adozona.hu
BH 1989.12.500
BH 1989.12.500
I. Részes munkavállalási szerződésnek a termelőszövetkezet áltál történt megszegésére alapított kártérítési igény elbírálásánál elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a termelőszövetkezet a szerződésből reá háruló kötelezettségét szerződésszerűen teljesítette-e [1967. évi III. tv. 89. § (1) bek., 11/ 1981. (VI. 19.) MÉM. r. 3. § (1) bek., h) pont, 5. § (2) bek.]. II. Ha az ügy ténybeli és jogi megítélése nem egyszerű, nincs helye a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálásának [Pp. 256/A.§].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1976. január 1. napjától 1986. október 28. napjáig tagja volt az alperes termelőszövetkezetnek. Az alperessel 1985. február 22. napján kötött részes munkavállalási munkamegállapodásban vállalta, hogy családtagjaival együtt a szerződésben rögzített feltételek mellett 10 ha területen görögdinnyét termel. Munkájáért a termés árbevételének a 38 %-a illette meg.
Az alperes abban a táblában biztosította a földterületet, amelyben az előző évben napraforgó termett. Ugyanezen a táblán 1979...
BH 1989.12.500 I. Részes munkavállalási szerződésnek a termelőszövetkezet áltál történt megszegésére alapított kártérítési igény elbírálásánál elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a termelőszövetkezet a szerződésből reá háruló kötelezettségét szerződésszerűen teljesítette-e [1967. évi III. tv. 89. § (1) bek., 11/ 1981. (VI. 19.) MÉM. r. 3. § (1) bek., h) pont, 5. § (2) bek.].
II. Ha az ügy ténybeli és jogi megítélése nem egyszerű, nincs helye a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálásának [Pp. 256/A.§].
A felperes 1976. január 1. napjától 1986. október 28. napjáig tagja volt az alperes termelőszövetkezetnek. Az alperessel 1985. február 22. napján kötött részes munkavállalási munkamegállapodásban vállalta, hogy családtagjaival együtt a szerződésben rögzített feltételek mellett 10 ha területen görögdinnyét termel. Munkájáért a termés árbevételének a 38 %-a illette meg.Az alperes abban a táblában biztosította a földterületet, amelyben az előző évben napraforgó termett. Ugyanezen a táblán 1979-ben folyt dinnyetermelés, de ekkor a termést kiölte a fuzárium-gombafertőzés. Erről tudtak mind a dinnyetermesztéssel foglalkozó tsz-tagok, mind az alperes szakemberei. Volt olyan tag, aki a fertőzés kiújulásának veszélye miatt 1985-ben nem vállalt dinnyetermelést. Az alperes ugyanis - eltérően a korábbi évek gyakorlatától - nem járult hozzá, hogy a tagok maguk választhassák ki a földterületet.
A felperes május hó végén észlelte, hogy az ültetvényben nagymérvű növényelhalás kezdődött. 1985. június 14-én mintát vitt a megyei növényvédelmi állomásra, ahol megállapították, hogy a görögdinnye tőhervadását és pusztulását kizárólag fuzárium gombafertőzés okozta. A 10 ha területen összesen 33 q görögdinnye termett.
Az alperes az 1986. január 9-én kelt fizetési felszólításával 123 117 forint művelési költség megfizetésére kötelezte a felperest, amelyből 34 922 forint az előző gazdasági év költséghátraléka volt.
A felperes a szövetkezeti döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében kérte a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését, de 34 922 forint korábbról származó tartozás erejéig elismerte a felelősségét. Kérte továbbá, hogy a döntőbizottság kötelezze az alperest 186 389 forint kára megfizetésére, ami lényegében az elmaradt árbevétele. Ez a kára azért keletkezett, mert az alperes nem biztosított fertőzésmentes földterületet a részére.
A szövetkezeti döntőbizottság a határozatával elutasította a kérelmet, ezért a felperes annak megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperes a dinnyetermesztéssel foglalkozó tagokkal együtt a szerződéskötés előtt megtekintette a kijelölt területet. Tudott a 8 évvel korábbi fuzárium fertőzésről, és nem volt köteles szerződést kötni. Az alperes megtartotta a szakértők által 5 évben megjelölt vetésforgót, a földterület kijelölésénél jóhiszeműen és szakszerűen járt el. Vétkesség nem terheli, ezért az 1967. évi III. törvény 89. §-ának (1) bekezdése alapján nem állapítható meg a kártérítési felelőssége. Mivel az árbevétel nem fedezte a kifizetett munkabérelőleget, ezért azt a felperes alaptalanul vette fel. Az előző évi hátralékát azonban nem vitatta, a művelési költségnek pedig csak a 38 %-át hárította rá az alperes, a fizetési felszólítás tehát megalapozott.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. A fellebbezést a Pp 256/A. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta él.
A megyei bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A Pp. 256/A. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint a másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson, kívül bírálja el, ha az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű, kivéve ha bizonyítás felvételének van helye. Arra nézve, hogy milyen esetekben lehet indokolt vagy célszerű a fellebbezést tárgyaláson kívül elbírálni, iránymutatásként a Pp. 256/A. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglaltak értelemszerű alkalmazása jöhet tekintetbe.
Helye lehet tehát a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálásának, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 251. §-ában, illetőleg a 252. §-ának (1) és (2) bekezdésében meghatározott okból hatályon kívül kell helyezni, továbbá ha a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegszerűségére vonatkozik, valamint akkor, ha az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű.
Az adott ügy megítélése azonban sem ténybeli, sem jogi szempontból nem tekinthető egyszerűnek.
A munkaügyi bíróság ítéletének meghozatalára nagy terjedelmű bizonyítás felvétele után került sor. A felperes a fellebbezésében az elsőfokú ítéletet teljes terjedelmében támadta.
A másodfokú bíróság figyelmét az is elkerülte, hogy a jogvita elbírálására az 1967. évi III. törvény (Tv.) rendelkezésein túl speciális jogszabály, a részes munkavállalásról szóló 11/1981. (VI. 19.) MÉM rendelet (R.) rendelkezései is irányadók, továbbá a felek között az említett jogszabály alapján létrejött megállapodást az elsőfokú bíróság a döntése meghozatalakor figyelmen kívül hagyta.
Az alperesnek a Tv. 89. §-a (1) bekezdése szerint megállapítható kártérítési felelőssége elbírálásánál azt kell vizsgálni, hogy az alperes a maga részéről szerződésszerűen teljesített-e. Ezen túlmenően a megállapodás nem rendelkezik az R. 3. §-a (1) bekezdésének h) pontja szerinti kármegosztás arányáról, és a felperest fizetésre történt felszólítása sem alkalmas az elszámoltatására, ehhez képest nem felel meg az R. 5. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak, mert a felperes ráfordításai nem kerültek elszámolásra.
(M. törv. II. 10 020/1989. sz.)