adozona.hu
BH 1990.4.161
BH 1990.4.161
Ha a munkáltató a dolgozót a munkakörére előírt törvényes munkaidőnél hosszabb munkaidőben foglalkoztatta, a dolgozót a törvényes munkaidőt meghaladóan végzett munkájáért a rendes munkabére és túlórapótlék illeti meg [Mt. 22. § (3) bek., Mt. V. 16. § (3) bek., 17/1979. (XII. 1.) MüM r. 24., 29. §, 1/1980. (II. 10.) EüM r. 8. § (1) bek., mell.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek asszisztensként dolgoznak az alperes központi laboratóriumának részlegében. Munkahelyük kezdettől fogva sugárártalomnak kitett munkahely, ahol izotópos anyagokkal dolgoznak.
A felpereseket az alperes havidíjasként heti 42 órás munkaidőben foglalkoztatta 1988. február 15-ig a munkakörre előírt heti 36 órás törvényes munkaidő helyett.
A felperesek az 1987. szeptember 30-án előterjesztett kérelmükben 1986. január 1-jéig visszamenőleg 30 % veszélyességi pótlék, 1984. január l-jétől...
BH 1990.4.161 Ha a munkáltató a dolgozót a munkakörére előírt törvényes munkaidőnél hosszabb munkaidőben foglalkoztatta, a dolgozót a törvényes munkaidőt meghaladóan végzett munkájáért a rendes munkabére és túlórapótlék illeti meg [Mt. 22. § (3) bek., Mta>. V. 16. § (3) bek., 17/1979. (XII. 1.) MüM r. 24., 29. §, 1/1980. (II. 10.) EüM r. 8. § (1) bek., mell.].
A felperesek asszisztensként dolgoznak az alperes központi laboratóriumának részlegében. Munkahelyük kezdettől fogva sugárártalomnak kitett munkahely, ahol izotópos anyagokkal dolgoznak.A felpereseket az alperes havidíjasként heti 42 órás munkaidőben foglalkoztatta 1988. február 15-ig a munkakörre előírt heti 36 órás törvényes munkaidő helyett.
A felperesek az 1987. szeptember 30-án előterjesztett kérelmükben 1986. január 1-jéig visszamenőleg 30 % veszélyességi pótlék, 1984. január l-jétől 5 munkanap pótszabadság ellenértékének és túlmunkáiknak kifizetését kérték. A munkaügyi eljárásban az alperes a felperesek igényeit a túlmunkadíj kivételével elismerte, az utóbbi körében a kérelmüket a döntőbizottság a határozatával elutasította.
A felperesek a munkaügyi döntőbizottság határozatának megváltoztatását, túlmunkadíj címén 39 968 forint, illetve 44 643 forint személyenkénti megfizetését kérték.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megváltoztatta a munkaügyi döntőbizottság határozatát, Kötelezte az alperest, hogy az 1984. október 1. és az 1988. február 15. között eltelt időszak alatt teljesített túlmunka ellenértékeként az I. r. felperesnek 6620 forintot, a II. rendű felperesnek 10 320 forintot fizessen meg. Az ítélet indokolásának lényege szerint a keresőképtelenségük időszakait kivéve - valamennyi munkanapon ledolgozták a heti 42 órás munkaidőnek megfelelő napi 8,4 órát. Az alpereshez benyújtott kérelmüktől visszamenőleg számított 3 évre jogszerű a felperesek túlmunkadíj iránti igénye. Mivel a felperesek havi munkabére a túlmunkaidőnek minősített napi 1,2 órára eső munkabért is magában foglalta, csak a 25 %-os pótlék megfizetésére kellett az alperest kötelezni.
A munkaügyi bíróság jogerős ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos.
A perben az alperes nem vitatta, hogy a felperesek 1979-től sugár-ártalomnak kitett munkakörben dolgoznak, és hogy a heti munkaidejük 1988. február 15-ig 42 óra volt. Ezt a tényt a munkaügyi bíróság is megállapította ítélete indokolásában.
A sugárártalommal járó munkakörben foglalkoztatott dolgozók heti munkaideje - a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 24. §-a, valamint az 1/1980. (II. 10.) EüM rendelet melléklete szerint - 36 óra.
A felperesek munkaszerződésének a heti 42 órás munkaidőre vonatkozó része ezért jogszabályba ütközött, s mint ilyen, érvénytelen volt. Az érvénytelen rész helyébe - az Mt. 22. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján - a jogszabálynak megfelelő rendelkezés lép, amely szerint a heti munkaidő 36 óra.
A felperesek munkaszerződésének érvénytelen részéből származó jogokat és kötelezettségeket úgy kell elbírálni, mintha érvényes megállapodásból erednének [Mt.</a> V. 16. § (3) bek.].
A törvényes és a felperesek által ténylegesen ledolgozott napi munkaidő közötti különbség 1,2 óra, amely túlmunkának minősül.
A túlmunka idejére a dolgozót - a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 29. §-ának (1)-(2) bekezdése szerint - a rendes munkabére és ezen felül pótlék (a túlmunka első két órájára 25%-os pótlék) illeti meg. A felperesek igényét ez alapján kell elbírálni. Egyébként a felperesek a munkaköri beosztásuknál fogva jogosultak is a túlmunkadíjra [1/1980. (II. 10.) EüM rendelet 8. § (1) bek.].
Helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság, hogy a felperesek a keresetükben megjelölt időszakban valamennyi munkában töltött napon ledolgozták a heti 42 órás munkaidőnek megfelelő 8,4 órát, tehát napi 1,2 óra túlmunkát teljesítettek, amelyért díjazás illeti meg őket.
Tévedett azonban, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperesek havi munkabére a túlmunkának minősített napi 1,2 órára nő munkabért is magában foglalta. A felperesek mindenkori havi munkabére ugyanis a rájuk nézve irányadó törvényes munkaidő alatt végzendő munka ellenértéke volt, azért a törvényes munkaidőt meghaladó munkavégzést a túlmunka díjazására vonatkozó szabályok szerint kell díjazni. Ez a díjazás pedig a 17/1979. (XII. 1.) MüM rendelet 29. §-ának (1)-(2) bekezdése szerint a túlmunkára eső munkabért és ennek pótlékát jelenti. A munkaügyi bíróság ezzel ellentétes döntése törvénysértő.
(M. törv. II. 10 082/1989. sz.)