adozona.hu
BH 1989.1.38
BH 1989.1.38
A hét napnál rövidebb ideig tartó munka végzésére alkalmazott, fizikai munkát végző személy még abban az esetben is biztosítási kötelezettség alá tartozik, ha a munkáját nem munkaviszony alapján végezte [17/1975. (VI. 14.) MT. sz. r. 1. § (1) bek. a) pont, 3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szab. 2/A. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes gazdasági munkaközösség az 1984. nyarán végzett egyik festő-mázoló és asztalos munkáin négy személyt foglalkoztatott. Az alperes e négy személy biztosítási kötelezettségét megállapította, és a felperest társadalombiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, késedelmi pótlék és rendbírság címén 7981 forint megfizetésére kötelezte.
A fizetési meghagyás ellen, annak hatályon kívül helyezése érdekében a felperes közös képviselője keresettel fordult a bírósághoz. Arra hivatkozott, hogy a fizet...
BH 1989.1.38 A hét napnál rövidebb ideig tartó munka végzésére alkalmazott, fizikai munkát végző személy még abban az esetben is biztosítási kötelezettség alá tartozik, ha a munkáját nem munkaviszony alapján végezte [17/1975. (VI. 14.) MT. sz. r. 1. § (1) bek. a) pont, 3/1975. (VI. 14.) SZOT sz. szab. 2/A. §].
A felperes gazdasági munkaközösség az 1984. nyarán végzett egyik festő-mázoló és asztalos munkáin négy személyt foglalkoztatott. Az alperes e négy személy biztosítási kötelezettségét megállapította, és a felperest társadalombiztosítási járulék, nyugdíjjárulék, késedelmi pótlék és rendbírság címén 7981 forint megfizetésére kötelezte.A fizetési meghagyás ellen, annak hatályon kívül helyezése érdekében a felperes közös képviselője keresettel fordult a bírósághoz. Arra hivatkozott, hogy a fizetési meghagyással érintett személyek vállalkozási jogviszony alapján és nem munkaviszony keretében végezték a munkájukat, ennélfogva nem tartoztak biztosítási kötelezettség hatálya alá.
A munkaügyi bíróság az ítéletében megállapította, hogy a szóban levő személyek - az eredménykikötésre is tekintettel - vállalkozók voltak. Díjazásuk is jelentékenyen meghaladta a munkaviszony keretében végzett munkáért kifizethető összeget. Valójában nem alkalmazottak, hanem a felperes által elvállalt munka tényleges kivitelezői voltak. A vállalkozási jogviszony pedig nem esik biztosítási kötelezettség alá, ezért a fizetési meghagyást "megváltoztatta", és a felperest mentesítette a "megtérítési felelősség" alól.
Az ítélet ellen - annak megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása végett - az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helytállónak tekintett indokai alapján helybenhagyta. Az ítéletében utalt arra, hogy a szerződéskötő felek akarati szabadsága a szerződéstípus megválasztásában is megnyilvánulhat, az adott esetben pedig a felperes és a szóban levő négy személy szerződési akarata nem munkaviszony létesítésére irányult.
A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A 17/1975. (VI. 14.) MT. számú rendelet 1. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a társadalombiztosítás kiterjed az alkalmi fizikai munkát végző személyre is. A 3/1975. (VI. 14.) SZOT számú szabályzat 2/A. §-a értelmében az alkalmi fizikai munkának a hét napnál rövidebb ideig tartó munkavégzés minősül.
A fizetési meghagyással érintett dolgozók hét napnál rövidebb ideig tartott munkavégzése alkalmi fizikai munka volt, s így a felhívott jogszabályok értelmében e személyekre a társadalombiztosítás kiterjed.
Minthogy az alkalmi fizikai munkások akkor is biztosítási kötelezettség alá tartoznak, ha munkájukat nem munkaviszony alapján végzik, nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a szóban levő személyek keresete meghaladta azt az összeget, amely a részükre munkabér címén kifizethető lett volna.
Az említett személyek egyébként az általuk elvégzett munkának vállalkozóként való elvégzésére jogosító iparigazolvánnyal nem rendelkeztek.
Minthogy a szóban levő személyek - mint alkalmi fizikai munkások - a felhívott jogszabályoknak megfelelően biztosítási kötelezettség alá tartoztak, ehhez képest jogszerű volt az alperesnek az az eljárása, amellyel az általuk kapott díjazás után járulékfizetési kötelezettséget állapított meg. Az ezzel ellentétes álláspont téves.
Az eljárt, bíróságok az ítéleteikben tévesen jelölték meg az ügy felperesét. A felperes ugyanis a gazdasági munkaközösség és nem annak a jogi képviselője.
(M. törv. 1. 10 113/1988. sz.)