adozona.hu
BH 1989.1.39
BH 1989.1.39
Az üzemi balesetre alapított kártérítési igény elbírálásának nem feltétele, hogy a baleset üzemi jellegének kérdésében a társadalombiztosítási szerv határozatot hozzon. A dolgozó nem indíthat keresetet a munkáltatója ellen csupán annak megállapítása iránt, hogy üzemi balesetet szenvedett, ha a munkáltató összegszerű marasztalásának nincs akadálya [Mt. 62. § (1) bek., Pp. 123. §, 17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 253. § (1) bek., 256. § (1) bek. c) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A gépkocsivezető foglalkozású felperes az 1986. november 12-én felvett üzemi baleseti jegyzőkönyv szerint 1985. november 4-én munkavégzés közben balesetet szenvedett oly módon, hogy egy kb. 230 kg súlyú vascső emelése, átrakása közben erős deréktáji fájdalmat érzett, megemelte magát. Munkáját tovább folytatta, panasza azonban fokozódott, ezért november 11-én orvoshoz ment, aki betegállományba vette. A baleset tényét az üzemi baleseti naplóban rögzítették.
A felperes a szövetkezeti döntőbizot...
BH 1989.1.39 Az üzemi balesetre alapított kártérítési igény elbírálásának nem feltétele, hogy a baleset üzemi jellegének kérdésében a társadalombiztosítási szerv határozatot hozzon. A dolgozó nem indíthat keresetet a munkáltatója ellen csupán annak megállapítása iránt, hogy üzemi balesetet szenvedett, ha a munkáltató összegszerű marasztalásának nincs akadálya [Mt. 62. § (1) bek., Pp. 123. §, 17/1975. (VI. 14.) MT sz. r. 253. § (1) bek., 256. § (1) bek. c) pont].
A gépkocsivezető foglalkozású felperes az 1986. november 12-én felvett üzemi baleseti jegyzőkönyv szerint 1985. november 4-én munkavégzés közben balesetet szenvedett oly módon, hogy egy kb. 230 kg súlyú vascső emelése, átrakása közben erős deréktáji fájdalmat érzett, megemelte magát. Munkáját tovább folytatta, panasza azonban fokozódott, ezért november 11-én orvoshoz ment, aki betegállományba vette. A baleset tényét az üzemi baleseti naplóban rögzítették.A felperes a szövetkezeti döntőbizottsághoz benyújtott kérelmében táppénzkülönbözet megtérítésére kérte kötelezni az alperest. A döntőbizottság a határozatával a kérelmet elutasította azzal az indokolással, hogy a baleset a munkavégzéssel nem állt összefüggésben, az nem üzemi baleset.
A felperes keresetében előadta, hogy betegállományának ideje alatt 1986. február 4-től február 20-ig kórházban állt kezelés alatt. Első kórházi kezelése után panaszai nem szűntek meg, megállapították, hogy a 4. és 5. csigolya elcsúszott, és ez műtéti beavatkozást tett szükségessé. A baleset következtében 1985. november 11-től november 22-ig, majd 1986. januárjától május 30-ig volt táppénzes betegállományban, amely alatt baleseti táppénzt folyósítottak részére. 1986. július 1. napjától 85 %-os táppénzben részesült. A balesetet megelőzően a nehéz fizikai munkákat maradéktalanul,- panaszmentesen elvégezte, a táppénzes állományba vételét, kórházi kezelését és a végzett műtétet a balesete idézte elő. Az elszenvedett baleset következtében felmerült kára az 1986. június l-jétől keresete benyújtásáig eltelt idő alatt a munkabére és a táppénze közötti különbözet, valamint a kórházi kezelés alatt élelmezésfeljavítás címén felmerült napi 150 forint, 30 napra 4500 forint. Kereseti kérelme szerint ezeknek a károknak, valamint a tényleges fizetése és a rokkantsági nyugdíj közötti különbözet jövőbeni megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság a végzésével a szövetkezeti döntőbizottság határozatát hatályon kívül helyezte, és a keresetet idézés kibocsátása nélkül elutasította. A végzés indokolása szerint a felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy az 1985. november 4-én elszenvedett balesete üzemi balesetnek minősül, amelynek alapján kártérítés megfizetésére kérte kötelezni a munkáltatót. A 17/1975. (VI. 14.) MT. számú rendelet 253. §-ának (1) bekezdése szerint a baleseti táppénzzel kapcsolatban tett intézkedés, illetve határozat ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül a társadalombiztosítási tanácshoz, illetve ha ilyen a munkáltatónál nem működik vagy az igényt elbíráló szerv társadalombiztosítási igazgatóság, úgy, a munkáltató székhelye szerint illetékes fővárosi, illetve megyei társadalombiztosítási bizottsághoz lehet felszólalással élni. A baleset üzemi jellegének elbírálása ezeknek a szerveknek a hatáskörébe tartozik, ezért a munkaügyi bíróság megállapította, hogy a szövetkezeti döntőbizottság a hatáskörét túllépve járt el, így határozatát a Pp. 357. §-a (1) bekezdésének második fordulata alapján hatályon kívül helyezte. Miután a döntőbizottság azt állapította meg, hogy a felperes által elszenvedett baleset, nem minősül üzemi balesetnek, e kérdés eldöntése előtt üzemi baleseti kártérítési igénnyel nem lehet élni a munkáltató ellen, így a felperes keresete idő előttinek minősül, ezért azt a bíróság a Pp. 13. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította.
A munkaügyi bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A felperes a keresetében annak megállapítása mellett, hogy az 1985. november 4-én elszenvedett balesete üzemi baleset, egyben felmerült kárai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A Pp. 123. §-ának második mondata szerint megállapításra irányuló kereseti kérelemnek csak akkor van helye, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a felperes a jogviszony természeténél fogva vagy a kötelezettség lejártának hiányában vagy valamely másokból teljesítést nem követelhet. A perbeli esetben a megállapítási kereset előterjesztésének jogszabályi feltételei nem álltak fenn. Maga a felperes is tartalmában marasztalás iránti keresetet terjesztett elő: az üzemi balesetből eredő, azzal okozati összefüggésben felmerült kára megtérítését kérte.
A munkaügyi bíróság az egyébként helyesen előterjesztett kereseti kérelmet tévesen értelmezve jutott arra a megállapításra, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény végrehajtása tárgyában kiadott 17/1975. (VI. 14.) MT. számú rendelet 256. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt jogszabályi lehetőséggel élve az érdekelt abban a kérdésben fordult a bírósághoz, hogy üzemi baleset történt-e. E téves értelmezésnek a következménye az is, hogy a munkaügyi bíróság a kereseti kérelmet idő előttinek minősítette.
Az üzemi balesetre alapított kártérítési igény elbírálásának nem feltétele, hogy a baleset üzemi jellege kérdésében a társadalombiztosítást szerv határozatot hozzon. A munkaügyi bíróság akkor járt volna el helytállóan, ha az Mt. 62. §-ának (1) bekezdésére alapított kártérítési igény megalapozottságának elbírálása körében a jogszabályi feltételek fennállását érdemben megvizsgálja.
(M. törv. 1. 10 081/1988. sz.)