adozona.hu
BH 1990.11.448
BH 1990.11.448
I. A fegyelmi büntetést csak szabályszerűen lefolytatott fegyelmi eljárás során írásban meghozott határozattal lehet kiszabni. Az eljárás során biztosítani kell, hogy a dolgozó védekezését előterjeszthesse [Mt. 56. § (1) bek., Mt. V 74. § (1) bek.]. II. Elbocsátás fegyelmi büntetés kiszabása esetén a munkaviszony megszüntetését és annak módját a dolgozó munkakönyvébe csak akkor szabad bejegyezni, ha a fegyelmi határozat jogerőre emelkedett, vagy a dolgozó ezt megelőzően a munkaviszonyát megszüntette .[Mt. V
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1988. május 24-én határozatlan időre csőszerelő munkakör ellátására létesített munkaviszonyt az alperessel. A felek 1988. június 7-én megállapodást kötöttek 6 hónap időtartamú külföldi munkavégzésre.
Az alperes 1988. december 10-én érkezett vissza Magyarországra, és az alperes december 12-ére távirati úton berendelte a központba. Az ekkor megindított fegyelmi eljárás jegyzőkönyvéből az állapítható meg, hogy a fegyelmi bizottság elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Munkakönyvé...
BH 1990.11.448 I. A fegyelmi büntetést csak szabályszerűen lefolytatott fegyelmi eljárás során írásban meghozott határozattal lehet kiszabni. Az eljárás során biztosítani kell, hogy a dolgozó védekezését előterjeszthesse [Mt. 56. § (1) bek., Mt.</a> V 74. § (1) bek.].
II. Elbocsátás fegyelmi büntetés kiszabása esetén a munkaviszony megszüntetését és annak módját a dolgozó munkakönyvébe csak akkor szabad bejegyezni, ha a fegyelmi határozat jogerőre emelkedett, vagy a dolgozó ezt megelőzően a munkaviszonyát megszüntette .[Mt.</a> V 78. § (3) bek.].
III. Nem járhat el - összeférhetetlenség miatt - a szövetkezeti döntőbizottság tagjaként az a személy, aki a dolgozó ügyében eljárt fegyelmi bizottságnak is a tagja volt [19/1979. (XII. 1.) MüM r. 13. § (2) bek.].
A felperes 1988. május 24-én határozatlan időre csőszerelő munkakör ellátására létesített munkaviszonyt az alperessel. A felek 1988. június 7-én megállapodást kötöttek 6 hónap időtartamú külföldi munkavégzésre.Az alperes 1988. december 10-én érkezett vissza Magyarországra, és az alperes december 12-ére távirati úton berendelte a központba. Az ekkor megindított fegyelmi eljárás jegyzőkönyvéből az állapítható meg, hogy a fegyelmi bizottság elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Munkakönyvét - kilépett bejegyzéssel - 1988. december 14-én küldték meg a felperesnek.
A felperes a kérelmében a fegyelmi büntetés hatálytalanítását, a munkakönyvi bejegyzés kijavítását, a munkaszerződés szerinti órabérrel való elszámolását, az ösztönző és különélési pótlék kifizetését kérte.
Az alperes szövetkezeti döntőbizottsága az 1989. január 18-án hozott határozatával elutasította a kérelmet, amelynek megváltoztatása iránt a felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes elkövette a fegyelmi tárgyaláson készült jegyzőkönyvben felsorolt fegyelmi vétségeket, és azokkal arányban áll - a legsúlyosabb fegyelmi büntetés. Egyúttal megállapította, hogy a fegyelmi tárgyalás alapján nem készült alakszerű fegyelmi határozat, ezért felhívta az alperes figyelmét, hogy a jövőben ne kövessen el ilyen hibát.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 56. §-ának (1) bekezdése szerint a fegyelmi büntetést a munkáltató fegyelmi eljárás alapján, indokolt írásbeli határozattal szabja ki. Az eljárás során biztosítani kell, hogy a dolgozó védekezését előterjeszthesse, továbbá fel kell deríteni a dolgozó javára és terhére szolgáló körülményeket. A fegyelmi jogkör gyakorlójának a dolgozót személyesen meg kell hallgatnia.
Az Mt.</a> V 74. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a fegyelmi eljárás során a dolgozóval közölni kell a kötelezettségszegés elkövetésével kapcsolatos megállapításokat és azok bizonyítékait. Módot kell részére adni, hogy azokra észrevételt tehessen és további bizonyítást javasolhasson. Lehetővé kell tenni számára, hogy az ügy iratait megtekinthesse. A dolgozó védekezéséről és a lefolytatott bizonyításról jegyzőkönyvet kell felvenni.
A fegyelmi jogkör gyakorlója a fegyelmi eljárást nem indította meg, az 1988. december 12-én rögzített jegyzőkönyvből kitűnően eljárást nem folytatott le, végül a fegyelmi jogkör gyakorlója nem hozott indokolt írásbeli határozatot.
A felperest ugyanis távirati úton rendelték be a központba, a táviratból a berendelés oka nem tűnt ki. A jegyzőkönyv sem tartalmazza azt a közlést, hogy a felperes ellen eljárást indítottak, az alperes által terhére rótt cselekmények és bizonyítékai tekintetében a felperest meg sem hallgatták.
A fegyelmi határozat hiánya már önmagában indokolta volna a fegyelmi büntetés hatálytalanítását és a kilépett munkakönyvi bejegyzés törlését.
Tévedett a bíróság a munkakönyvi bejegyzés kijavítására irányuló kereseti kérelem elbírálásánál is, mert az Mt.</a> V 78. §-ának (3) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a fegyelmi határozatot az ellene benyújtott kérelem jogerős elbírálásáig végrehajtani nem szabad. Ez azt jelenti, hogy a felperes munkakönyvébe a munkaviszony megszűnését és módját csak akkor szabad bejegyezni, ha az elbocsátás fegyelmi büntetés jogerőre emelkedik, vagy a dolgozó ezt megelőzően a munkaviszonyát megszünteti.
A peres iratokból megállapítható az is, hogy a szövetkezeti döntőbizottság tárgyalásán és a határozathozatalnál kizárt személy vett részt. A jegyzőkönyv szerint ugyanis a fegyelmi bizottság tagja volt G. O., aki 1989. január 18-án a szövetkezeti döntőbizottság tagjaként elutasította a felperes kérelmét.
A 19/1979. (XII. 1.) MüM számú rendelet 13. §-ának (2) bekezdése szerint nem jelölhető ki az eljáró tanács elnökének és tagjának, akinek az eljárásban való részvétele összeférhetetlen vagy akitől a tárgyilagos döntés meghozatala egyéb alapos okból nem várható el.
A bíróság ezt a körülményt sem észlelte.
(M. törv. II. 10 351/1989. sz.)