adozona.hu
BH 1991.1.43
BH 1991.1.43
A munkáltató a keresőképtelenséggel járó betegséget követő tizenöt napon belül is felmondhat a dolgozónak, ha a felmondási idő kezdetét a felmondási tilalom lejárta utáni idővontban határozza meg [Mt. V. 22. § (1) bek. b) pont, 24. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1967-től dolgozik az alperesnél laboráns munkakörben. Az alperes az 1989. augusztus 28-án kelt felmondással 1989. szeptember 6. napjától számított felmondási idővel 1989. október 10. napjára megszüntette a munkaviszonyát. A munkavégzés alól a felmondási idő teljes tartamára felmentette. Döntését azzal indokolta, hogy a vállalatnál átszervezés történt.
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a felperesnek a felmondás hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmét. Ezé...
A munkaügyi döntőbizottság a határozatával elutasította a felperesnek a felmondás hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmét. Ezért annak megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, a felmondást hatálytalanította, és a felperes munkaviszonyát helyreállította. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes 1989. május 6-tól augusztus 20-ig táppénzes betegállományban állt. Ezért a munkaviszonya nem szüntethető meg felmondással a keresőképtelenséggel járó megbetegedés ideje és az azt követő 15 nap alatt [Mt.</a> V. 22. §-a (1) bekezdésének b) pontja]. A felperes 15 napos védettsége szeptember 4-én járt le, az alperes tehát a felmondást csak szeptember 5-én kézbesíthette volna, ezért a felmondása törvénysértő volt.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg a tényállást. Eszerint a felperes 1989. május 6. napjától augusztus 20. napjáig táppénzes betegállományban volt. Tény, hogy az alperes a felmondást augusztus 28-án kézbesítette a felperesnek.
A bíróság helytállóan utalt az Mt.</a> V. 22. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra, amely szerint a dolgozó munkaviszonya felmondással nem szüntethető meg a keresőképtelenséggel járó betegség ideje és az azt követő 15 nap alatt, tehát a felperes 1989. szeptember 4. napjáig felmondási tilalom alatt állt. A munkaügyi bíróság azonban a jogszabályból nem megfelelő következtetésre jutott.
Az említett felmondási tilalom ugyanis azt jelenti, hogy a felmondási idő nem eshet a keresőképtelenséggel járó betegség idejére és az azt követő 15 napra, de nem jelenti azt, hogy a munkáltató a tilalmi időszak alatt ne kézbesíthetne a dolgozó részére olyan felmondást, amelyben a felmondási idő a védettség lejárta után kezdődik. Az adott esetben ez történt [Mt.</a> V. 24. §-ának (1) bekezdése].
A munkaügyi bíróság ítélete tehát nem felel meg a jogszabály helyes értelmezésének, és ezért törvénysértő.
A bíróság elfoglalt jogi álláspontja folytán azonban nem vizsgálta, hogy a felmondás oka valós és alapos-e. Ezért az ítélete megalapozatlan is.
A bíróságnak tehát az új eljárás során bizonyítási eljárást kell lefolytatnia annak megállapítására, hogy valóban történt-e átszervezés az alperesnél, és az kihatott-e a felperes munkakörére.
(M. törv. II. 10 004/ 1990. sz.)