adozona.hu
BH 1990.6.239
BH 1990.6.239
A dolgozóra nem hárítható át a lakásépítésének támogatására a munkáltatóval 1983. január 1-je előtt kötött szerződés megszegése esetén sem a munkáltató által a bérlő-, illetve vevőkiválasztási jog ellenében a tanács részére kifizetett összeg [26/1971. (VI. 24.) PM-ÉVM-MüM r. 11. § (1) bek. b) pont, 11. § (3) bek., 48/1982. (X. 7.) PM-ÉVM r. 21 § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A peres felek 1982. május 14-én szerződést kötöttek, amelyben a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a v-i tanács vb-hez befizetett 285 000 forint lakásépítési hozzájárulás ellenében kapott vevőkijelölési jog alapján az 1 szoba + 3 félszoba összkomfortos tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakás vevőjéül az alperest jelöli ki. Az alperes ezzel szemben arra vállalkozott, hogy a lakásba való beköltözéstől számított 10 évig nem szünteti meg a munkaviszonyát.
Az alperes munkaviszonya 1988. ...
BH 1990.6.239 A dolgozóra nem hárítható át a lakásépítésének támogatására a munkáltatóval 1983. január 1-je előtt kötött szerződés megszegése esetén sem a munkáltató által a bérlő-, illetve vevőkiválasztási jog ellenében a tanács részére kifizetett összeg [26/1971. (VI. 24.) PM-ÉVM-MüM r. 11. § (1) bek. b) pont, 11. § (3) bek., 48/1982. (X. 7.) PM-ÉVM r. 21 § (1) bek.].
A peres felek 1982. május 14-én szerződést kötöttek, amelyben a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a v-i tanács vb-hez befizetett 285 000 forint lakásépítési hozzájárulás ellenében kapott vevőkijelölési jog alapján az 1 szoba + 3 félszoba összkomfortos tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakás vevőjéül az alperest jelöli ki. Az alperes ezzel szemben arra vállalkozott, hogy a lakásba való beköltözéstől számított 10 évig nem szünteti meg a munkaviszonyát.Az alperes munkaviszonya 1988. szeptember 16-án megszűnt, erre tekintettel a felperes az 1988. szeptember 8-án hozott kártérítési határozatával az időarányos résznek megfelelő 104 500 forint megfizetésére kötelezte az Mt. 57. §-ának (1) és (3) bekezdésére utalással.
Az alperes kérelme alapján eljárt munkaügyi döntőbizottság a határozatával hatályon kívül helyezte a kártérítési határozatot. Annak megváltoztatása iránt felperes keresetlevelet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, és kötelezte az alperest 104 500 forint megfizetésére. Az ítélet indokolásának lényege szerint a lakásépítés munkáltatói támogatásáról szóló 48/1982. (X. 7.) PM-ÉVM számú együttes rendelet 12. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltak alapján a munkáltató a bérlő-, illetve vevőkiválasztási jog megszerzése érdekében a tanács részére meghatározott összeg átadásával hozzájárult a tanácsi lakásépítés növeléséhez. Az együttes rendelet 12. §-ának (2) és (3) bekezdése szerint ez az összeg a dolgozóra áthárítható abban az esetben, ha a támogatás fejében vállalt kötelezettségének nem tesz eleget. A felperes tévesen fizetési felszólítás helyett kártérítési határozatot adott ki, ez a formai hiba azonban az ügy érdemét nem érinti.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A lakásépítés munkáltatói támogatásáról szóló 48/1982. (X. 7.) PM-ÉVM számú együttes rendelet 21. §-ának (1) bekezdése szerint a rendelet 1983, január 1-jén lépett hatályba, és rendelkezéseit az ezt követően kötött szerződésekre kell alkalmazni.
A peres felek 1982. május 14-én kötöttek szerződést, ezért jogvitájukra a szerződéskötés időpontjában hatályban volt, a dolgozók lakásépítésének támogatásáról szóló, többször módosított 26/1971. (VI. 24.) PM-ÉVM-MüM számú együttes rendelet előírásai az irányadók.
Az együttes rendelet 11. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a munkáltató a bérlő-, illetve vevőkiválasztási jog megszerzése érdekében a tanács részére meghatározott összeg átadásával hozzájárulhat a tanácsi lakásépítés növeléséhez. A (3) bekezdésben foglaltak értelmében azonban az ilyen címen átadott összeg a dolgozóra nem hárítható át.
Ez azt jelenti, hogy az alperesnek nincs megtérítési kötelezettsége. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha a felperes keresetét elutasítja.
(M. törv. II. 10 106/1989. sz.)