adozona.hu
BH 1990.8.318
BH 1990.8.318
Kisszövetkezetnek a tagjával átalányelszámolásos rendszerben történő foglalkoztatásról 1986. január 1-je előtt kötött szerződése érvénytelen, arra alapozottan a taggal szemben jogot érvényesíteni nem lehet [26/1981. (IX. 29.) PM-MüM r. 1. § (1) bek., 1/1986. (II. 1.) PM r. 1. § (1) bek., 7. § (1) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1984. február 15-től kőműves munkakörben volt tagja az alperes kisszövetkezetnek. 1984. március l-jén határozatlan idejű külön megállapodást kötött a vezetése alatt álló részleg átalányelszámolásos üzemeltetésére. A szerződést a részleg tagjai nem írták alá. A felperes, valamint a perben félként nem szereplő D. L. 1984. június l-jén újabb külön megállapodást kötött, ezt a szerződést azonban a felek 1984. szeptember 3. napján módosították. A részleg kiegészült további 4 taggal, de a...
Az alperes fizetési felszólításával a felperest 375 095 forint átalánydíj megfizetésére kötelezte.
A felperes a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezése iránt kérelmet nyújtott be az alperes szövetkezeti döntőbizottságához, amelyet a döntőbizottság részben megváltoztatott, és megállapította, hogy a felperesnek 357 123 forint tartozása áll fenn az alperessel szemben.
A felperes a határozat megváltoztatása iránt keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, ebben azt állította, hogy tartozása nincs.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a döntőbizottság határozatát, és az alperessel szemben fennálló tartozás összegét 318 966 forintra szállította le, ezt meghaladóan elutasította a keresetet.
Az ítélet indokolásának lényege szerint a felek között a 26/1981. (IX. 29.) PM-MüM számú együttes rendelet alapján érvényes külön megállapodás jött létre a felperes által vezetett részleg átalányelszámolásos rendszerben való üzemeltetésére. A perben beszerzett szakértői vélemény szerint a részleg tartozása a felperes kilépésekor 318 966 forint volt.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezéssel megtámadott rendelkezését helybenhagyta. Az ítélet indokolásának lényege szerint a felperesnek kötelessége lett volna a részleg felszámolásakor pontosan elszámolnia, és alaptalan az a védekezése, hogy az átalánydíjért a részleg tagjai is felelősek. A felperes ugyanis a tagokkal szemben kisvállalkozó volt, és a tagok az elszámolás pontos tartalmát nem ismerték.
Az eljárt bíróságok ítéletei ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Tény, hogy az alperes kisszövetkezet átalányelszámolásos rendszerben működő építőipari kivitelező részleget hozott létre, és ennek volt vezetője a felperes.
A peres felek jogvitája eldöntésénél a külön megállapodás megkötése időpontjában érvényben volt 26/1981. (IX. 29.) PM-MüM együttes rendelet rendelkezései az irányadók.
A felhívott jogszabály 1. §-ának (1) bekezdése szerint az ipari szövetkezet, a mezőgazdasági termelőszövetkezet, a halászati termelőszövetkezet és a mezőgazdasági szakszövetkezet a legfeljebb 15 főt foglalkoztató - ipari termelést, fogyasztási és egyéb szolgáltatást végző - részlegét átalányelszámolásos rendszerben is üzemeltetheti.
A jogszabály tehát a kisszövetkezetek részére nem tette lehetővé, hogy részlegeiket átalányelszámolásos rendszerben üzemeltessék, ennélfogva a felek között létrejött külön megállapodás - szerződés - jogszabályba ütközik, ezért az érvénytelen és semmis.
Kétségtelen, hogy az idézett jogszabályt módosító 1/1986. (II. 1.) PM rendelet 1. §-ának (1) bekezdése utóbb lehetővé tette, hogy a kisszövetkezetek fogyasztási szolgáltatást végző részlegét átalányelszámolásos rendszerben üzemeltethesse, de erre csak a módosító jogszabály kihirdetése napjától [7. § (1) bek.], 1986. január hó 1. napjától nyílt lehetőség.
(M. törv. II. 10 126/1989. sz.)