adozona.hu
BH 1990.8.319
BH 1990.8.319
Ha a szövetkezet a dolgozójával (tagjával, alkalmazottjával) az átalányelszámolásos rendszerben való foglalkoztatásról külön megállapodást kötött, e megállapodásra a munkamegállapodásban, illetve a munkaszerződésben utalni kell. E feltétel hiányában a külön megállapodás érvénytelen [Mt. 26. § (1) bek., 31. § (2) bek., 26/1981. (IX. 29.) PM-MüM r. 2. §, 4. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek 1987. január 7-én külön megállapodást kötöttek az alperessel az Sz-ben M. Zs. u. 17. szám alatt levő részleg átalányelszámolásos rendszerben való üzemeltetésére. A részleg korábban is hasonló elszámolás szerint működött. A felperesek munkabérét havi 5000 forintban, a tervezett árbevételüket 37 735 forintban, az egy főre jutó havi átalányt 10 350 forintban állapították meg. A külön megállapodást határozatlan időre kötötték a felek azzal, hogy azt bármelyik fél az év utolsó napjára...
BH 1990.8.319 Ha a szövetkezet a dolgozójával (tagjával, alkalmazottjával) az átalányelszámolásos rendszerben való foglalkoztatásról külön megállapodást kötött, e megállapodásra a munkamegállapodásban, illetve a munkaszerződésben utalni kell. E feltétel hiányában a külön megállapodás érvénytelen [Mt. 26. § (1) bek., 31. § (2) bek., 26/1981. (IX. 29.) PM-MüM r. 2. §, 4. §].
A felperesek 1987. január 7-én külön megállapodást kötöttek az alperessel az Sz-ben M. Zs. u. 17. szám alatt levő részleg átalányelszámolásos rendszerben való üzemeltetésére. A részleg korábban is hasonló elszámolás szerint működött. A felperesek munkabérét havi 5000 forintban, a tervezett árbevételüket 37 735 forintban, az egy főre jutó havi átalányt 10 350 forintban állapították meg. A külön megállapodást határozatlan időre kötötték a felek azzal, hogy azt bármelyik fél az év utolsó napjára, de 90 nappal korábban mondhatja fel, illetve a felperesek azonnali hatállyal az esetben, ha az alperes a szerződésben vállalt kötelezettségét rendszeresen nem teljesíti. Megállapodtak abban is, hogy a külön megállapodás nem érinti a felperesek munkaviszonyát (19. pont).A felperesek 1987. április 7-én bejelentették az alperes főágazatvezetőjének, hogy felmondják a munkaviszonyukat. Az iratok között sem a felperesek felmondása, sem a főágazatvezető április 9-i válasza nem található, arra csupán utalás történik a felperesek 1987. április 17-i újabb bejelentésében. E szerint 1987. április 1-jei hatállyal felmondanak, és a legrövidebb időn belül kérik elszámolásukat és a munkakönyvük kiadását.
Az alperes elnöke az 1988. június 30. napján kelt fizetési felszólításával a felpereseket fejenként 75 150 forint átalánydíj megfizetésére kötelezte. A fizetési felszólítást azzal indokolta, hogy a külön megállapodás hatálya - a munkaviszony megszüntetése ellenére - 1987. december 31-ig tartott, ezért az addig esedékes átalánydíjat kötelesek megtéríteni.
A felperesek mentesülésre irányuló kérelmét a szövetkezeti döntőbizottság a határozatával elutasította, ezért annak megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz. Azt állították, hogy a munkaviszonyukat a felmondási idő letöltése nélkül, kilépéssel szüntették meg, ehhez képest a külön megállapodás is megszűnt. Ezért ez időtől megszűnt az átalánydíj fizetési kötelezettségük is.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felek a 26/1980. (IX. 29.) PM-MüM együttes rendelet 2. §-ának (1) bekezdése alapján állapodtak meg a részleg átalányelszámolásos rendszerben való üzemeltetésére. A felperesek a megállapodást csak az év végére mondhatták volna fel, a munkaviszonyuk megszűnése a megállapodást nem érinti, ezért felelnek az átalánydíjért.
A felperesek az ítélet ellen fellebbeztek.
A megyei bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét lényegében helyes indokainál fogva helybenhagyta.
Az eljárt bíróságok ítéletei ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felek jogvitájának eldöntésére a Munka Törvénykönyve és végrehajtási utasítása, továbbá a szövetkezetek egyes részlegeinek átalányelszámolásos rendszerben való üzemeltetéséről szóló, módosított 26/1981. (IX. 29.) PM-MüM együttes rendelet (R.) rendelkezései az irányadók.
Az R. 2. §-ának (1) bekezdése szerint az átalányelszámolásos részlegben csak a szövetkezettel tagsági viszonyban, illetve munkaviszonyban álló az a dolgozó foglalkoztatható, aki az átalányelszámolásos rendszerben történő foglalkoztatásról külön megállapodást (4. §) köt.
A (3) bekezdés szerint a dolgozó munkamegállapodásában, illetve munkaszerződésében az átalányelszámolásos rendszerben való foglalkoztatást is rögzíteni kell.
Az idézett jogszabály a részleg átalányelszámolásos rendszerben való üzemeltetéséhez tehát három feltétel együttes meglétét kívánja meg, nevezetesen, hogy a dolgozó a szövetkezettel tagsági vagy munkaviszonyban álljon (alapjogviszony), külön megállapodást kössön az átalányelszámolásos rendszerben való foglalkoztatására (az alapjogviszonyra alapított speciális jogviszony), és ez a tény munkamegállapodásban vagy munkaszerződésben rögzítve legyen. Ha bármelyik törvényi ismérv hiányzik, a külön megállapodás érvénytelen.
Tény, hogy a felperesek munkaviszonyban álltak az alperessel, és az is tény, hogy a külön megállapodást megkötötték.
A munkaviszonyukkal kapcsolatos jogaikra és kötelezettségeikre - így a munkaviszony megszüntetésére is - az Mt.</a> rendelkezései vonatkoznak.
A felperesek - egyoldalú elhatározással - az Mt. 26. §-ának (1) bekezdése alapján munkaviszonyukat felmondással bármikor jogosultak voltak megszüntetni. A felmondás jogának elhatározása, gyakorlása nem függ a munkáltató hozzájárulásától, sőt a dolgozó a jogszabály rendelkezéseinek megszegésével, felmondás nélkül is megszüntetheti a munkaviszonyát, ez esetben azonban viseli annak következményeit [Mt. 31. § (2) bek.].
Mindebből következik, hogy ha a felperesek munkaviszonya megszűnt, a külön megállapodás is megszűnt, mert annak érvényességéhez hiányzik az R. 2. §-ának (1) bekezdése által megkívánt legalapvetőbb törvényi feltétel. Az alperes tehát a külön megállapodás megszűnését követő időre a szerződésre jogokat nem alapíthat, ezért a felperesek a munkaviszonyuk megszűnését követő időre az átalánydíjért nem tehetők felelőssé.
A munkaügyi bíróság azonban nem tisztázta, hogy a felperesek munkaviszonya mikor és milyen módon szűnt meg. A felperesek állították, hogy a munkaviszonyukat - visszamenőleg - 1987. április 1. napjával szüntették meg a felmondási idő letöltése nélkül.
A munkaviszonyt azonban visszamenőleges hatállyal nem lehet egyoldalú elhatározással, a jogkövetkezmények vállalása mellett sem megszüntetni.
Az iratok között csupán utalás van arra, hogy a felperesek az első bejelentést április 7-én tették, amelyre a főágazatvezető április 9-én válaszolt, ezek az iratok azonban nem találhatók a peres iratok között, és tartalmuk sem ismert. Ezért a munkaügyi bíróság ítélete ez okból megalapozatlan és törvénysértő, ugyanis csak a munkaviszony megszűnése időpontjának és módjának tisztázása után dönthető el, hogy a felperesek mely időponttól nem tehetők felelőssé az átalánydíjért.
(M. törv. II, 10 237/1989. sz.)