adozona.hu
BH 1991.1.44
BH 1991.1.44
A tanulmányi kedvezmények alkalmazása szempontjából nem tekinthetők továbbképzésnek a főiskolai végzettségű dolgozó által folytatott, újabb felsőfokú végzettség megszerzésére irányuló tanulmányok. Az ilyen tanulmányokat az egyetem levelező tagozatán folytató dolgozót tanévenként tizennyolc munkanap tanulmányi szabadság illeti meg [1985: I. tv. 99. §, 100. § (1)-(2) bek., 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rek. 7. § (2) bek. b) pont, 12. § (1) bek. b) pont, 16. § (1) bek., 8/1989. (XII. 22.) ÁBMH rek. 2. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az üzemmérnök képesítésű felperes 1983. február 1-jétől dolgozik az alperesnél. Képesítését 1978-ban szerezte meg a Gy-i Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán. Az alperessel 1986. január 22-én tanulmányi szerződést kötött a budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar levelező tagozatán 6 évig tartó tanulmányok támogatására. A szerződésben az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy biztosítja a 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés 7. és .12. §-ában foglalt kedvezményeket, és tanévenk...
BH 1991.1.44 A tanulmányi kedvezmények alkalmazása szempontjából nem tekinthetők továbbképzésnek a főiskolai végzettségű dolgozó által folytatott, újabb felsőfokú végzettség megszerzésére irányuló tanulmányok. Az ilyen tanulmányokat az egyetem levelező tagozatán folytató dolgozót tanévenként tizennyolc munkanap tanulmányi szabadság illeti meg [1985: I. tv. 99. §, 100. § (1)-(2) bek., 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rek. 7. § (2) bek. b) pont, 12. § (1) bek. b) pont, 16. § (1) bek., 8/1989. (XII. 22.) ÁBMH rek. 2. §].
Az üzemmérnök képesítésű felperes 1983. február 1-jétől dolgozik az alperesnél. Képesítését 1978-ban szerezte meg a Gy-i Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán. Az alperessel 1986. január 22-én tanulmányi szerződést kötött a budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar levelező tagozatán 6 évig tartó tanulmányok támogatására. A szerződésben az alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy biztosítja a 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés 7. és .12. §-ában foglalt kedvezményeket, és tanévenként 10 nap tanulmányi szabadságot.A felperes a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében az alperesnek 40 nap fizetés nélküli szabadság kiadására történő kötelezését és a tanulmányi szerződésnek a tanulmányi szabadságra vonatkozó módosítását igényelte. Ennek keretében kérte annak megállapítását, hogy évi 18 munkanap tanulmányi szabadság illeti meg.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmet, amelynek megváltoztatása iránt a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz. Ebben kizárólag a tanulmányi szerződéssel kapcsolatos igényét tartotta fenn, és ezt visszamenőlegesen anyagi kárként érvényesítette.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet.
Az ítélet indokolásának lényege szerint az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény 99. és 100. §-a különbséget tesz alapképzés és továbbképzés között, ez azonban csak oktatási szempont, és nem alkalmazható a továbbtanuló dolgozó kedvezményeire. Ez utóbbi tekintetében a 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés 12. §-a tartalmaz szabályt, amely szerint tanévenként 10 nap tanulmányi szabadságra jogosult az iskolarendszerű továbbképzésben részt vevő felsőfokú iskolai végzettségű dolgozó. Az alperes ezt a szabadságot biztosította, a felperes igénye tehát alaptalan.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az 1985. évi I. törvény (a továbbiakban: Tv.) 98. §-ának (2) bekezdése szerint az egyetemek és a főiskolák oktatási feladataikat alapképzés, valamint továbbképzés keretében látják el.
A Tv. 99. §-a a következőket tartalmazza: "Alapképzés a főiskolai, illetőleg egyetemi végzettség megszerzésére irányuló képzés, ideértve a főiskolai szintű képzés befejezése után az egyetemi végzettség megszerzésére irányuló képzést is".
A Tv. 100. §-ának (1) és (2) bekezdése határozza meg a felsőfokú továbbképzés fogalmát: ez lehet általános, szakosító, tudományos továbbképzés és vezetőképzés.
Tény, hogy a felperes 1978-ban a főiskolán üzemmérnöki képesítést szerzett, 1986-ban pedig arra vállalkozott, hogy a műszaki egyetemen villamosmérnöki képesítést szerez. Ez a főiskolai végzettségtől teljesen független, szakirányú végzettség.
Ez azt jelenti, hogy á felperest tanévenként a 6/1981. (XII. 29.) ÁBMH rendelkezés (a továbbiakban: R.) 12. §-a (1) bekezdésének b) pontjában megjelölt 10 nap helyett a 7. § (2) bekezdésének b) pontjában írt 18 munkanap tanulmányi szabadság illeti meg. Az egyes munkaügyi szabályok módosításáról szóló 8/1939. (XII. 22.) ÁBMH rendelkezés 2. §-a egyébként utólag a R. 12. §-át ezzel egyező (3) bekezdéssel egészítette ki. Eszerint az (1)-(2) bekezdés nem vonatkozik arra, aki újabb felsőfokú végzettséget szerez.
Miután a R. 16. §-ának (1) bekezdése értelmében nem adható ki utólag a tanulmányi szabadságnak az a része, amelyet a dolgozó a tanévre vonatkozó vizsgái letételéhez nem vett igénybe, emiatt a felperest a 3 tanévre járó évi 8 nap (24 nap) szabadság ellenértékének kárként való kifizetése illeti meg. Ez az igénye - a kifejtettek alapján - jogszerű. A bíróság téves álláspontja miatt azonban nem vizsgálta ennek összegét, ezért ítélete megalapozatlan is.
(M. törv. II. 10 023/1990. sz.)