adozona.hu
BH 1989.11.459
BH 1989.11.459
A jövedelemérdekeltségű üzletnek az érdekeltségi rendszerbe bevont dolgozóit az eredménykövetelményt meghaladó többleteredménynek a megállapodásban rögzített hányada maradéktalanul megilleti. E juttatás nem munkabér, a megállapodás erre vonatkozó rendelkezése azonban a Ptk. 201. §-a alapján nem támadható meg [Ptk. 201. §, 57/1982. (X. 22.) MT r. 2. § (1) bek., 18/1982. (X. 22.) Bk M r. 4. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes és az alperes, valamint az sz-i lerakat dolgozói 1986. február 24-én írásban állapodtak meg abban, hogy a lerakat az 1986-tól 1990-ig terjedő 5 éves időszakban jövedelemérdekeltségű rendszerben működik. Az eredménykövetelményt 16 millió forintban határozták meg. Megállapodtak abban is, hogy az eredménykövetelmény elérése esetén az alperes és a lerakat dolgozói az alapbéren felül hány százalék célprémiumban részesülnek, és annak túlteljesítése esetén a dolgozókat 25 % többleteredmén...
BH 1989.11.459 A jövedelemérdekeltségű üzletnek az érdekeltségi rendszerbe bevont dolgozóit az eredménykövetelményt meghaladó többleteredménynek a megállapodásban rögzített hányada maradéktalanul megilleti. E juttatás nem munkabér, a megállapodás erre vonatkozó rendelkezése azonban a Ptk. 201. §-a alapján nem támadható meg [Ptk. 201. §, 57/1982. (X. 22.) MT r. 2. § (1) bek., 18/1982. (X. 22.) Bk M r. 4. §].
A felperes és az alperes, valamint az sz-i lerakat dolgozói 1986. február 24-én írásban állapodtak meg abban, hogy a lerakat az 1986-tól 1990-ig terjedő 5 éves időszakban jövedelemérdekeltségű rendszerben működik. Az eredménykövetelményt 16 millió forintban határozták meg. Megállapodtak abban is, hogy az eredménykövetelmény elérése esetén az alperes és a lerakat dolgozói az alapbéren felül hány százalék célprémiumban részesülnek, és annak túlteljesítése esetén a dolgozókat 25 % többleteredmény illeti meg. Az alperest 25 % célprémium illette meg.A felperes 1987. május 20-án a következők szerint kezdeményezte a megállapodás kiegészítését: a jövedelemérdekeltségű üzemelés elszámolásakor az egy főre jutó kifizetés nem haladhatja meg az éves alapbér és a prémiumelőleg összegének kétszeresét.
Az alperes ezt a kiegészítést nem fogadta el, ennek ellenére a részére járó többleteredményből járó juttatást a felperes maximálta és azt csökkentett mértékben fizette ki.
Az alperesnek a munkaügyi döntőbizottsághoz benyújtott kérelme a 26,011 millió többleteredmény után járó 25 % jövedelem kifizetésére irányult. Arra hivatkozott, hogy az eredeti megállapodást nem módosították, igénye nem bérjellegű juttatás. A viszonylag magas jövedelme után - progresszív módon - az általános jövedelemadó szabályai szerint kell adóznia.
A munkaügyi döntőbizottság az 1987. július 15-én hozott határozatával - összegszerűség megjelölése nélkül - kötelezte a felperest a többletjövedelem kifizetésére.
A felperes a keresetlevelében kérte a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását. Arra hivatkozott, hogy alacsony összegben határozták meg az eredménykövetelményt, amely ennek következtében gazdaságilag indokolatlan volt. A kifizetés felső határának módosításával igyekezett teljesítményarányossá tenni a többletjövedelmet.
A munkaügyi bíróság az 1987. december 8-án hozott jogerős ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és az alperes kérelmét elutasította.
Az ítélet indokolásának lényege szerint az 57/1982. (X. 22.) MT rendelet lehetővé teszi, hogy a munkáltató az eredménykövetelmény meghatározásával a dolgozókat a magasabb nyereség elérésére ösztönözze.
Az Mt. 44. §-ának második fordulata értelmében a díjazás rendszerét a végzett munka mennyisége, minősége és társadalmi hasznossága figyelembevételével kell meghatározni. A jövedelemérdekeltségből való részesedés ugyan nem bérjellegű juttatás, arra azonban mégis a munka díjazására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.
A szolgáltatás és ellenszolgáltatás között mutatkozó feltűnő értékaránytalanság miatt - figyelemmel a Ptk. 201. §-ában foglaltakra - a munkáltató kellő alappal támadta meg a megállapodásnak az eredmény-követelményt meghatározó részét.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az egyes kereskedelmi egységek jövedelemérdekeltségű üzemeltetéséről szóló 57/1982. (X. 22.) MT rendelet 2. §-ának (1) bekezdése szerint jövedelemérdekeltségű az az üzlet, ahol a vezető a gazdálkodó szervezet által meghatározott önállósággal irányítja az áruforgalmat és a gazdálkodást, továbbá az üzleti gazdálkodás eredményéből a vezető és a jövedelemérdekeltségű üzemeltetésre vállalkozó dolgozók - munkabéren felül is - közvetlenül részesednek.
A rendelet végrehajtásáról szóló 18/1982. (X. 22.) Bk M rendelet 4. §-ának (1) bekezdése szerint a jövedelemérdekeltségű dolgozók alapbérben és az üzlet eredményes működésétől függően prémiumban (együtt: munkabér), továbbá az eredménykövetelmény túlteljesítése esetén annak meghatározott hányadában részesülnek. A dolgozót jutalék nem illeti meg.
A 4. § (4) bekezdése szerint az eredménykövetelményt meghaladó többleteredmény megállapodásban rögzített hányada a dolgozóknak a munkabéren felüli személyes jövedelme. Több érdekelt dolgozó esetén a jövedelmi hányadot az érintett dolgozók alapbérének arányában vagy a megállapodásban rögzített más módon kell felosztani.
A jogszabály e rendelkezéséből tehát következik, hogy az eredmény-követelményt meghaladó többleteredménynek a megállapodásban rögzített hányada a jövedelemérdekeltségbe vont dolgozókat maradéktalanul megilleti.
A többleteredmény felosztási módjának meghatározása a jövedelemérdekeltségbe vont dolgozók egymás közötti részesedésére vonatkozik, és nem érinti a többleteredménynek a vállalat és a dolgozók közötti megosztása arányát._
A peradatokból kétséget kizáróan megállapítható, hogy az alperes által vezetett jövedelemérdekeltségű lerakat a 16 milliós tervet 26 millió 28 ezer forintra teljesítette. Az alperest ebből bruttó összegben 636 876 forint illette meg, ezzel szemben 232 800 forintban részesült, vagyis 180 322 forint nettó összeget vett fel. Joggal tarthat igényt a visszatartott 404 076 forint összegű bruttó személyes jövedelemre, melyet a megállapodás 4. melléklete szerint progresszív jövedelemadó terhel.
Az alperes kérelmének jogalapja tekintetében ugyanis a megállapodásnak az a kikötése irányadó, amely szerint az eredménykövetelmény túlteljesítése esetén a többleteredmény 25 %-a a jövedelemérdekeltségbe vont dolgozókat illeti meg. Ez értelemszerűen az alperes részesedési arányának növelését jelenti, különben a felperes jogalap nélkül gazdagodna. A megállapodásban foglaltaknak a munkaügyi bíróság részéről ezzel ellentétesen történt értelmezése téves.
Helytállóan állapította meg a bíróság, hogy a per tárgyát képező-személyes jövedelem a már említett jogszabály rendelkezése értelmében nem bérjellegű juttatás. Tévedett azonban, amikor konkrét munkajogi szabály megléte ellenére a Ptk. 201. §-ában foglaltak alapján döntött.
(M. törv, II. 10 039/1989. sz.)