adozona.hu
BH 1990.9.358
BH 1990.9.358
I. Ha a szerződő felek egyike a másik fél részére díjazás ellenében végzett munkát, a felek egyező akarata munkaviszony létesítésére irányult, és a szerződés teljesítése érdekében ennek megfelelően jártak el, a közöttük létrejött jogviszony munkaviszonynak minősül (Mt. 18. §.) II. A jogellenesen megszüntetett munkaviszony helyreállítása esetén a munkáltatónak meg kell térítenie a dolgozó elmaradt munkabérét és egyéb járandóságait; e tekintetben a bíróságot kioktatási kötelezettség terheli [Mt. V 29. § (1) b
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek állatgondozói munkakörben dolgoztak az alperes alkalmazásában. Az alperes elnöke 1988. február 11-én arról értesítette a felpereseket, hogy a korábban megkötött, sertésgondozásra szóló szerződéseket nem munkaszerződésnek, hanem vállalkozási szerződésnek tekinti. Felszólította a felpereseket, hogy a munkakönyvüket vegyék át.
Emiatt a felperesek a szövetkezeti döntőbizottsághoz kérelmet terjesztettek elő annak megállapítása végett, hogy munkaviszonyuk fennáll.
A szövetkezeti dönt...
BH 1990.9.358 I. Ha a szerződő felek egyike a másik fél részére díjazás ellenében végzett munkát, a felek egyező akarata munkaviszony létesítésére irányult, és a szerződés teljesítése érdekében ennek megfelelően jártak el, a közöttük létrejött jogviszony munkaviszonynak minősül (Mt. 18. §.)
II. A jogellenesen megszüntetett munkaviszony helyreállítása esetén a munkáltatónak meg kell térítenie a dolgozó elmaradt munkabérét és egyéb járandóságait; e tekintetben a bíróságot kioktatási kötelezettség terheli [Mt.</a> V 29. § (1) bek., Pp. 3. § (1) bek., MK 14. sz.].
A felperesek állatgondozói munkakörben dolgoztak az alperes alkalmazásában. Az alperes elnöke 1988. február 11-én arról értesítette a felpereseket, hogy a korábban megkötött, sertésgondozásra szóló szerződéseket nem munkaszerződésnek, hanem vállalkozási szerződésnek tekinti. Felszólította a felpereseket, hogy a munkakönyvüket vegyék át.Emiatt a felperesek a szövetkezeti döntőbizottsághoz kérelmet terjesztettek elő annak megállapítása végett, hogy munkaviszonyuk fennáll.
A szövetkezeti döntőbizottság a kérelmeknek részben helyt adott, az alperes intézkedését akként változtatta meg, hogy csak 1988. január l-jétől minősítette a felperesek jogviszonyát vállalkozásnak.
A szövetkezeti döntőbizottság határozata ellen a felperesek keresetlevelet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz, és kérték munkaviszonyuk helyreállítását. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Szerinte a felperesek a munkájukat közvetlenül végezték, ezért a felek között vállalkozási jogviszony áll fenn.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a szövetkezeti döntőbizottság határozatát megváltoztatta, az alperes 1988. február 11-i intézkedését hatályon kívül helyezte. Egyben kötelezte az alperest, hogy a felpereseknek különböző összegeket fizessen meg. Az ítélet indokolása szerint az alperes felmondás nélkül, jogellenesen szüntette meg a felperesek munkaviszonyát. Ezért az erről szóló intézkedést hatályon kívül kellett helyezni, és az alperest a közvetett módon kimunkált, elmaradt munkabérösszeg megfizetésére kellett kötelezni.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A peres iratoknál az I. rendű felperesnek az 1983. január l-jén kötött munkaszerződése, a II. rendű felperesnek az 1981. április l-jétől kezdődő hatályú munkaszerződése és a III. rendű felperesnek 1933. augusztus 1-jei munkaszerződése fekszik el. A IV. rendű felperes - előadása szerint - az alperessel tagsági viszonyban áll. A peradatok szerint az I. rendű felperes 1986. szeptember 29-én egy másik szerződést is kötött az alperessel, ezt a szerződést azonban nem szerezte be a munkaügyi bíróság. Ezért a munkaügyi bíróság ítélete mindenekelőtt megalapozatlan azért, mert nem szerezte be a felek között létrejött valamennyi megállapodást, és nem tisztázta, hogy közöttük milyen jogviszony áll fenn.
A rendelkezésre álló peradatokból megállapíthatóan a felperesek az alperes által a háztáji gazdaságba kihelyezett sertéseket gondozták, és azokat a megfelelő súlyra felhizlalták. E munka elvégzésére a termelőszövetkezet munkaszerződést kötött a felperesekkel, amelynek alapján a felperesek rendszeres havi munkabérben részesültek. Az így létrejött jogviszonyt a termelőszövetkezet biztosításra bejelentette. A munkavégzésre irányuló jogviszonyra lépő felek egyező akarata tehát munkaviszony létesítésére irányult. Az kétségtelen, hogy a szóban levő jogviszonyban a tipikus munkaviszonyra jellemző ismérvek maradéktalanul nem valósultak meg. Minthogy azonban lehetőség volt rá, hogy a felperesek a munkafeladataikat munkaviszony (tagsági viszony) keretében is elvégezhessék, a jogvita elbírálásánál döntő jelentősége van annak, hogy a munkavégzésre irányuló szerződést megkötő felek egyező akarata munkaviszony (tagsági viszony) létesítésére irányult, és a szerződés teljesítése körében ennek megfelelően jártak el. Erre a jogviszony minősítésénél tekintettel kell lenni.
Az elmaradt munkabér megtérítése tárgyában hozott ítéleti rendelkezés törvénysértő és megalapozatlan.
A felperesek a keresetlevelükben a munkaviszonyuk helyreállítását kérték, elmaradt munkabér megtérítését azonban nem igényelték. A perben nem hivatkoztak arra, hogy őket az alperes intézkedése folytán anyagi hátrány érte volna, és kijelentették, hogy elmaradt munkabér iránti igényük nincs. A munkaügyi bíróság nem tisztázta, hogy a felperesek az alperes elnökének intézkedését követően folytatták-e állatgondozói tevékenységüket és milyen körülmények között. Ennek figyelembevételével körültekintően tisztázni kell, hogy a felpereseket a munkaviszony jogellenes megszüntetése miatt érte-e olyan elmaradt munkabérben vagy egyéb járandóságban jelentkező hátrány, amelyről nem mondhatnak le (MK 14. sz. állásfoglalás), igenlő esetben efelől - a bíróságot terhelő tájékoztatás-adási kötelezettség teljesítése után [Pp. 3. § (1) bek.] - kell dönteni.
(M. törv. 1. 10 224/1989. sz.)