adozona.hu
BH 1989.1.41
BH 1989.1.41
A díjkitűzéssel kapcsolatos vita eldöntése az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik. E vita abban az esetben sem tekinthető munkaügyi vitának, ha a pályázó munkaviszonyban áll a díjkitűzővel, és a pályázat tárgya a munkáltató tevékenységével kapcsolatos [Ptk. 592 §, 18/1984. (XI. 5.) ÁBMH sz. rek. 3. § (5) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1983. november 1-jétől az alperes jogelődjénél igazgatóhelyettes, ezt követően 1986. december 31-ig a vállalat igazgatója volt. Az alperest a városi tanács alapította, és fogyasztási szolgáltató kisvállalatként vették nyilvántartásba. 1985-ben az alperesnél a fogyasztási szolgáltatások aránya mindössze 31,1 % volt, ezért várható volt, hogy 1937. január 1-jétől az alperesnek más jövedelemszabályozási rendszer szerint kell majd működnie. Az ehhez szükséges feltételek kidolgozására a ...
BH 1989.1.41 A díjkitűzéssel kapcsolatos vita eldöntése az általános hatáskörű bíróság hatáskörébe tartozik. E vita abban az esetben sem tekinthető munkaügyi vitának, ha a pályázó munkaviszonyban áll a díjkitűzővel, és a pályázat tárgya a munkáltató tevékenységével kapcsolatos [Ptk. 592 §, 18/1984. (XI. 5.) ÁBMH sz. rek. 3. § (5) bek.].
A felperes 1983. november 1-jétől az alperes jogelődjénél igazgatóhelyettes, ezt követően 1986. december 31-ig a vállalat igazgatója volt. Az alperest a városi tanács alapította, és fogyasztási szolgáltató kisvállalatként vették nyilvántartásba. 1985-ben az alperesnél a fogyasztási szolgáltatások aránya mindössze 31,1 % volt, ezért várható volt, hogy 1937. január 1-jétől az alperesnek más jövedelemszabályozási rendszer szerint kell majd működnie. Az ehhez szükséges feltételek kidolgozására a vezetőség 1986. április 25-én pályázatot hirdetett.A pályázat tárgyául a vállalat lakossági szolgáltató tevékenységének továbbfejlesztését és gazdaságossá tételét jelölték meg, az új termékszerkezet kialakításával összhangban.
A vezetőség a pályázatok díjazására összesen 50 000 forint díjat tűzött ki azzal, hogy a kifizethető összeg 40 000 forint.
A beérkezett pályázatok elbírálását és a pályázati díjak odaítélését a vezetőség hatáskörébe utalták. A pályázatot megküldték a megyei tanács ipari osztályának, a vállalat valamennyi vezető állású dolgozójának, az üzem- és részlegvezetőknek, a vállalat valamennyi üzletének, egységének, továbbá kifüggesztették a központi irodaház hirdetőtáblájára.
A felhívásra egyedül a felperes nyújtott be pályázatot, amelyet a vezetőség az 1986. július 29-én tartott ülésén elfogadott, és 40 000 forint pályázati díj kifizetéséről rendelkezett.
A megyei tanács igazgatási osztálya törvényességi felügyeleti jogkörében 1987. február 5-én megsemmisítette a pályázati díj odaítéléséről rendelkező vezetőségi határozatot.
Az alperes vezetősége a törvényességi felügyeleti határozattal nem értett egyet, ennek ellenére a határozat ellen nem élt jogorvoslattal, hanem a határozatra hivatkozva kötelezte a felperest a pályázati díj visszafizetésére.
A felperes a visszafizetésre kötelező határozat ellen a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult. A döntőbizottság az iratokat áttette a hatáskörrel rendelkező városi bírósághoz.
A városi bíróság a végzésével elrendelte a keresetlevél áttételét a munkaügyi bírósághoz.
A felperes a keresetlevélben kérte a visszafizetésre kötelező határozat hatályon kívül helyezését. Arra hivatkozott, hogy az alperes a pályázatot nyilvánosan meghirdette, a pályamunkát ténylegesen alkalmazza, ennek ellenére követelte vissza a pályázati díjat.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolása szerint azzal, hogy a felügyeleti szerv a pályázati díj kifizetéséről rendelkező vezetőségi határozatot megsemmisítette, jogalapját vesztette a pályadíjnak a felperes részéről történt felvétele, ezért azt a felperes tartozásának kell tekinteni. Helyesen járt el az alperes, amikor a felperest az Mt.</a> V. 67. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel tartozásának megfizetésére felszólította.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Az alperes a pályázat meghirdetésével és a díj kitűzésével olyan egyoldalú jognyilatkozatot tett, amelyet a Ptk. 592. §-ában meghatározott díj kitűzésének kell tekinteni, ezért a pályázattal kapcsolatos vitákat a polgári jog szabályainak alapulvételével kell elbírálni.
A díjkitűzéssel kapcsolatos vita abban az esetben sem tekinthető munkaügyi vitának, ha a pályázó a díjkitűzővel áll munkaviszonyban, és a pályázat tárgya a munkáltató tevékenységével kapcsolatos. Ugyanígy pl. az újítással kapcsolatos viták sem minősülnek munkaügyi vitának abban az esetben sem, ha a vita a munkáltató és a munkavállaló között keletkezett.
A pályázattal kapcsolatos vitát abból az okból sem lehet munkaügyi vitának tekinteni, hogy a magasabb vezető állású dolgozók anyagi érdekeltségi rendszerét meghatározó egyes jogszabályok - a felperes esetében a 18/1984. (XI. 5.) ÁBMH számú rendelkezés 3. §-ának (5) bekezdése - felsorolják, hogy a magasabb vezető állású dolgozó részére az alapmunkadíjon felül milyen díjazás fizethető ki. Ez a felsorolás ugyanis számos olyan díjazást is említ, amelyre a magasabb vezető állású dolgozó nem a munkaviszonya keretében végzett munka ellenértékeként, hanem más címen jogosult. Ilyen az újítási díj, a találmányi díj, a szerzői díj és ilyennek kell tekinteni a nyilvánosan meghirdetett pályázat díját is.
Az alperes vezetősége tehát nem kötelezhette volna a felperest a pályadíj visszafizetésére, hanem az igényét az általános hatáskörű bíróság előtt érvényesíthette volna.
A munkaügyi bíróság tehát akkor járt volna el helytállóan, ha az alperes vezetőségének határozatát hatályon kívül helyezi, és felhívja az alperes figyelmét igénye más úton történő érvényesítésének lehetőségére.
(M. törv. II. 10 067/1988. sz.)