adozona.hu
BH 1989.11.463
BH 1989.11.463
A társadalombiztosítási követelés megfizetésére egyetemlegesen kötelezett az e tárgyban hozott határozat ellen a munkaügyi bírósághoz fordulhat keresettel [1975. évi II. tv. 113. § (2) bek., 1981. évi I. tv., Pp. 22. § (2) bek., 17/1975. (VI. 14.) MT r. 250. § (1) bek., 259. §, 327. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes az 1986. október 10. napján kelt értesítésével felhívta a lakásépítő és fenntartó szövetkezet tagjait, hogy a szövetkezet folyószámláján fennálló 96 155 forint tartozás kiegyenlítése iránt intézkedjenek, ugyanis a 28/1981. (IX. 9.) MT rendelet értelmében egyetemlegesen felelnek a társadalombiztosítási járulék befizetéséért. Ellenkező esetben a követelésnek a munkabérből való letiltása, illetve adók módján való behajtása iránt intézkedik.
A közös képviselő a szövetkezet tagjai nevé...
A közös képviselő a szövetkezet tagjai nevében végrehajtási kifogást terjesztett elő, amelyet az alperes azzal utasított el, hogy a határozat ellen 30 napon belül a munkaügyi bírósághoz - halasztó hatályú - keresetlevelet terjeszthetnek elő.
A munkaügyi bíróság végzésével hatáskörének hiányát állapította meg, és elrendelte a keresetlevél áttételét a városi bírósághoz. Döntését azzal indokolta, hogy az alperes az 1981. évi I. tv. 88. §-a alapján utasította el a felperesek végrehajtási kifogását, az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálatáról az említett jogszabály 72. és 73. §-a rendelkezik, és annak elbírálása az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik.
A városi bíróság végzésével ugyancsak a hatáskörének hiányát állapította meg, mert álláspontja szerint az alperes határozata a 63/1981. (XII. 5.) MT rendelet 1. §-á értelmében a bíróság előtt nem támadható meg.
A Legfelsőbb Bíróság az eljárásra a munkaügyi bíróságot jelölte ki.
A felperesek a lakásépítő és fenntartó szövetkezetnek a tagjai. A szövetkezet a 17/1975. (VI. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 327. §-a alapján járulékbevallást tett az alpereshez. A bevallásnak a fizetési meghagyással azonos joghatálya van, tehát az végrehajtható okirat, de csak a kötelezett és nem a felperesek vonatkozásában.
Az R. 250. §-ának (1) bekezdése szerint a társadalombiztosítási követelésnek levonással vagy egyéb módon meg nem térült összegét adók módjára kell behajtani.
Az alperes a behajtási eljárást a lakásszövetkezet ellen folyamatba is tette, majd ennek az eljárásnak a keretében hozott a felperesekkel szemben olyan határozatot, amelyben a tartozásért a felperesek egyetemleges felelősségét megállapította.
Az 1975. évi II. tv. 113. §-ának (2) bekezdése szerint a társadalombiztosítás ügyviteli szerve a követelését fizetésre kötelező határozattal, illetőleg fizetési meghagyással érvényesítheti. A jogerőre emelkedett határozat, illetőleg fizetési meghagyás végrehajtható.
Az alperes fizetésre kötelező határozatot hozott a felperesekkel szemben, és annak a hatáskör elbírálása szempontjából nincs jelentősége, hogy a kötelező határozatban az 1981. évi I. tv. rendelkezéseire hivatkozott. A felperesekkel szemben ugyanis nincs jogerős és végrehajtható határozat, mert az eldöntendő jogkérdés éppen az, hogy a velük szemben hozott kötelező határozat jogszerű és alapos-e.
Minthogy az alperes a felpereseket a hozott határozatával a fizetési meghagyással azonos hatályú bevallás egyetemleges kötelezettjévé tette, a felperesek az ellen az R. 259. §-a alapján jogosultak bírósághoz fordulni, és annak elbírálására a Pp. 22. §-ának (2) bekezdése értelmében a munkaügyi bíróságnak van hatásköre.
(M. törv. II. 10 037/1989. sz.)