adozona.hu
BH 1989.1.37
BH 1989.1.37
A többször ismétlődő igazolatlan mulasztás súlyos fegyelmi vétség, amellyel - különösen, ha az akadályozza a munkáltató tervszerű feladatainak az ellátását - az elbocsátás fegyelmi büntetés arányában áll [Mt. 55. § (1) bek., 18. sz. Irányelv 5., 10. pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes 1984. január 30-tól volt a felperes alkalmazottja, gépkezelőmunkakörben dolgozott. A. G. üzemcsoportvezető, a fegyelmi jogkör gyakorlója fegyelmi büntetéssel sújtotta. Azt rótta a terhére, hogy 1987. február 22-én a munkahelyén nem jelent meg, igazolatlan mulasztását nem. tudta kimenteni. Súlyosítóként értékelte, hogy egy éven belül ez volt az ötödik igazolatlan hiányzása, és tudatában volt mulasztása következményének, mert az súlyos üzemviteli és helyettesítési problémákat okozott...
BH 1989.1.37 A többször ismétlődő igazolatlan mulasztás súlyos fegyelmi vétség, amellyel - különösen, ha az akadályozza a munkáltató tervszerű feladatainak az ellátását - az elbocsátás fegyelmi büntetés arányában áll [Mt. 55. § (1) bek., 18. sz. Irányelv 5., 10. pont].
Az alperes 1984. január 30-tól volt a felperes alkalmazottja, gépkezelőmunkakörben dolgozott. A. G. üzemcsoportvezető, a fegyelmi jogkör gyakorlója fegyelmi büntetéssel sújtotta. Azt rótta a terhére, hogy 1987. február 22-én a munkahelyén nem jelent meg, igazolatlan mulasztását nem. tudta kimenteni. Súlyosítóként értékelte, hogy egy éven belül ez volt az ötödik igazolatlan hiányzása, és tudatában volt mulasztása következményének, mert az súlyos üzemviteli és helyettesítési problémákat okozott. A korábbi figyelmeztetések és fegyelmi felelősségre vonások nem érték el a kellő nevelő és visszatartó hatást.A dolgozó kérelmére eljárt munkaügyi döntőbizottság a határozatával az elbocsátás fegyelmi büntetést áthelyezés fegyelmi büntetésre mérsékelte.
A felperes a keresetlevelében a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását és a fegyelmi határozat hatályban tartását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a felperes keresetét. Az ítélet indokolásának lényege szerint az alperes a terhére rótt fegyelmi vétséget elkövette, igazolatlanul mulasztott, sőt a munkáltató által megállapított súlyosító körülményekre történt hivatkozás is helytálló. Az alperes a munkahelyén nem jelent meg 1986. február 13-án, november 16-án, 17-én, december 29-én, és ezekért a munkáltató bérmegvonás fegyelmi büntetéseket szabott ki. Az elkövetett fegyelmi vétség kétségtelenül a legsúlyosabb, figyelembe véve azonban az alperes fiatal korát, meggondolatlanságát és megbánó magatartását, az áthelyezés fegyelmi büntetés áll arányban a vétkes kötelezettségszegéssel.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
Helytállóan utalt a bíróság arra, hogy a dolgozó az egyik legsúlyosabb fegyelmi vétséget követte el az igazolatlan mulasztással, a büntetés enyhítése tekintetében hozott ítélete azonban téves.
A Legfelsőbb Bíróságnak a munkafegyelemről szóló 18. számú Irányelve 5. pontja szerint a fegyelmi felelősségre vonás ott lép előtérbe, ahol a dolgozó meggyőzésének már nincs eredménye, és a munkafegyelem a dolgozók közösségére is kiható sérelmet szenved. A fegyelmi vétségek között különös súllyal kell figyelembe venni a munkából való igazolatlan késést, az igazolatlan mulasztást. Az Irányelv 10. pontja szerint a munkajogi felelősségre vonás, a fegyelmi büntetés célja olyan tudatformáló hatás kiváltása, amely alkalmas mind a fegyelmi vétséget elkövető dolgozó, mind a munkatársak esetleges további fegyelmezetlen magatartásának, fegyelmi - vétségeinek megelőzésére. Ehhez nemcsak magát az elkövetett fegyelmi vétséget, hanem az összes - enyhítő, illetve súlyosító - körülményt is mérlegelni kell. Lényeges továbbá a büntetés kiszabása előtt a dolgozó korábbi magatartásának vizsgálata. A gyakran fegyelmezetlen dolgozóval szemben a kisebb súlyú fegyelmi vétséget is szigorúbban kell elbírálni, mert magatartása arra utal, hogy az enyhébb fegyelmi büntetés alkalmazása nem érte el nála a kellő hatást.
Az adott esetben nem volt vitás, hogy az alperes a fegyelmi határozatban megjelölt napon igazolatlanul mulasztott, és egy év alatt ez volt az ötödik igazolatlan hiányzása. Az addig kiszabott nevelő célzatú és enyhébb fegyelmi büntetések nem érték el nála a kellő visszatartó hatást.
A bíróság nem értékelte egyébként azt a nem vitatott munkaerő helyzetet, amely szerint a felperes ÁFÉSZ dolgozókat vett fel bérmunkára a létszámgondok megoldása miatt. Az alperes hiányzása miatt váltótársának tovább kellett vinnie a műszakot, vagy a munkáltatónak a munkát úgy kellett átszerveznie, hogy az adott munkakör ellátása mellett egy másik dolgozó az alperes munkafeladatait is ellássa.
Az alperes igazolatlan mulasztása tehát a dolgozók közösségére és a munkáltató tervszerű feladatainak végzésére is kihatott, ezért az ismételt fegyelemsértő magatartásával csak a legsúlyosabb fegyelmi büntetés áll arányban. Az ezzel ellentétes álláspont téves.
(M. törv. 11. 10 051/1988. sz.)