adozona.hu
BH 1989.12.499
BH 1989.12.499
Mezőgazdasági termelőszövetkezet ipari és szolgáltató szakcsoportjának tisztségviselő tagját csak a szakcsoport tagértekezlete, üzemi vezető beosztású tagját pedig a szakcsoport intéző bizottsága kötelezheti kártérítés fizetésére. Átruházott jogkörben a szakcsoport elnöke is jogosult lehet a kártérítés kiszabására, az átruházás megtörténtét és annak jogszerűségét azonban - kifogás esetén - a szövetkezet bizonyítani köteles [1967. évi III. tv. 91. §, 26/1981. (IX. 5.) MT. r. 19. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. rendű felperes a műszaki vezetője, a II rendű felperes az ágazat műszaki vezetője, a III. rendű felperes ágazatvezetője volt az alperes gesztorsága alatt működő szakcsoportnak.
A szakcsoport elnöke - az alperes termelőszövetkezet elnöke által átruházott jogkörben - az 1985. január 11. napján kelt határozatával a felpereseket 1 322 756 forint kártérítés egyetemleges megfizetésére kötelezte.
A kártérítési határozatot azzal indokolta, hogy a vezető beosztású szakcsoport tag felperesek ir...
BH 1989.12.499 Mezőgazdasági termelőszövetkezet ipari és szolgáltató szakcsoportjának tisztségviselő tagját csak a szakcsoport tagértekezlete, üzemi vezető beosztású tagját pedig a szakcsoport intéző bizottsága kötelezheti kártérítés fizetésére. Átruházott jogkörben a szakcsoport elnöke is jogosult lehet a kártérítés kiszabására, az átruházás megtörténtét és annak jogszerűségét azonban - kifogás esetén - a szövetkezet bizonyítani köteles [1967. évi III. tv. 91. §, 26/1981. (IX. 5.) MT. r. 19. § (2) bek.].
Az I. rendű felperes a műszaki vezetője, a II rendű felperes az ágazat műszaki vezetője, a III. rendű felperes ágazatvezetője volt az alperes gesztorsága alatt működő szakcsoportnak.A szakcsoport elnöke - az alperes termelőszövetkezet elnöke által átruházott jogkörben - az 1985. január 11. napján kelt határozatával a felpereseket 1 322 756 forint kártérítés egyetemleges megfizetésére kötelezte.
A kártérítési határozatot azzal indokolta, hogy a vezető beosztású szakcsoport tag felperesek irányították és ellenőrizték 1983-ban az M. Ipari Szövetkezet részére végzett munkálatokat. Amikor az alperes szövetkezet a bíróság előtt 720 631 forint kintlevőség iránt pert indított, a perben azt állapították meg, hogy a szakcsoport munkájáért járó 1 851 761 forint vállalkozási díjjal szemben a megrendelő 2 298 201 forintot utalt át. Emiatt a szakcsoportot 1 322 756 forint kár érte, ami 446 441 forint összegű túlszámlázásból, annak 147 411 forintot kitevő kamatából, 21 611 forint perköltségből és 23 383 forint szakértői díjból tevődik össze, amihez kárként hozzá kell számolni az elmaradt árbevétel önköltségét, 684 000 forintot. A kárt a túlszámlázással szándékosan okozták, amelyből jelentős anyagi előnyük is származott, mert a befolyt összeg növelte a közvetlen jövedelmüket, ezért a felelősségük egyetemleges.
A felperesek mentesülésre irányuló kérelmét az alperes szövetkezet döntőbizottsága a határozatával elutasította, ezért annak megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével részben megváltoztatta a szövetkezeti döntőbizottság határozatát, és a kártérítés összegét 658 262 forintra szállította le.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperesek valóban túlszámláztak 446 441 forintot az M. Ipari Szövetkezet megrendelőnek, és a túlszámlázást csak szándékosan követhették el. Az alperes azonban körültekintés és ellenőrzés nélkül indított pert a megrendelő ellen, amibe a felpereseknek nem volt beleszólásuk. Ezért a perrel felmerült jelentős kiadásokért a felperesek nem tehetők felelőssé, csupán azért a 658 262 forintért, amelyet a túlszámlázás következtében - teljesítmény nélkül - jövedelemelőlegként a szakcsoport tagjainak kifizettek. Ebből az összegből egyébként az I. rendű felperes 9337 forintot, a II. rendű felperes 27 052 forintot, a III. rendű felperes 17 507 forintot kapott. Az ítélet ellen a felperesek fellebbeztek.
Vitatták, hogy a szakcsoportnak szándékosan kárt okoztak volna, hogy a túlszámlázás a terhükre róható, és végül azzal is védekeztek, hogy a szakcsoport elnöke nem volt jogosult velük szemben kártérítési határozatot hozni.
A másodfokú bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét pedig részben megváltoztatta, és az I. rendű felperest 247 255 forint, a II. rendű felperest 99 049 forint, a III. rendű felperest 311 959 forint kártérítés megfizetésére kötelezte.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a szakcsoport elnöke az érvényes ügyrend alapján jogosult volt kártérítési határozatot hozni, ezért e vonatkozásban a fellebbezések alaptalanok.
Az alperes elmulasztott vállalkozási szerződést kötni az M. Ipari Szövetkezet megrendelővel, ennek ellenére 4 364 656 forintot számlázott, holott csak 1 851 761 forint illette volna meg. A megrendelő 2 298 201 forintot fizetett ki, tehát jogszerűen követelt vissza 446 441 forintot. A munka irányítói a felperesek voltak, és kirívóan súlyos a magatartásuk, mert a munkavégzést érvényes vállalkozási szerződés nélkül kezdték el. Ezért felelősségük a 26/1981. (IX. 5.) MT rendelet 19. §-ának (2) bekezdése, valamint az 1967. évi III. törvény 80. §-ának (5) bekezdése alapján hathavi átlagkeresetük erejéig áll fenn. Mindhármuk átlagkeresete 102 230 forinttal több, mint a ténylegesen keletkezett kár, ezért az egyes felperesek kártérítési kötelezettségét arányosan csökkenteni kell.
A szándékos károkozás ténye nem bizonyosodott be, ezért egyetemleges felelősségük nem állapítható meg.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperesek szakcsoport tagok voltak. Őket a kártérítési határozat vezető beosztásúnak minősíti, de az eljárt bíróságok nem tisztázták megnyugtatóan, hogy a felperesek milyen munkakört, illetve tisztséget töltöttek be.
Ennek tisztázása azért elengedhetetlen, mert a 26/1981. (IX. 5.) MT rendelet 19. §-ának (2) bekezdése és az 1967. évi III. törvény 91. §-ának (1)-(3) bekezdése értelmében a kártérítésre kötelezés jogköre a tag által betöltött munkakörtől, illetve tisztségtől függően alakul.
A per adatai szerint az I. rendű felperes a szakcsoport műszaki vezetője volt, és a működési szabályzat értelmében ebben a munkakörében "tisztségviselőnek" minősül.
A fellebbezésében ezen túl arra is hivatkozott, hogy intéző bizottsági tagnak választották.
A II. rendű felperes a munkamegállapodása értelmében fizikai állományú csoportvezető volt, a szövetkezeti döntőbizottság határozata az ágazat műszaki vezetőjének minősítette, az alperes perbeli előadása szerint építésvezető volt.
A III. rendű felperes az ágazat vezetője volt, a szövetkezeti döntőbizottság határozata intézőbizottsági tagként tüntette fel.
A perben az intézőbizottsági tagságra vonatkozó bizonyítékokat nem szerezték be, illetve a II. rendű felperes tekintetében nem tisztázták a munkakör lényegét, végsősoron azt, hogy annak elnevezésétől függetlenül tekinthető-e üzemi vezetőnek.
Az ipari és szolgáltató szövetkezeti szakcsoportról szóló 26/1981. (IX. 5.) MT rendelet 19. §-ának (2) bekezdése szerint a szakcsoport tagja a tagsági viszonyával kapcsolatos kötelezettségének megszegésével a szakcsoportnak, illetőleg a szövetkezetnek vétkesen okozott kárért a szövetkezet tagjára vonatkozó szabályok szerint felel.
A szövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény (a továbbiakban: Tv.) 91. §-ának (1) bekezdése szerint a termelőszövetkezetnek kárt okozó tagokat - a törvényben meghatározott kivétellel - a vezetőség kötelezi a kár megtérítésére. A (2) bekezdés szerint a tisztségviselőt, a magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozót a küldöttgyűlés kötelezi kártérítésre. A (3) bekezdése értelmében a vezetőség kártérítési jogkörét - az üzemi vezetők anyagi felelősségre vonását kivéve - a magasabb vezetői munkakört betöltő dolgozókra, az üzemi vezetőkre, a munkáltatói jogok gyakorlásával felruházott munkaszervezeti egységvezetőkre a szervezeti és működési szabályzatban átruházhatja.
A kártérítési jogkör gyakorlásával kapcsolatban a másodfokú bíróság nem tisztázta, hogy a szakcsoport elnöke valóban jogszerűen bocsá-totta-e ki a felperesekkel szemben a kártérítési határozatokat, és nem oldotta fel az e körben keletkezett ellentmondásokat.
Az I. rendű felperest úgy is, mint tisztségviselőt, de mint intézőbizottsági tagot, a III. rendű felperest - amennyiben bebizonyosodna intézőbizottsági tagsága - csak a küldöttgyűlés, a szakcsoportnál a tagértekezlet kötelezheti kártérítésre.
A II. rendű felperest, ha üzemi vezetőnek minősül, csak az intéző bizottság kötelezheti kártérítésre.
A kártérítési határozat szerint az alperes elnöke ruházta át a kártérítés jogkörét a szakcsoport elnökére. Az alperes azzal védekezett a per során, hogy a szakcsoport tagértekezlete kötelezte a szakcsoport elnökét, illetőleg az intézőbizottságot a kártérítési eljárás lefolytatására. A per során becsatolta a tagértekezlet 1984. július 27-én kelt jegyzőkönyvét, ebben azonban a tagértekezlet csupán az I. rendű felperes vonatkozásában rendelte el a kártérítési eljárás lefolytatását.
Az alperes az I. rendű felperes tekintetében nem mutatott fel olyan, a tagértekezlet által hozott határozatot, amely kártérítésre kötelezte volna. A III. rendű felperes tekintetében nem bizonyított a kártérítési eljárás megindítása és a tagértekezlet által történt kötelezés sem.
Végül a II. rendű felperest az intéző bizottság - az eddigi peradatok szerint - nem kötelezte kártérítésre.
A másodfokú bíróság beszerezte ugyan a szakcsoport működési szabályzatát, eszerint azonban a szakcsoport elnöke csak a munkáltatói jogokat gyakorolja. A tag anyagi felelősségével kapcsolatos rendelkezések a működési szabályzatban nem találhatók. A szakcsoport ügyrendjéről pedig nem állapítható meg, hogy azt jóváhagyták-e, az mely időponttól hatályos, és mennyiben áll összhangban a szakcsoport működési szabályzatával, illetve a Tv. 91. §-ában foglaltakkal.
Mindezekből következik: nem bírálható el megnyugtató módon, hogy a szakcsoport elnöke jogosult volt-e a felperesekkel szemben kártérítés kiszabására.
(M. törv. II. 10 021/1989. sz.)