adozona.hu
BH 1989.12.501
BH 1989.12.501
A deportálásban töltött idő szolgálati időnek számít attól függetlenül, hogy mely életkorban történt a deportálás [17/1975. (VI. 14.) MT r. 138. § d) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1932. július 7-én született. Az alperes 1987. január l-jétől rokkantsági nyugdíjat állapított meg a részére 35 év és 318 nap szolgálati idő alapulvételével. Nem ismerte el szolgálati időként a deportálásban eltöltött idejét. A felperest ugyanis 1944. május l-jén az auschwitzi koncentrációs táborba hurcolták. 1945. januárjában szabadult Birnbaumel-ben, ahonnan 1945. szeptemberének végén tért vissza Magyarországra.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében a depo...
BH 1989.12.501 A deportálásban töltött idő szolgálati időnek számít attól függetlenül, hogy mely életkorban történt a deportálás [17/1975. (VI. 14.) MT r. 138. § d) pont].
A felperes 1932. július 7-én született. Az alperes 1987. január l-jétől rokkantsági nyugdíjat állapított meg a részére 35 év és 318 nap szolgálati idő alapulvételével. Nem ismerte el szolgálati időként a deportálásban eltöltött idejét. A felperest ugyanis 1944. május l-jén az auschwitzi koncentrációs táborba hurcolták. 1945. januárjában szabadult Birnbaumel-ben, ahonnan 1945. szeptemberének végén tért vissza Magyarországra.A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetlevelében a deportálásban eltöltött idejének szolgálati időként való elismerését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet indokolása szerint a felperes még iskolaköteles korban volt a deportálásakor. Csak a tankötelezettsége megszűnése után nyílt volna lehetősége munkavállalásra. Tehát nem a deportálás akadályozta meg a munkaviszony létesítésében, ezért nincs lehetőség a beszámítani kért idő szolgálati időként való elismerésére.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét lényegében helyes indokainál fogva hagyta helyben.
Az eljárt bíróságok ítéletei ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helytálló az ügyben eljárt bíróságoknak az a megállapítása. hogy a felperes még iskolaköteles korban volt a deportálásakor.
A 17/1975. (VI. 14.) MT rendelet 138. §-ának d) pontja szerint a szolgálati idő számításánál figyelembe kell venni a deportálásban eltöltött időt, ha a volt deportált 1947 előtt Magyarország területére visszatért.
Az idézett jogszabály rendelkezése tehát kötelezővé teszi a deportálásban eltöltött idő szolgálati időként való beszámítását. Az elismerés független a betöltött életkortól, és csupán azt szabja feltételül, hogy a volt deportált 1947 előtt visszatért Magyarország területére. A felperes esetében pedig ez a feltétel fennáll.
Téves az eljárt bíróságoknak az az álláspontja is, hogy a felperest nem érte hátrány a deportálás miatt a szolgálati ideje megszerzésével kapcsolatban. A deportálással megélt szenvedésen, megaláztatáson túl, tanulmányait félbe kellett szakítania. Ha ipari pályát választ, és a tizenkettedik életévének betöltése után valamilyen ipari foglalkozás elsajátításába kezd, a tanoncként eltöltött idejével szolgálati időt szerezhetett volna.
A perben arra is merült fel adat, hogy a felperest a deportálása alatt dolgoztatták a koncentrációs táborban. Közismert, hogy a második világháborút megelőzően számos országban - a koncentrációs táborokon kívül is - a gyermekmunka egyébként rendszeres jelenség volt. A felperes igénye szempontjából azonban nem ez a perdöntő.
A felhívott jogszabály rendelkezése a deportálásban történt időt életkortól függetlenül, időbeli korlátozás nélkül, társadalmi jóvátételként ismeri el szolgálati időnek.
A jogi szabályozáson túl az emberiesség és a társadalmi igazságosság íratlan, de mindenkire kötelező szabályai is parancsolóan írják elő, hogy a felperesnek a deportálásban eltöltött idejét szolgálati időként kell elismerni.
(M. törv. II. 10 054/1989. sz.)