalkalmazotti jogviszonyának ideje meghaladta a 30 évet, ezt a felperes nem bizonyította.
[12] Nem igazolta azt sem, hogy a Kjt. 37. § (6) bekezdés g) pontja alapján további 2 havi végkielégítésre vált volna jogosulttá, illetve hogy helytelen volt besorolása.
[13] A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte a felperest 12.700 forint perköltség megfizetésére azzal, hogy a fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
[14] Megállapította, hogy valamennyi kereseti követelés vonatkozásában helytállóan került megállapításra a tényállás, a bizonyítékok megfelelő mérlegelésével jogszerű döntést hozott az elsőfokú bíróság, így azt helyes indokaira tekintettel hagyta helyben.
A felülvizsgálati kérelem, felülvizsgálati ellenkérelem
[15] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria azt helyezze hatályon kívül, adjon helyt keresetének és marasztalja az alperest a perköltségben.[16] A pótszabadság vonatkozásában előadottak szerint a munkáltató a rendelkezésére bocsátott iratanyagból tudomással bírhatott arról, hogy fogyatékossági támogatást kap, ennek ellenére nem adta ki a pótszabadságot, e körben a felperes azonban megsértett jogszabályhelyet nem jelölt meg. A besorolással kapcsolatos kereseti követelése vonatkozásában arra hivatkozott, hogy közoktatási intézményben dolgozók esetében a Kjt. végrehajtási rendelete alkalmazandó, ezért a bíróság a 138/1992. (X. 8.) és a 326/2013.(VIII.30.) Kormányrendeletekkel ellentétesen döntött. Nem jelölte meg azonban a megsértett jogszabályhelyet, illetve nem fejtette ki, hogy miért jogsértő a törvényszék döntése.
[17] A végkielégítés vonatkozásában előadta, hogy csatolta a közalkalmazotti jogviszonyáról szóló dokumentumokat, az alperes által kiállított dokumentum tévesen került kitöltésre, egyazon önkormányzatnál 20 év 3 hónap 13 nappal rendelkezett. E körben sem jelölte meg a felperes, hogy a másodfokú bíróság döntése miért jogsértő. Előadta továbbá, hogy a 2011. január 1-jétől hatályos Tny. 18. § 2.a) pont 2.d.) pontja alapján életkortól függetlenül saját teljes öregségi nyugdíjra jogosult az a nő, aki a feltételeknek megfelel, továbbá utalt az Mt. 294. §-ára, nem fejtette ki azonban, hogy a jogerős ítélet e körben miért törvénysértő. 2019. január 21-én felülvizsgálati kérelmét további érvekkel egészítette ki.
[18] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn és marasztalja a felperest a perköltségben, mivel a jogerős ítélet megfelel a jogszabály rendelkezéseinek.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[19] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.[20] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp.272. § (2) bekezdés]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Mindezek bármelyikének hiánya a felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasítását eredményezi [1/2016.(II.15.) PK vélemény]. A felülvizsgálati kérelem előterjesztésére a Pp. 272. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítélet közlésétől számított hatvan napon belül van lehetőség, ezért a felperes által az ezt követően benyújtott észrevételben foglaltakat a Kúria nem vizsgálta.
[21] A felperes felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy a pótszabadság körében a bíróság nem értékelte az általa csatolt dokumentumokat, ezzel kapcsolatban azonban megsértett jogszabályhelyet nem jelölt meg [Pp. 206. § (1) bekezdés], így azt a Kúria érdemben nem vizsgálta. Bár a felülvizsgálati kérelem kifogásolta a felperes besorolásának helyességét is, e körben konkrét jogszabályhelyet nem jelölt meg és nem fejtette ki, hogy besorolása milyen okból volt jogszabályba ütköző, így ez sem volt érdemben vizsgálható.
[22] A végkielégítés tekintetében kifogásolta, hogy nem 8 havi végkielégítést állapított meg számára az alperes, s hivatkozott arra, hogy ezzel kapcsolatban dokumentumokat csatolt, mellyel vélhetően arra kívánt utalni, hogy azokat nem megfelelően értékelte a bíróság, ezzel kapcsolatban azonban megsértett jogszabályhelyet [Pp. 206. § (1) bekezdés] nem jelölt meg, így a bizonyítékok felülmérlegelésére nem volt lehetőség. Helyesen állapította meg a törvényszék az elsőfokú bírósággal egyezően, hogy a Kjt. 87/A. §-a határozza meg, hogy mely időtartamokat kell közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek tekinteni, s e körben a bizonyítási teher a közalkalmazottat terhelte. Helytálló volt a bíróság azon megállapítása is, hogy amennyiben tévesen határozták meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát a kinevezési okiratban, az nem keletkeztetett jogot számára. Ezen túl a Kjt. 37. § (4) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a végkielégítésre való jogosultság feltétele, hogy a közalkalmazott a Kjt. 37. § (6) bekezdésében meghatározott időtartamú közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezzen, amely időtartamba - az áthelyezést kivéve - nem lehet beszámítani a korábbi közalkalmazotti jogviszonyban töltött időt.
[23] A felperes felülvizsgálati kérelmében utalt arra, hogy a Tny. 18. § 2.a.) pontja szerint öregségi teljes nyugdíjra életkorától függetlenül jogosult az a nő, aki legalább 40 év jogosultsági idővel rendelkezik és az egyéb törvényes feltételeknek is megfelel. Ezzel ellentétben a Kjt. 37. § (7) bekezdésében meghatározott további 4 havi távolléti díjnak megfelelő összegre a felperes nem volt jogosult, mert azt akkor kellett volna megfizetnie az alperesnek, ha a közalkalmazotti jogviszonya az öregségi nyugdíjra való jogosultság megszerzését megelőző 5 éven belül szűnt volna meg, a felperes esetében pedig az öregségi nyugdíjkorhatár a Tny. 18. § (1) bekezdés g) pontja szerint 65 év volt.
[24] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
Záró rész
[25] A pervesztes felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes felülvizsgálati eljárási költségét.[26] A felülvizsgálati eljárási illetéket a munkavállalói költségkedvezményre jogosult felperes helyett a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
[27] A felülvizsgálat lehetőségét a Pp. 271. § l) pontja zárja ki.
[28] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
Budapest, 2019. február 20.
Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Dr. Stark Marianna s.k. bíró
(Kúria Mfv.II.10.351/2018.)