adozona.hu
BH 1989.11.460
BH 1989.11.460
Nem követ el fegyelmi vétséget az állami egészségügyi szolgálat orvosa, ha a nem a körzetében lakó, de a körzete területén állandó munkát végző dolgozót kezelésben részesíti [Mt. 55. § (1) bek., 56. S (2) bek., 57. § (2) bek., 15/1972. (VIII. 5.) EüM r. 6. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes fogorvosként áll a nagyközségi tanács vb szakigazgatási szervének alkalmazásában.
A felperes a határozatában az Mt. 56. §-ának (2) bekezdése alapján fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül szigorú megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta, és szándékos károkozásra hivatkozva 15 950 forint kár megfizetésére kötelezte. A terhére rótta, hogy 1987. július l-jétől 1987. november 27-ig 61 esetben 30 olyan személyt kezelt, akik nem tartoztak a körzetéhez. Ehhez állami vezetőtől nem kapott enge...
BH 1989.11.460 Nem követ el fegyelmi vétséget az állami egészségügyi szolgálat orvosa, ha a nem a körzetében lakó, de a körzete területén állandó munkát végző dolgozót kezelésben részesíti [Mt. 55. § (1) bek., 56. S (2) bek., 57. § (2) bek., 15/1972. (VIII. 5.) EüM r. 6. § (1) bek.].
Az alperes fogorvosként áll a nagyközségi tanács vb szakigazgatási szervének alkalmazásában.A felperes a határozatában az Mt. 56. §-ának (2) bekezdése alapján fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül szigorú megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta, és szándékos károkozásra hivatkozva 15 950 forint kár megfizetésére kötelezte. A terhére rótta, hogy 1987. július l-jétől 1987. november 27-ig 61 esetben 30 olyan személyt kezelt, akik nem tartoztak a körzetéhez. Ehhez állami vezetőtől nem kapott engedélyt. A kártérítés összegét a külföldi állampolgárok betegellátási díjára vonatkozó egészségügyi minisztériumi ármegállapítás alapján határozta meg.
A városi tanács vb hivatali munkaügyi döntőbizottsága a határozatával hatálytalanította a fegyelmi és kártérítési határozatot. Ezt azzal indokolta, hogy a tényállás nem tisztázott, ezért fegyelmi eljárás nélkül fegyelmi büntetés meghozatalára nem kerülhetett volna sor. A károkozást nem találta bizonyítottnak azért, mert a felperes erre vonatkozóan adatokat nem szolgáltatott, továbbá elfogadta az alperesnek azt a védekezését, hogy jogszerűen járt el, amikor a munkahely szerinti betegeket orvosi ellátásban részesítette.
A felperes keresetlevelet terjesztett elő a munkaügyi döntőbizottság határozata ellen, ebben az általa kiadott határozat hatályban tartását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a szigorú megrovás büntetést megrovásra, a 15 950 forint kártérítést 3323 forintra mérsékelte. Az ítélet indokolása szerint az alperes vétkes, mivel a körzetéhez nem tartozó 30 beteget is ellátott. A büntetés azonban túl súlyos, ezért azt megrovás büntetésre mérsékelte. Az alperes kárt okozó magatartása azonban csak az Mt. 57. §-ának (2) bekezdésén alapuló gondatlan magatartás, ezért kizárólag az átlagbér 50 %-a erejéig kötelezhető kártérítésre.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az Mt. 56. §-ának (2) bekezdése szerint az 55. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában, továbbá - a Minisztertanács által megállapított mértékig - c) és d) pontjában megjelölt büntetés a kötelezettségszegés csekély voltára vagy az eset más körülményeire tekintettel indokolt írásbeli határozatban fegyelmi eljárás mellőzésével is kiszabható, ha a tényállás egyébként tisztázott. Ilyen esetben a büntetést kiszabó határozatot a fegyelmi jogkör gyakorlójának vagy a dolgozó közvetlen felettesének kell a dolgozóval ismertetnie.
Az alperes terhére rótt fegyelmi vétség jellege, az alperes védekezése - az elsősegélyre történt utalás - mind azt jelenti, hogy a tényállás semmiképpen sem tisztázott. Ezért tévedett a felperes, amikor eljárás lefolytatása nélkül fegyelmi büntetéssel sújtotta az alperest.
Azt a körülményt pedig egyáltalán nem vizsgálta a bíróság, hogy a határozatot milyen módon ismertették az alperessel.
Az ügy érdemét illetően azonban megállapítható, hogy az alperes a terhére róttakban nem vétkes.
Az 1972. évi II. törvény végrehajtása tárgyában a járóbeteg gyógyászati ellátásról kiadott 15/1972. (VIII. 5.) EüM rendelet 6. §-ának (1) bekezdése szerint az állampolgár a gyógyító-megelőző ellátás keretében kórház járóbeteg-ellátó részlegén, rendelőintézetben, gondozóintézetben szakorvosi ellátásra (vizsgálatra, gyógykezelésre) - ha jogszabály másképp nem rendelkezik - a lakóhelye (szállása) vagy a munkahelye szerint illetékes járóbeteg gyógyintézetben jogosult.
A szóban levő esetben az a-i tanács fogorvosi rendelője szakorvosi ellátást biztosít a község területén lakóknak, de az ott nem lakó, azonban ott állandó munkát végző dolgozóknak is.
Városi és fővárosi viszonylatban gyógyintézetekben látják el a járóbetegeket, községi viszonylatban ezt a szakorvosi ellátást az egyszemélyes rendelőben működő szakorvos is biztosíthatja.
Az alperes munkaköri kötelezettségei közé tartozik az elsősegélynyújtás, tehát az ilyen okból kezelt betegek ellátása nem lehet vétkes cselekmény.
Mindezek alapján arra a következtetésre kell jutni, hogy az alperes nem követett el fegyelmi vétséget, ezért vele szemben nem lehetett volna fegyelmi büntetést kiszabni.
Ehhez képest tévedett a munkaügyi bíróság, amikor - az Mt. 57. §-ának (2) bekezdésére alapítva - gondatlan károkozó magatartást állapított meg, minthogy az alperes nem szegte meg a munkaköri kötelezettségét.
A kártérítésre köteleztés feltétele ezeken túl a kár bekövetkezésének a ténye és bizonyítottsága, illetve a kár és a károkozó magatartás között az okozati kapcsolat.
A felperes nem jelölte meg, hogy miáltal és milyen mértékű kára keletkezett. A kár ugyanis a munkáltató vagyonában beálló csökkenés, és annak meglétét, valamint nagyságát a munkáltatónak kell bizonyítania. Ilyen bizonyítékot a felperes nem terjesztett a bíróság elé.
Az a számítási mód, ahogyan a felperes a "külföldi" beteg gyógykezelésre vonatkozó tarifa alapján kárösszeget konstruált, minden jogszabályi alapot nélkülöz.
(M. törv. II. 10 041/1989. sz.)